Playing the long game

 

Tegnap egy lassan 4 éve tartó történet fő fordulópontja lett a fenti képen látható Daria-minta - még 2020 tavaszán, amikor elkezdtem tanulni a varrást és a linóprint-készítést, odáig szerettem volna eljutni, hogy sk. mintázatú anyagokból varrok s.k. ruhákat.
Ez elég sok ponton elakadt - az első vászonszatyrom egész korrekt lett, de semmilyen textilfestékkel nem tudtam rá vállalható mintát készíteni, foltos lett és egyenetlen, a mosástól pedig még inkább lekopott. Utána a ruhákkal is megküzdöttem, és egészen a mostani Cashmerette-szabásmintákig nem éreztem azt, hogy jól úton járok (bár a sok kísérletezés miatt legalább a szabásminta-másolást, kiszabást és géppel varrást egész tűrhetően begyakoroltam, csak a sikerélmény volt nulla). Most viszont (szinte) kész a zöld top, és úgy voltam vele, hogy adok még egy legeslegutolsó esélyt a textilre linóprintnek, azzal a festékkel, amivel amúgy kezdenem kellett volna, és amit szinte mindenki javasol, csak nem kapható itthon, és európai webshopokban se túl sok helyen: a Speedball Fabric Block Printing Ink-kel. 

A német puzzle még mindig valahol a Magyar Posta átláthatatlan útvesztőjében kering (február óta), úgyhogy most eléggé aggódva rendeltem egy spanyol webshopból, de nagyon kellemes csalódás volt: ők UPS-t használnak, már a rendelés leadásának másnapján megvolt a követési szám és a becsült szállítási időpont, amit tűpontosan be is tartottak, tegnap befutott a csomag (persze pont akkor hívott a futár, amikor az egész napos itthonülés után leszaladtam a közeli boltba, de így legalább nem kellett az utcánkban parkolót vadásznia), és tegnap este az online KRESZ-óra szünetében lélegzet-visszafojtva teszteltem a fekete festéket a lenvásznon (elég húzós az ára, úgyhogy most csak feketét és fehéret vettem, ha hosszabb távon is beválik, akkor majd jönnek a színek). Elsőre nem lett tökéletes (csak akkor az igazi, ha az anyagot nyomom a linóra, nem a linót az anyagra), de a második próbálkozás, ami a képen van, már nagyon tetszik, sokkal, de sokkal jobb, mint amit valaha is csináltam.
A mosás-teszt mondjuk még hátravan, és utána is ki kell kísérleteznem, hogy tudom megtalálni a minta tökéletes helyét a felsőn, de kiderült, hogy mégiscsak lehetséges a linóprint textilanyagokra (és ha ezt előre tudom, már 2020-ban szerzek valahogy Speedball-t, mert nagyon sok felesleges körtől megkímélt volna). 

Extra nosztalgia

 

clement proust, Unsplash

Annyira szétforgácsolódtam mostanában a varrós-festős projektekben, hogy vasárnap eldöntöttem, hogy visszaállok az eredeti, kiindulási pontként készíteni kezdett zöld lenvászon topra, és addig nem csinálok mást, amíg meg nem varrtam, mert így megint az lesz a vége, hogy nem készül el semmi teljesen... (közben az edzőcipők csendben száradnak, és még mindig a döntésre várnak, hogy kell-e második réteg festék, mert kb. egy méteres távolságról már teljesen egyenletes a sárga folt rajta, közvetlen közelről viszont nem tökéketes.)

Egész jól ment is a szabás+varrás (így azért sokkal, de sokkal egyszerűbb haladni vele, hogy van egy tényleg magamhoz igazított szabásmintám), még a ferdepántokat is megcsináltam, és némi küzdelemmel be is szegtem a kar- és nyakkivágásokat (kevésbé volt fájdalmas, mint amire emlékeztem, de nyilván volt egy pont, ami újra és újra kicsúszott a pántból, bárhogy is próbálkoztam a helyén tartani). Tegnap estére eljutottam odáig, hogy már az alját hajtottam fel... aminek a közepén elfogyott a zöld cérnám (konkrétan 20 centi varrás hiányzik ahhoz, hogy teljesen késznek mondhassam), és ma ráadásul még utánpótlásért se tudok elmenni, mert egy külföldről érkező csomagot várok, és mindennél fontosabb, hogy át is tudjam venni - de holnap megveszem az új cérnát, végigvarrom a topot, és remélhetőleg ténylegesen hordani is fogom (most úgy tűnik). 

Nektek volt olyan social media felület, ami igazi, tényleges közösségi élményt jelentett? Nekem egyetlenegy, egy Twitterhez hasonló (csak sokkal jobb) oldal, amit még egyetemistaként használtam, mint ahogy az akkori baráti körből mindenki, és tömény időutazás végignézni az idővonalamat. Persze már évek óta szellemváros, de tegnap kaptam egy emailt tőlük, hogy frissítik a felhasználási feltételeiket, szóval ezek szerint még létezik... 

