splash

 

Konrad Burdyn, Unsplash

Oké, ezért nem szabad blogposzt-kezdeményeket piszkozatban hagyni 1-2 napnál tovább, azóta az érzelmi hullámvasúton már pár fenttel és lenttel előrébb tartok, mint amikor kiválasztottam ezt a címet és képet, de nem hagyom őket elveszni, megpróbálok visszahangolódni múlt hétvégére. 

Szombaton családi strandolás volt a program, ahová úgy estem be, hogy egyrészt előtte egy nappal a Herosznál öt cica szaladgált rajtam/mászott fel a nyakamba, úgyhogy tetőtől talpig tele voltam pici karmolásokkal (de egyébként abszolút megérte), másrészt megígértem, hogy varrok egy hűtőtokot az unokahúgom epipenjének, ami egy adag kísérletezés után egy körülre lett kész, úgyhogy nem aludtam túl sokat. 

Csillaghegyre mentünk, amit egy ideig nem fogok megismételni- a kedvenc kinti medencém még nem volt használható, ahogy a két csúszdából az egyik, a kinti gyerekmedence és még ki tudja, mennyi minden más se (a weboldalon egy szép hosszú disclaimer az első dolog, ami felugrik, úgy tűnik, egyre bővül a nem működő dolgok listája), a jegyár viszont ehhez képest nagyon durva. Szerencsére a gyerek-részleg bent legalább viszonylag egyben volt, és mivel ez volt az unokahúgom 2. szülinapi bulija, ő legalább pancsolhatott, amennyit csak szeretett volna (én pedig hosszú kihagyás után lemerészkedtem az egyetlen üzemelő csúszdán, ami azért elég klassz volt). A lángos+fröccs+fás domboldalon árnyékban újságolvasás kombinációját pedig szerencsére semmi nem tudta elrontani, azt hiszem, egész délutánokat tudnék ott ezzel eltölteni.

Utána minimalistán, de azért B.-vel bekapcsolódtunk a Múzeumok Éjszakájába, a Ludwigban 9-kor ránk oltották a lámpákat (de szerencsére egyik félelmetesebb kép se kelt életre), az Unicum Házban viszont tíz után is annyian álltak sorban, hogy inkább elengedtük, de azért a fényfestés és a koncert hangulatos volt.

I can't wash you off my skin

Kezdek rájönni, hogy a ruhakészítésben/átalakításban (is) az különböztet meg egy sikeres projektet a teljes kudarctól, hogy mennyire tudok rugalmas maradni. Ez a piros lenvászon valószínűleg el volt átkozva, mert amikor a jól bevált, többször is simán felhasznált top-szabásmintám alapján megpróbáltam belőle varrni egy egyszerű, laza A-vonalú ruhát, akárhogy is alakítgattam, egyszerűen nem stimmelt, elállt, fura volt, nem működött (cserébe 2 méternyi viszonylag drága anyagot is elpazaroltam rá). El kellett telnie pár hónapnak, amíg leporoltam magam, újrakezdtem az egészet a kiindulás-szabásmintától, és kicsit más megközelítéssel, de egy még jobb topot raktam össze belőle. Rendelnem kellett egy extra fél métert (és még utána is benéztem valamit, mert ahhoz pont nem volt elég a plusz anyag, hogy az elejét egyben kiszabjam belőle- ezért van a közepén is egy varrásvonal), és kicsit trükközni, de végül megszületett a felső, és sokkal jobban illeszkedik, mint eddig bármelyik.

Még mindig elcsúszhatott volna az egész a linóprintnél, aminél nyomdázáskor csak egy próbálkozásom volt javítási lehetőségek nélkül, de annyira tetszett az Ivan-logó így, hogy nem tudtam nem kipróbálni, és végül teljesen rendben is lett (oké, a blokkot újra kellett faragnom, de most először sikerült a tradicionális helyett puha linóval dolgozni, amit egy kicsit olyan érzés faragni, mintha sajtból lenne, de sokkal precízebbek és vékonyabbak lettek a betűk körvonalai, mint az első verzióban).

Ezek után amikor a textilfestésnél egy rövidnadrágon a mélyebb sárga szín mellett fura sötét pigmentfoltok is megjelentek (se előtte, se utána semmivel nem fordult elő ugyanez, még az a póló is teljesen folttalan lett, amit ezzel egyszerre, ugyanabban az edényben színeztem át), nem mondom, hogy szemem se rebbent, de szinte azonnal volt tervem rá, hogy lehetne jól kijönni belőle - van egy páfránymintás, viszonylag nagy stencilem, meg végtelen mennyiségű festékem, és a foltok amúgy is kicsit páfránylevél-alakban rendeződtek, legyen akkor páfrányos a nadrág. Egyelőre csak az egyik szárán tüntettem el a legnagyobb foltot így, de az látszik, hogy koncepció jó, már csak végig kell csinálnom. 

off to a good one

 

Amel Majanovic, Unsplash

Mondhatnám azt is, hogy nem indult túl jól ez a nap/hét, mert tudtam, hogy délelőtt már tényleg le kell ülnöm, és be kell adnom a millió túlbonyolított nyomtatványt, amire szükség van ahhoz, hogy regisztráljanak álláskeresőként (így is több, mint két hete halogattam), de amikor a diplomám bescannelt példányát kerestem, megtaláltam a Google Drive-omon egy "álláskereső" mappát, amiben a legutóbbi körben szépen feltöltöttem minden szükséges papírt, úgyhogy a három-évvel-ezelőtti-én megmentett (vagy legalábbis spórolt egy csomó időt). 