Some doubt

Steve Johnson, Unsplash

Azért valahol jellemző, hogy életem első többtízezres/túlárazott edzőcipője ugyanaz, mint életem első sajátkezűleg átfestett cipője... és most azért lélegzet-visszafojtva nézem, hogy szárad rajta az az extra sárga folt (és pánikolok, hogy még nem egyenletes).

Nagyon, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy melyik Hoff-cipőt rendeljem meg - pont az tetszett meg bennük, hogy színesek és szabálytalanok, és már hetek óta próbálom megtalálni a tökéletes színkombinációt, ami passzol a ruháimhoz, és jól is néz ki (és van 37-esben). Megszületett a döntés, villámgyorsan ide is ért az online rendelt csomag... hogy aztán kicsit csalódás legyen, hogy a fotóhoz képest mennyivel semlegesebbek a színei, gyakorlatilag fehér egy minimális barnával. Visszaküldhetném, persze (vagyis most már nem, de visszaküldhettem volna), csak nem láttam semmi jó alternatívát, és egyébként is, tudtam, hogy nem áll annyira távol a fejemben élő képtől, hogy talán egy kis rásegítéssel ne legyen menthető - csak valamelyik foltot át kell színeznem okkersárgára, és jó is lesz.

Most amúgy is textilfestékekkel kísérletezek, úgyhogy tudtam, hogy viszonylag könnyen vehetek  bőrre használható verziót, és pont volt itthon egy nem hordott cipőm egy ugyanolyan anyagú velúr folttal, mint amit át akartam festeni a Hoffon, úgyhogy tudtam vele egy tesztkört futni. Sajnos a sárgát keverni kellett citromból és barnából, de egyébként meglepően könnyen sikerült a tesztcipő átfestése, teljesen korrekten befogta a foltot a festék, nem lett furán műanyagszerű vagy egyenetlen a felülete (és az a szivacsos applikátor, ami egyébként szuper a stencilekhez, itt egyenetlenebb és kevésbé precíz eredményhez vezet, úgyhogy marad az ecset).

Eddig jutottam tegnap, ma reggel pedig élesben is megcsináltam- látszólag egyszerű volt, gyorsan és viszonylag precízen sikerült lefesteni minden kis sarkot, már csak hagynom kell megszáradni, hogy kiderüljön, esetleg kell-e második réteg.
Közben közeledik a célvonal a lenvászon toppal is, már csak konkrétan ki kell szabnom és össze kell varrnom a végleges verzió első és hátsó darabját (meg beszegni a nyakvonalat és a kart, amire nem is akarok gondolni), és ott is kiderül, hogy tudtam-e valami mindennapokban hordhatót alkotni.

Magam elől rohanok egy akadálypályán

 

Soheb Zaidi, Unsplash

Hiába csak négynapos, ez a hét elég fájdalmas volt és lesz- teljesen okés volt a húsvéti hosszú hétvége amúgy, csak szuper fáradtan jöttünk haza, kicsit már elszoktunk attól a zajmennyiségtől, amit tíz felnőtt és egy kétéves össze tud hozni, az óraállítás már csak a cseresznye volt az 5:30-tól félóránként ébredős reggelek tetején. Azért egyszer túráztunk, egyszer tesómmal ebédeltünk (ez volt az egyetlen Bence családjától külön töltött program, de azért sikerült a végén ugyannanak az étteremnek a teraszán kikötnünk, ahová ők is beültek), esténként ittunk és Tabut játszottunk, nap közben meg szaladgáltunk a keresztlányunk után, aki egyébként egyre cukibb és okosabb (és B. szülei is sokkal aktívabban beleléptek a nagyszülő-szerepkörbe, amivel egyszerre lenullázódott a "nektek mikor lesz máár"-nyaggatások száma, úgyhogy nagyon tetszik az irány). 

Most pedig legszívesebben csak varrnék és textilfestenék, de a héten 4 KRESZ-órám is lesz, ebből egy péntek délelőtt, és kedden már az is kiderült, hogy lehet itthonról, online becsatlakozni, de az oktatók nem nézik különösebben jó szemmel (oké, tény, hogy nem is nagyon figyeltem oda). Ma pedig még túl kell esnem egy teljesítményértékelésen is, amihez semmi, de semmi kedvem, meg valamikor haladni a tényleges feladataimmal is... 

Ongoing chaos

 

Benigno Hoyuela, Unsplash

Ez a hetem kb. ugyanúgy folytatódott, ahogy a múlt hétvége telt, varrás és sütés és káosz (meg kivételesen a munkát is élveztem, bár nem az volt a fő fókusz, de régóta először volt egy olyan feladat, ami belemerülős flow-val járt, idén talán most először), bár azt hiszem, ha jobban lépésekre tudnám bontani a varróprojektet, és nem lennék ilyen türelmetlen, akkor kevésbé borítana el. 