Annyira nagy a rádiócsend a beadott állásjelentkezésekkel kapcsolatban, hogy már azon is elgondolkodtam, hogy pár HR-esre is jelentkezek- tegnap körbenéztem profession-ön, meglepően jók (is) vannak, a csavar benne csak annyi, hogy általában IT-s cégeknél. Passz, hogy egy hét éves lyukkal az önéletrajzomban mennyire hívnának be egyáltalán (és főleg, hogy szeretném-e csinálni, még ha csak átmenetileg is), de lehet, hogy adok neki egy esélyt.  

mon the biff

Oké, a nyár tényleg és teljes mértékben beindult ezen a héten, eddig volt

- mangós sör és délutáni/kora esti (... nem mintha 8 előtt bármi élet lett volna) Tesco Disco, többek közt a blog címadó dalával
- egy tökéletes Biffy Clyro első sorból, a basszgitáros pengetőjét elkapva (egyébként meglepően kevesen voltunk, de az együttes így is hozta a 110%-ot, és hallottam ezt meg ezt élőben, ami miatt önmagában is megérte volna)
- hivatalosan is lett forgalmi vizsga-időpontom, és csütörtökön összehoztam az első olyan próbavizsgát, amin már átmentem volna, úgyhogy nem reménytelen a helyzet
- cicasimogatás a Herosz állatmenhelyén, amit nagyon régóta terveztem már, és szuper volt, mindenképp megyek még, amíg ennyire ráérek

would kill for a drink in this casino

 

Zseniális volt az Ivan-koncert múlt héten (az meg extrán, hogy a Kérdőjelek...-ben Giorgio is énekelt), játszották az egész új lemezt, és egész simán sikerült bejutni az első sorba, ahol a tömeg se volt egyáltalán nyomasztó; remélhetőleg ugyanilyen jól fog folytatódni a nyár (rajtam nem múlik, holnap Biffy Clyro-ra megyek). Hétvégén pedig hosszú idő óta most először strandoltam/áztam medencében úgy, hogy egy minden szempontból kényelmes fürdőruha volt rajtam, szuper érzés (a strandkendő is nagyon jól bevált, és nem hagyott maga után sárga festékcseppeket).

autopilot

 

Nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet, de a szombati két állásjelentkezés után vasárnap este 10 körül egy harmadikat is beküldtem (ez külföldi és full remote lenne, ráadásul még a logójuk is szupercuki) - és hiába mondtam el többször is magamnak, hogy mostantól már nem az én kezemben van, azért ma délig nagyjából százszor frissítettem az emailjeimet, és a biztonság kedvéért visszaadtam a hangot a telefonomra, de nyilván még nem volt reakció (biztos nem is fog hívni egyik se).

Egyértelműen túl nagy hatalmat kaptam azzal, hogy felfedeztem a Columbus ruhafestékeket - a múltkori sima napsárga után a leendő standkendőmhöz vett textilt már három különböző árnyalat keverésével sikerült befesteni, először azt hittem, hogy karamellbarnára, de igazából egy nagyon mély és meleg sárga lesz a vége, és imádom, pont ezek azok az árnyalatok, amiket boltban képtelenség találni. A sál mintája is egész jól alakul, csak nagyon-nagyon türelmesnek kell hozzá lenni (és nagyjából háromszor annyi textilfestékre van szükség hozzá, mint gondoltam volna). 

Sparks

 

Nagyon élvezem, hogy mostanában szinte minden alkalommal úgy lépek ki itthonról, hogy van rajtam legalább egy saját kézzel készített ruha/ékszer/táska - egyébként szükség is van rá, mert amennyire megörültem neki, hogy egyetlen fast fashion márka egyetlen boltja hirtelen tele lett olyan színekkel (fűzöldek, téglavörösek és barnák) és anyagokkal (len és viszkóz, legalább nyomokban), amik tökéletesen nekem valónak tűntek, csak fél óra próbálgatás kellett hozzá, hogy kiderüljön, minden maradt a régiben, és egyik se lesz jó.
Cserébe a Rayherben valami teljesen más miatt nézelődve megtalátam a tökéletes stencilt az egyik sálhoz, amit tervezek, délután a Canvában össze is állt hozzá a minta (kár, hogy a tényleges megvalósítás sokkal, de sokkal tovább tart, mint a digitális rész...de igyekszem türelmesnek lenni, ez az első olyan eset, hogy textilfestékkel nekiugrottam egy ekkora felületnek,  ez a próbálkozás valószínűleg még nem lesz az igazi).

Sajnos így, hogy a végéhez közeledik a május, egyre jobban nehezedik rám a súlya annak, hogy még mindig a kisujjamat se mozdítottam az álláskeresés kapcsán - az egyetlen igazán szimpatikus hirdetésnek pedig holnap jár le a határideje, úgyhogy ma nagy nehezen neki is álltam frissíteni az önéletrajzomat (csak hogy utána kiderüljön, hogy semmi szükség rá, és egy 20+ kérdéses Google Form-on kell átrágni magam, még szerencse, hogy a hirdetés olyan jó volt, amilyen, különben 5 perc után feladtam volna). Ha már idáig eljutottam, gyorsan beadtam a jelentkezést egy másik helyre is, kíváncsi vagyok, lesz-e bármi reakció.

egymondatosok

 

Katja Anokhina, Unsplash

Továbbra is cérnaszálak borítanak minden létező felületet, de ma kiderült, hogy van egy teljes saját készítésű outfit (top+nadrág+táska), amit fel tudok venni (... vagy fel tudnék, ha 10 fokkal melegebb lenne, és kevesebb eső). 

Majdnem két hónapos kihagyás után a héten újra kódoltam (az elmúlt 3 napban mindennap, egyelőre ennyi is a célom vele, sokkal inkább a rendszeresség, mint az óriási haladás), és jutalomképpen tegnap este láttam egy álláshirdetést, ami egészen jól nézett ki.

Már a címadó dal megjelenésekor sejtettem, de most már biztos, szuper lett az új Ivan&the Parazol, és legyőzve a Budapest Park-fóbiámat, jövő héten élőben is meg kellene hallgatni... 

Kicsit tartottam tőle, de Jason Mantzoukas teljesen jól működik az eredeti Taskmasterben, az ausztrál évad viszont továbbra is marad a kedvenc. 

(not) too fast

 

Kevin Mueller, Unsplash

Idén már másodjára futok bele abba, hogy (az egyébként minden szempontból szuper) könyvelőmmel sokkal simábban mennének a dolgok, ha egy kicsit többet halogatnék... pedig így is bőven szoktam, még mindig félelmetes ez az egész egyéni vállalkozó-téma, annak ellenére, hogy majdnem 3 év alatt igazából nem volt semmi gond, és nem sok extra feladat ahhoz képest, mint ha sima munkavállaló lettem volna. 

Nem akartam utolsó pillanatra hagyni a kétfaktoros ügyfélkapu-belépést, és hetekkel hamarabb megcsináltam, mint ahogy küldték volna a tájékoztatót, így nem tud belépni nálam azzal a módszerrel, ahogy szeretett volna (de azért találtunk rá megoldást), és most az álláskeresési járadékot is konkrétan egy nappal hamarabb kezdtem intézni, mint kellett volna (így rossz a kezdési dátum, és most bogozhatom ki, hogy lehet változtatni rajta, ráadásul a kormányhivatal is 24 órán belül válaszolt, hogy oké, megkezdték a folyamatot, küldjek vissza még pár dokumentumot - ha ők többet halogatnának, akkor is egyszerűbb lenne).

joy spotting

 

Egy lista a klassz apróságokról mostanában (ha már minden más olyan, hogy legszívesebben ordítanék):

- az új Platon-lemez, amit minden hallgatással egyre jobban szeretek
- North of North (kár, hogy csak egy évada van, bár berendelték a másodikat... pont az a kedves-szerethető-könnyed-de-nem-súlytalan műfaj, amit annyira nehéz találni)
- epres palacsinta reggelire (mogyoróvaj épp nincs itthon, úgyhogy kipróbáltam tahinivel, és kicsit extrém, de működő ízkombináció, főleg étcsokival)
- az ausztrál Taskmaster negyedik évada
- Linkin Parkra futni (kénytelen vagyok beismerni, hogy az új albumról is megszerettem egy-két dalt, bár közel sem annyira, mint a régebbieket)
- játszótéri homokozás az unokahúgommal
- esti fotózás a belvárosban (eredetileg csak B. miatt mentem, de sikerült elkapni a hangulatot, és telefonnal is egész jó képek lettek belőle - ezzel együtt kezdem feltámasztani a 2023 nyara óta szünetelő insta-profilomat)
- kb. 2 év kihagyás után új Drawing With Waffles-videók! (még 2020 környékén, amikor elkezdtem kicsit többet rajzolni, nagyon inspiráló volt, a heti programom fix pontját jelentették a videói, és aggódtam érte, amikor egyik napról a másikra eltűnt, annyira jó, hogy úgy néz ki, visszatért)

Fancy pants

 

Megcsináltam! Ez itt az a viszkózanyag, amit kicsit több, mint 2 éve vettem Barcelonában, és azóta már többször is újraterveződött, mit varrok belőle (főleg csak halogattam, mert féltem tőle, hogy elrontom). Legtovább ilyesmi ruhát szerettem volna, de végiggondolva, hogy mit veszek fel ténylegesen a mindennapokban, valószínűleg jobban jártam a nadrággal... Tavaly tavasztól őszig nagyjából a H&M-es viszkóznadrágomban éltem, és szegénykén már kezdenek látszani a használat jelei, de youtube-on szembejött egy "hogy klónozd a ruháidat"-videó, ami alapján tudtam gyártani belőle egy szabásmintát, és a tesztdarab meglepően jól sikerült, úgyhogy a héten belevágtam élesben is. Nem mondom, hogy kifejezetten könnyű volt akár kiszabni, akár megvarrni, de a korábban használt viszkózhoz képest kicsit kevésbé csúszott rosszabbra számítottam, és menet közben végre megtanultam normálisan a cikcakk-szegélyvarrást is, úgyhogy most még a mosástól se tartok (annyira), elvileg nem fognak bomlani a szélek.

Időközben túl hideg lett az ilyen vékony nadrágokhoz? Igen. Még mindig meg vagyok fázva? Igen. (Ez mindig vicces játék májustól októberig, a "vajon meg vagyok fázva, vagy allergia", de most épp a megfázásra tippelek). Ettől függetlenül fel fogom ma venni? Naná. Sőt, lehet, hogy egy saját készítésű toppal együtt fogom felvenni (... és ha jók együtt, akkor a két szabásmintából csinálok majd egy overált). 

Más, nem-varráshoz-de-ruhákhoz kapcsolódó történések: Vintedről befutottak az első lezárult vásárlások (már csak Görögországba kell odaérnie egy cipőnek), nagyjából ugyanolyan egyszerű volt feladni a csomagokat Foxpost-tal, Sameday-yel és Packetával, és egyelőre senki nem reklamált. A ruhavásár viszont elég nagy csalódás lett, összesen három cipőt adtunk el (bár ezek közül az egyik igazi "első látásra szerelem"-történet volt), a mellettünk álló lány, akinek szintén ez volt az első alkalma, négy ruhát; és körülöttünk senki másnak nem volt sokkal nagyobb forgalma. Örültünk, hogy az asztalbérlés és az alkalomra vett ruhaállvány kijött a bevételből, és nem volt mínuszos (ha az autóért fizetni kellett volna, akkor az lett volna, szerencsére az oda-és visszautat a wigo és közvetve B. munkahelye szponzorálta). Júniusban még kinézünk a Gardróbra, de ha az is ugyanígy alakul, elengedjük a dolgot. Két, érintőlegesen kapcsolódó jó dolog azért volt abban, hogy erre vesztegettük el egy vasárnap nagy részét: egyrészt tudtunk barátkozni a többi árussal, másrészt a Tahina Bite-ban ebédeltem, amit kinéztem már egy ideje, és megvilágosodtam, hogy mégiscsak szeretem a falafelt (... és hogy az eddig kóstolt falafeleknek nem túl sok köze volt az igazihoz).

Végre összegyűjtöttem a bátorságom, és (egy viszonylag jól alakult próbavizsga után) megkérdeztem az oktatómat, szerinte mikor lenne értelme megpróbálni az éles forgalmi vizsgát is- azt mondta, hogy pár héten belül már mehet, ami egyszerre félelmetes és klassz (bár az elmúlt pár héten sokkal magabiztosabb sofőrré váltam, szóval nem tűnik teljesen lehetetlennek). Közben tesóm is elkezdte a vezetés-órákat, ugyanannál az oktatónál, úgyhogy legalább küzdhetünk együtt az időpontfoglalással a túlterhelt rendszerben (és titokban örülhetek, hogy már túlestem a kezdeti időszakon, olyan, mintha évekkele ezelőtt lett volna, nem tavaly nyáron).

maximum distraction

Becca McHaffie, Unsplash

A rádiócsend (és munkátlanság) ellenére elég pörgősek mostanában a napok, sokat vezetek, sokat futok, tökélyre fejlesztettem a kovászos dán zsömit, és anyummal belevágtunk egy elég masszív projektbe: el akarjuk adni a rengeteg (... tényleg rengeteg, mostanában csak a töredékét néztük át a dobozainak, és így is 60+ darabot válogattunk ki) ruhát és cipőt, ami felgyűlt nála az elmúlt évek alatt. Egyrészt mennek fel Vinted-re, másrészt lesz a következő hetekben pár gardróbvásár Pesten, amire kimegyünk (most vasárnap például ide). Nyilván azt élvezem az egészből a legjobban, hogy macskás rajzot tervezhetek az árcímkékre, B. pedig zseniális táska-és cipőfotókat készített azokhoz a darabokhoz, amiket online akarunk meghirdetni (csak sajnos az itthoni "stúdió"ja felszereltsége és a hely se elég ahhoz, hogy a ruhákkal is meg tudjuk csinálni ugyanezt). 

Az április olyan szempontból könnyebb volt, hogy kaptam rá teljes fizetést (bár teljesen csak akkor hittem el, amikor ma megérkezett a számlámra az összeg), és így egész jól át tudtam fejben keretezni, csak a vége felé csúsztam bele a hajnalban felébredős "mi lesz most"-szorongásba. Így, hogy közben május lett, lassan már el kell kezdenem állásokra jelentkezni, de nem igazán láttam semmi használhatót, és a motivációm is nagyjából nulla. Annak ellenére, hogy egy csomó mindent tanultam az előző munkahelyemen, nagyon megtépázta az önbizalmam az elmúlt ...fél év? egy év?..., és sokkal inkább arra koncentráltam, mit nem tudok és milyen szinten nem vagyok még, és egy olyan szép szorongás-spirált sikerült felhúznom az egész kódolás körül, hogy biztos lesz még vele munkám, mire újra a közelébe tudok menni.

Koncertnaptár

Anthony Delanoix, Unsplash

Ha más motivációm most épp nincs is, legalább amiatt minél előbb munkát kellene találnom, hogy utána minden pénzem koncertjegyekre költhessem, nagyon durva lesz az idei tavasz/nyár: jön a Queens of the Stone Age, Szigetre jön a Portugal.The Man, most teljesen véletlenül megláttam, hogy a Biffy Clyro is fellép a Budapest Parkban, és akkor a magyarokba bele se kezdjünk (Platon-lemezbemutató, Ivan and the Parazol, Carson Coma...)

Tegnap átestem az első próba-forgalmi-vizsgámon, nyilván mindent túlizgultam és elbénáztam, amit csak lehetett (oké, voltak jó pillanatok is, de még bőven nem mentem volna át), meglepően stresszes lett a helyzet már annyitól is, hogy az oktatóm a kötelező infókon kívül nem mond semmit, cserébe jegyzetel... tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy élesben majd ne legyen olyan szokatlan, de attól még ez nem volt egyszerű. Mindegy, ma megint megyek vezetni, és egy kicsit visszaépíthetem az önbizalmam, előtte/utána pedig élvezhetem a napsütést.

Mert itt a földön él, és nem beszél velem se...

 

Marina Zvada, Unsplash

Nem volt könnyű kör, a múlt hetem nagy része ráment, de
- meglett az elsősegély-vizsga
- és ezt sikerült a szokásosnál kevesebb rágódással és aggódással összehozni.

Most meg is ünneplem jól életem első (cukormentes) dubaji csokis tortájával, és utána a nap hátralevő részében már szigorúan csak pihenek, mert az elmúlt pár napot egy kicsit túlzásba vittem. Holnaptól folytatódik a jogsiszerzés-küldetés a próbavizsgával, de addig még van egy délutánom csak lenni.

queasy

 

inyoung jung, unsplash

Jövő hétfőre bejelentkeztem elsősegély-vizsgára, hogy legyen kellő motivációm a tanuláshoz (és csak utána jöttem rá, hogy nincs fenn online "hivatalos" tételsor, csak több olyan, ami valószínűleg helyes...). Tavaly részt vettem a tanfolyamon személyesen is, de már nem emlékszem túl sok mindenre, mert egy idő után elég vacakul lettem a törések és vérzések vizualizálásától, és az most is kiderült, hogy nagyjából 30 perc a limitem, addig tudok erről olvasni anélkül, hogy hányingerem lenne. Nem baj, rövidebb szakaszokban, de átküzdöm magam rajta, a stabil oldalfekvésről és újraélesztésről találtam jó videót, és már csak reménykedek, hogy a vizsgán nem zavarodok majd bele... 

A héten egyébként többet vezettem, mint máskor egy hónap alatt, és érzem is a fejlődést (jövő héten leteszteljük majd, hogy most átmennék-e egy igazi forgalmi), meg mondjuk azt is, hogy menekülök a szomorúság elől a végtelen to do-listámba.

and all we do is glide

Jason Leung, Unsplash

Igyekszem továbbra is lassan, a kis sikerélményekre koncentrálva tölteni ezeket a napokat... és a tegnapi nap sikerélménye egyértelműen az ebéd volt.
Két olyan alapanyag is van, amivel kapcsolatban a Goli teljesen megváltoztatta a véleményem: az egyik a padlizsán, a másik a gomba. Mindkettőt messziről kerültem, ott viszont mindkettőbe beleszerettem, és bár faszénen grillezni továbbra se tudok, a folyékony füst nagyon jól feldobta a sima, sütőben sült padlizsánt is, gondoltam, a laskagombával is teszek itthon egy kísérletet. A recept pedig a kedvenc kajás podcastem múlt heti vendége kapcsán került szóba, és pont olyasminek tűnt, ami jól passzol ehhez a küldetéshez (egy ideje már szeretnék változatosabban főzni, mostanában több szakácskönyvet is vettem ki a könyvtárból, és bár első olvasásra szupernek tűnnek, valahogy egy konkrét receptet sose tudok kiválasztani belőlük, úgy tűnik, az én főzési stílusomhoz nem illenek... hagynom kell, hogy a kaja találjon meg engem). Egy kicsit csomót egyszerűsítettem rajta- úgy voltam vele, hogy az 1.0-s kísérlethez elég lesz, ha csak azt használom, ami épp van itthon, és ha beválik, majd bevásárolok a tökéletesítéséhez (így kimaradt a szecsuáni bors, és csak sima almaecet került bele); mindenesetre a végeredmény, főleg a folyékony füsttel és szójaszósszal megpirított gomba meglepően zseniális lett, teljesen más ízvilág, mint amit eddig kóstoltam, de olyasmi, amit mindenképp meg szeretnék tartani (és az örök húsevő B. is teljesen odáig volt, ami még nem igazán fordult elő vega ebédnél).

Emellett a nyüzsgő, napsütéses Károlyi-kertben üldögélést és a Puskin szinte üres mozitermét is szerettem tegnap, most könnyű (könnyebb?) ezekből töltődni, és itt maradni a jelenben.

shake me down

 

Hát, nem hiszem, hogy ez lesz életem leghatékonyabb hete, de a sokk az első két napban volt a legdurvább, most már egy picit több a levegő körülöttem, az pedig nagyon sokat segít, hogy tegnap voltam vezetni. Valószínűleg ez lesz az, ami a következő pár hetet összetartja- ha már lett egy adag váratlan szabadidőm, jó lenne eljárni heti több órára, és megszerezni a jogsit (már nincs beláthatatlan messzeségben, de azért még kell gyakorolnom), és mire ez megvan, talán újra lesz legalább egy kis kedvem kódra nézni.

Még túl közeli az egész ahhoz, hogy az összképet is rendesen láthassam, de az biztos, hogy akármennyire is tökéletesnek tűnt ez a munka papíron, a majdnem három év alatt sose éreztem magam igazán a helyemen (azzal együtt, hogy a csapat és a munkatársaim nagyon fognak hiányozni, és ők most is extra rendesek voltak, páran még privátban is rámírtak később, a főnököm pedig többször is hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem rajtam múlt, én jól csináltam, és sajnálja, hogy így alakult). Ez sok szempontból rajtam is múlt, közvetlenül életem legdurvább időszaka után kezdtem ott dolgozni, az első egy évben inkább csak túléltem, és én is tehettem volna többet azért, hogy elég jónak érezzem magam, de... ha tényleg az én helyem lett volna, nem kellett volna ilyen sokáig ennyire nehéznek lennie. 

well, fck

 

Almos Bechtold, Unsplash

Ha vártam volna egy órát az előző blogbejegyzés megírásával, akkor kicsit más lett volna a hangulata - azóta ugyanis már nincs munkám. (A korábbi húzós időszaknak ez sem oka, sem következménye- legalábbis azt hiszem-, bár az alapból is fellángoló szorongásomon biztosan rontott valamennyit, és amikor visszatértem a pár heti kihagyás után, komolyan nem tudtam, hogy fogom újra megszokni. Mindegy, legalább most már ezen nem kell feszülnöm...)

Re-emerge

 

Oké, azt hiszem, készen állok... 

Nem valószínű, hogy tudok egy egyértelmű vonalat húzni az elmúlt időszak alá (pedig nagyon szeretnék), egy csomó folyamat még vagy mindig tart, vagy csak most kezdődött el, de akármilyen nehéz is volt a múlt hét, azért már sokkal közelebb állt a normál mindennapokhoz, mint az azt megelőzőek. Még túl friss az egész ahhoz, hogy különösebb tanulságokat vonjak le, de az biztos, hogy az "egyszerre egy kis lépés előre"-hozzáállás működik a legjobban, úgyhogy megnézem, a bloggal kapcsolatban is tudom-e ezt csinálni. 

saláta és szájfény

Peter Wendt, Unsplash

Nem akarom elkiabálni, de az elmúlt pár hétben mintha sikerült volna egy kicsit kitörnöm az örök "több zöldséget kellene ennem - veszek zöldséget- elfeledkezek róla, és megfonnyad a hűtőfiók alján"-körforgásból, sőt, a maradék kelbimbó felhasználásával egy meglepően szuper spagettit főztem pénteken (mondatok, amiket sose hittem volna, hogy leírok...), és szinte minden este eszek egy adag salátát a szendvicseim mellé (most, hogy rajtam van a szenzor, nagyon egyértelműen látszik, hogy már ennyi is elég ahhoz, hogy étkezések után sokkal kevésbé emelkedjen meg a vércukorszintem). Az a nagyra törő tervem, hogy tavasszal rendelek majd heti termelői zöldségdobozt, csak addig még van hová fejlődnöm (és egyelőre nem is találtam meg az igazit, de nem is szántam olyan sok időt a keresgélésre). 

A másik sikerélmény, hogy vettem egy szuper rúzst a koncertre- valami drámai és sötét, de kifejezetten nem fekete árnyalatot szerettem volna, és meglepően nehezen jött össze (kb. öt éve volt egy füstös szem-sötétbordó matt rúzs korszakom, akkor egészen képben voltam a kapható sminkcuccokkal, de mostanában legtöbbször megfeledkezek az egészről, a szemöldökceruzán és a szempillaspirálon kívül nincs is itthon semmi, és csak reménykedtem benne, hogy azóta már bővült a választék, de sajnos nem).
A környékbeli Müllerben még egy komolyabb bordó se volt, a fő reménység NYX online és a boltokban is le van fosztva, úgyhogy amikor nagy nehezen megtaláltam a Douglas-webshopban a két szóba jöhető árnyalat közül a másodikat, akkor azonnal lecsaptam rá, bár tartottam tőle, hogy nem lesz elég sötét... de ma megjött, és pont olyan, mint amilyennek elképzeltem (bónusz, hogy egyáltalán nem csillog, és nem is érződik vakolatnak a számon). 

Ha már koncert, hősies küzdelmet folytatok a német Ticketmaster app telepítéséért (csak a jegyvásárlás után jelent meg az infó, hogy ott kellene megnyitni), de lassan kénytelen leszek beismerni a vereséget. Életre keltettem az androidos telefonomat csak emiatt, és regisztráltam egy új e-mail címet, de amíg nem vagyok ténylegesen Németországban, addig csak Magyarországot lehet beállítani régiónak, ahol viszont nem elérhető az app... Elvileg a weboldalon is megvan a jegy és a QR-kód, és nagyon reménykedek benne, hogy ennyi elég is lesz a bejutáshoz, de szerettem volna teljesen biztosra menni. 

hangin on

A hétfői határeset után sikerült tényleg lebetegednem, úgyhogy ez a hét elég nyűgös volt, és Berlinre se tudtam rendesen készülni, csak próbálom valahogy visszagyűjteni az energiám, és nem szétszorongani magam azon, hogy hétfőn milyen munkahelyi helyzetbe térek vissza. 

Szerencsére a Severance 2. évada egyelőre beváltja a hozzá fűzött reményeket, nagyon élvezem, hogy újra van egy hétről hétre várható sorozat (bár péntektől péntekig nehéz találni bármi más nézhetőt).

Lapozgató vol 2.2

 

Egy ideje van állványom a telefonnal videózáshoz (Tiger-impulzusvárárlás), és már nagyon szerettem volna tesztelni, csak mindig történt valami, ami eltérített... de most betelt a legújabb szürke art journal + volt egy szabad szombat délelőttöm, úgyhogy újra nekiugrottam a lapozgatós videónak (B. pedig, aki mostanában a szabadidejének a nagy részét ezzel tölti, segített az utómunkálatokban, így végül nem tartott annyira sokáig, mint amire számítottam). Kicsit küzdeni kellett a feltöltéssel, mert a Blogger saját lejátszójában furák lettek a képarányok, jobb híján maradt a youtube, és remélhetőleg így telefonon is értelmesen meg tudja majd jeleníteni... de ha igen, akkor még van pár füzet, amivel tervezek hasonlót készíteni (csak addig meg kell tanulnom elakadás nélkül lapozni).

Update: bár a Pixabay-ről kerestem szabadon felhasználható háttérzenét, ma délután a Youtube úgy döntött, hogy copyrightot sért, és blokkolta az egész videót,  úgyhogy néztem hozzá egy másik dalt (meg hozzáadtam azokat a plusz kommenteket, amiket eredetileg is szerettem volna, csak nem volt rá időm). Ez már az új verzió, remélhetőleg ezzel már nem lesz gond...

Update2: ... de lett (ezt is ugyanúgy letiltotta a Youtube szinte azonnal, de szerencsére még tegnap este fel is oldotta, szóval egy csomó stressz és variálás árán, de úgy néz ki, most végre van egy működő videóm)

wherever it takes me

 

Jack Swords, Unsplash

Ez a hét munka szempontjából tele volt bőven komfortzónán kívüli dolgokkal (pl. nekem kellett megtartani a másfél órás retrót az egész csapatnak), és bár sokszor gondoltam arra reggelente, hogy mennyivel jobb lenne csak simán kivenni egy egynapos szabit, mindig lebeszéltem magam róla (és aztán mindig jobb érzés volt ténylegesen szembenézni ezekkel a helyzetekkel, mint elmenekülni előlük). Ma külön nehezítés, hogy a fél éves teljesítményértékelést is ki kell töltenem úgy, hogy mostanában főleg túlélésre játszottam, és elég nehéz bármilyen fejlődést vagy javulást előrángatni.
Összességében még mindig több előnye, mint hátránya van annak, hogy IT területen dolgozok, de most éppen nagyon szívesen beáldoznám az izgalmas feladatokat és tanulási lehetőséget azért, hogy pár hónapig kényelmes, nyugis, ismétlődő és kiszámítható dolgokat csináljak (és nagyon hiányzik a pár évvel ezelőtti munkaerőpiac, ahol lazán tudtam volna váltani, mostanában azért sokkal nehezebbnek tűnik). 

Egyébként ahhoz képest, honnan indult, egész jól végződött a nap, tűrhetően sokat szóltam hozzá a rettegett tervezős meetingen, és még a hétzáró-kötetlen beszélgetésre is becsatlakoztam... most pedig jöhet a jól megérdemelt új Severance-rész, holnap Be Thrifty (két hét múlva Cage the Elephant, jó lenne rá találni valami érdekesebb ruhát), vasárnap pedig a tesóimmal megnézzük az Erdő kapitányát (oké, fáradt vagyok, de őszintén nem értettem, a  pénztáros miért lepődött meg azon, hogy csak három felnőttjegyet vettem rá...)

bit of citrus garnish

 

Gyors sikerélmények:

- vettem egy konzerv csicseriborsót, és tegnap este készült belőle egy adag fűszeres pirított csicseriborsó, meg életem első s.k. hummusza, és mindkettő finom lett (a konzerv grafikája pedig zseniális)
- tegnap ezen kívül is egész sok dolgot sikerült megcsinálni, és teljesen más úgy kezdeni a hetet, hogy van pár napra előre ebéd, meg egy nagy adag összevágott zöldség a hűtőben
-  hirtelen felindulásból kitöltöttem a hatodikos matekfelvételit, és egész jó az eredmény, kb. csak figyelmetlenség miatt vesztettem pontot (bár a 12-éves-én mindenre rosszallóan összehúzza a szemöldökét, ami nem max pontszám)

a bit manic

 

Nem tudom, mi történt, de ahogy végigvonszoltam magam a januáron, hirtelen elkezdtem tele lenni tervekkel, ezerfelé vinne a lendület, és ezer különböző területen jut eszembe valami változtatási lehetőség vagy újdonság (mondjuk aludni még mindig nem tudok normálisan, úgyhogy most kicsit egyszerre vagyok lemerült és túlpörgött). Ha már így alakult, azt hiszem, a vasárnap a priorizálásról fog szólni, különben az lesz, hogy ugrálok a különböző ötletek első lépései közt, aztán ha újra húzósabb lesz a munka és elfogy a motivációm, akkor egyikkel se jutok semeddig...

an endless month

A dolgok, amik miatt emlékezetes marad ez a január:

- Connections: 94%

- végigcsináltam a Yoga with Adriene-kihívást, bár most csak 7, nem 30 napig tartott

- hirtelen felindulásból vettem jegyet két bakancslistás-óriási kedvenc külföldi együttesre

- rengeteg családi program (szülinapi ebédek, bowlingozás, korizás, színház...)

- egy napos igazi tél: nagy pelyhekben hulló hóra ébredni+lemenni a közeli térre és sétálni benne egy kicsit még munkakezdés előtt

- belemerülős Severance 1.évad-újranézés a 2.évad kezdete előtt

- B. új hobbija miatt többet mászkáltunk Bp-n, és többet is fotóztam (bár ez mind sokkal jobb lesz majd kevésbé szürke+hideg időben)

- eltört a gyerekkorom óta használt és megőrzött korcsolyám pántja (oké, az is csoda, hogy eddig bírta), de szereztem egy újat Vinted-ről, és már le is teszteltem, jó lesz (de azért nem ugyanolyan)

- hónapok halogatása után elkezdtem gyógyszert szedni a szorongásomra

- 4/4 héten vezettem, és most kicsit jobban érzem is a haladást (a minimum óraszámot már bőven túlléptem, és a kötelező kilométerek 3/4-e megvan)

Sűrű volt, a végre frissített 25/205-listán már csomó mindent ki tudtam pipálni, de nagyon fáradt vagyok, pocsékul alszok és túl sokat szorongok, úgyhogy februárban még lesz mit finomhangolni. 

Game face

 

Vidar Nordli-Mathisen, Unsplash

Akárhogy is alakul a holnap, már biztos, hogy a januári Connections-arányom 90% felett lesz, ami az eddigi abszolút rekord :) Ezzel együtt mostanában, ezer év késéssel rácsúsztam a Wordle-re és a Szózatra is (a legutóbb hallgatott hangoskönyvem, a Five-Letter Word for Love tehet róla, bár ezt leszámítva teljesen felejthető volt). 

bluesky

Továbbra is végtelenül hosszúak a vezetéssel kombinált napok, de így, hogy
- elcsíptem egy kis tavaszi időt
- egyre több forgalmas helyen autózok Budán
- és miután végeztem, beültem a nor/mába kódolni,

azért egész kibírható volt. Még úgy is, hogy végtelen önfegyelemmel nem ettem semlát, pedig nagyon jól nézett ki... A hét sikersztorija viszont, hogy miután sehol nem láttam tejmentes májkrémet, végül annyira hiányzott már, hogy inkább csináltam itthon, és zseniális lett (bár három napja ezt esszük vacsira, hogy időben elfogyjon). 

 

Glimmer

 

Minden Blue Monday-t felülír az, hogy a QOTSA visszajön nyáron Pestre (a 2018-as Budapest Park életem legjobb koncertélménye volt)... és akármennyire is próbálok leszakadni a social mediáról, ez a nagyon kevés jó dolog egyike, amit az Instagramtól kapok, így annyira hamar láttam a meghirdetett koncertet, amennyire lehetséges (bár jegyet majd csak szerdától lehet rá szerezni).

Ugyanitt: ma végre feltöltötték a készletet a kedvenc-nem-karácsonyi illatgyertyámból is (kettőt már elhasználtam belőle, de aztán sajnos átvették a terepet a téli illatok), úgyhogy rendeltem is egyet, remélhetőleg még ideér, mielőtt elutazunk pénteken. 

És: néha a hajtépős "azt se tudom, hogy kezdjek hozzá"-feladat megoldása végül csak annyi, hogy a megfelelő beállításoknál át kell állítani egy kapcsolót, és így elérhetővé tenni egy funkciót, a probléma pedig meg is szűnik. 

battery 2%

Sajnos ami egyszeri "szorongás-jobbanlét"-körnek tűnt nagyjából múlt péntekig, az a mostani héten is megismétlődött, csak kicsit más intenzitással és időzítéssel. Összességében most is arról szólt a munkanapjaim többsége, hogy stresszeltem és nem aludtam (és extra fáradtan vonszoltam végig magam a vezetős napon, de legalább nem mondtam le). Kimozdultam, voltak programjaim (a már készülő 25 for 2025-listáról máris kipipálhatok pár pontot), minden kibogozódott, nem történt semmi katasztrófa, mégis mélyebbre megy most ez a januári szürke, lemerült állapot, mint az kellemes lenne. 

A pszichológusomtól azt a házit kaptam, hogy legyen 10 perc a hétvégémben, amíg semmit, de tényleg semmit nem csinálok - már lassan véget ér a vasárnap, de még mindig nem sikerült időt szánni rá, nagyon nehéz most csak létezni a gondolataimmal (de a "rendes" sportolás, ami köré elég nagy ellenállást építettem az elmúlt pár hétben, legalább megvolt). 

A hét egy aprócska fénypontja, hogy az új évad kezdete előtt újranéztük a Severance eddigi részeit, mert B.-vel mindkettőnknek főleg annyi maradt meg belőle, hogy jó volt, de a konkrét eseményekből szinte semmi - és másodjára még ütősebb, nagyon jó volt ráhangolódni a részletekre, és nagyon reménykedek benne, hogy a mostani részek is meg tudják ugrani a lécet.

Martini Specifications

 

Szinte biztos voltam benne, hogy a hűtőben tartva és teljesen rendszertelenül etetve sikerült kinyírni a kovászomat, de nem - pár nap a konyhapulton, kis odafigyelés, és teljesen magához tért, a teljes kiőrlésű pizzatésztát pedig fel is használtuk tegnap este (sőt, egy másik adag a mélyhűtőben pihen, úgyhogy legalább pár pillanatra kompetens felnőttnek éreztem magam). 

Holnap, életemben először megyek egy art journal-hoz kapcsolódó rendezvényre- még sose csináltam ezt közösen másokkal, sőt, talán ez az egyetlen olyan kreatív tevékenység, ahol sose néztem tutorialokat vagy mások oldalait, ebben sose akartam hasonlítani senkire, csak menni a saját fejem után... érdekes lesz látni, hogy a többiek jelenléte plusz vagy mínusz ebben. Mondjuk ha olyan lesz a holnapi munkanapom is, mint a héten a többi, akkor örülök, ha egyáltalán ott tudok lenni...

A múlt heti hirtelen felindulásból-Berlin-jegyvásárlás után most elkezdtem ténylegesen összerakni azt a kétszer fél napot, amikor lesz időm várost nézni (persze szokás szerint gyorsan összegyűlt egy végtelen lista, de a koncert napján valószínűleg kicsit visszafogottabban kellene terveznem, hogy aztán ne essek össze a fáradtságtól sorban állás közben....) Egy kiállítást mindenképp szeretnék, a két évvel ezelőtti alkalomról is van pár látványosság, ahová nem jutottam el, meg a szálloda+koncerthelyszín környékén sétatávolságra is vannak érdekes dolgok, már csak az egyensúlyt kell megtalálni a pihenés és a programok közt (bár a Wizzair-kavarásnak hála a koncert után hajnali 4-kor már úton kell lennem a reptérre, szóval az 100%, hogy sokkal fáradtabban fogok hazaérni, mint ahogy indultam).

whirlwind

 

2025... elég erősen kezdett.

Már a dec.30-31. is elég sok feszültséget hozott, de azt hittem, nagyjából tudom kezelni, és a szilveszter is meglepően jól alakult azza együtt is, hogy aznap is dolgoztam. Utána az új év minimális lendületével két dologba vágtam bele:
- mindennapos jóga-kihívás (bár egyelőre még csak az egy hetes Prana) - ezt azóta sikeresen végig is csináltam
- végre rendbe akartam rakni a netezési szokásaimat, ezért hoztam pár szabályt, és elkezdtem sokkal kevesebb időt tölteni online (amit főleg a kezdeti időszakban meglepően könnyű volt betartani)
... és nem tudom, hogy ez volt-e az oka, vagy csak a gyűlő stressz + túl kevés pihenés, vagy a csillagállás, de hétvégére visszatért a szorongásom legintenzívebb, mindent elborító fajtája.
Szerencsére pár hetes kihagyás után tegnap újra volt terápiám, és utána éreztem, hogy talán kezd kicsit kibukkanni a fejem a víz alól (és a terapeutámnak is van egy elég meggyőző elmélete arról, hogy a felerősödő szorongás a haladással is járhat együtt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamit rosszul csinálok), de ez az a pont, ahol elég egyértelművé vált, hogy szükségem lesz valamilyen extra segítségre ebben, mert bár nem szorongok állandóan, de újra és újra visszatér, és olyankor mindent borít.

Így a tegnapi szülinapomat is elég hullámzóan éltem meg, bár hétfőn este még sütöttünk tortát B.-vel, ami klassz volt, aludni nem sokat aludtam, és még emiatt is extrán ki voltam magamra akadva (... ki teszi tönkre a saját szülinapját szorongással...?), de aztán reggelire tortát enni mégiscsak jó volt, és estére már fejben is inkább rá tudtam hangolódni az egészre. Az ajándékom végül az lett, ami szerintem legalább az elmúlt 2 évi bakancslistámon szerepelt fixen, de sose jutottam el a megvalósításig: egy külföldi koncert. Van egy fix listám, hogy kik miatt utaznék mindenképp, ha turnéznak errefelé (Hozier, War on Drugs, Portugal.the Man, Cage the Elephant), és bár csak nagyon későn, pár hete vettem észre, hogy a Cage the Elephant Európában lesz februárban, még pont lehetett jegyeket kapni a kinézett helyszínre (Berlin). Kicsit sajnálom, hogy csak küzdőtér van, komoly stratégiára lesz szükség, hogy lássak is valamit, de úgy voltam vele, hogy a túlgondolkodás helyett itt az ideje ezt is megvalósítani, úgyhogy tegnap megvettem a jegyet, és elkezdtem intézni a kapcsolódó dolgokat is (szabi, repülő, hotel...), és azóta egy kicsit jobban kapok levegőt.