A tophoz megjött a szép zöld lenvászon, amit elő is készítettem, de addig nem akarok belevágni, amíg nem vagyok igazán elégedett a mintával, és egyelőre még nem tartok ott (de már tényleg majdnem). A Springfield-ből a 12E/F méretű nem volt rossz, de az Upton ruha felsőrésze, amiből volt 10-es is, határozottan jobban passzolt, úgyhogy valahogy össze kellett legóznom a Springfield oldalvonalával (amin rövidítettem kb. 10 centit). Miután ez megvolt, kettészedtem a szűkítőt, mert emlékeztem régebbről, hogy kb. 5 centi szélesség felett ajánlott, és ezeken a mintákon legalább kétszer akkorák... úgyhogy mégse jött be a "csak letöltöm a mintát és megvarrom úgy, ahogy van"-terv, de most már nem adom fel. Ezen a ponton az eleje tökéletes, hátul a nyakánál eláll egy kicsit, de azt se bonyolult megoldani (szűkítővel úgy tűnik, kb. mindent meg lehet), úgyhogy már csak ez van hátra... pont a legrosszabbkor utazunk el.

A Kalács 2.0 finom lett, pont olyan foszlós és pihepuha, mint amilyet szerettem volna, úgyhogy tegnap sütöttem belőle egyet, amit magunkkal tudunk vinni a családi húsvéti hétvégére, B. pedig megcsinálta a sonkát, és a cavát is bekészítettük, így kicsit könnyebben el fog telni ez a pár nap (és szerencsére tesóm is ott lesz a környéken, úgyhogy egyszer vele is együtt tudunk ebédelni). Remélhetőleg klassz lesz az idő, tudunk majd nagyokat sétálni, és viszonylag minimális lesz a családi dráma, de előre sose lehet tudni.

Controlled chaos

 

Azt hiszem, kicsit túltöltöttem a hétvégét - az 1.0-s tervek szerint szerettem volna sütni egy tesztkalácsot, hogy biztosra mehessek a kovászos verzióval is húsvétra (élesztősből a Street Kitchen-recept alapján tavaly szuper lett), és felhajtani a Budapest-pólóimat, mert az M-s és az L-es is legalább 10 centivel hosszabb, mint kellene. 

Ebből aztán az lett, hogy több okból is aktiválódott a régóta téli álmot alvó varrási kedvem: egyrészt mert kiakasztó, hogy mióta próbálok már sikertelenül fogást találni rajta, másrészt mert csütörtökön véletlenül tudtam ruhákat venni (oké, egy kardigánt és egy nadrágot, nem pedig sima felsőket, amiket eredetileg kerestem volna), és naivan azt hittem, hogy megtört az átok, de utána hiába jártam végig két plázát is, egyszerűen nincs olyan top, póló, felső, pulcsi... meg semmi más se, ami jó lenne.
Eddig mindig sikerült túlbonyolítva és fura sorrendben megtervezni, mit akarok varnni, úgyhogy most minimalista és célratörő volt a tervem:
- szükségem van egyszerű, egyszínű topokra
- ehhez szükségem van egy darab egyszerű top-szabásmintára
- bár elméletben át tudok alakítani egy "sima" szabásmintát nagyobb kosárméretre, de mint a mellékelt ábra mutatja, több, mint fél éve megakadtam vele, úgyhogy kell egy olyan szabásminta, ami gyárilag több kosárméretben kapható
- ha megvan ez a szabásminta, megvarrom játszós anyagból
- ha tényleg passzol, jól néz ki, tetszik, akkor rendelek sötét ősz-kompatibilis lenvásznat (szerencsére a méteráru-boltokban sokkal gyakoribbak ezek a színek, mint a sima ruhaboltokban), és megvarrom belőle

Persze sikerült már majdnem az első tényleges lépésnél (szabásminta-vadászat) elcsúszni, mert egyetlenegy olyan cég létezik, aki kifejezetten "curvy" vonalon mozog, náluk viszont a legkisebb méret, amiben az a bizonyos tökéletes, minimalista top megvehető, az a 12-es, ami pont eggyel nagyobb, mint ami nekem kéne. Nem baj, close enough, megvettem, letöltöttem, kinyomtattam, összelegóztam (a következő pdf-szabásmintát biztos, hogy elviszem majd A0-ban kinyomtatni, éveket vesztettem az életemből, mire a nyomtató hajlandó volt nyomtatni, és utána a 32 db A4-es lapból összeállt az a négy alkatrész, amire szükségem volt).
Ezzel együtt a kalácshoz se sikerült teljesen meggyőző receptet találnom, majdnem hagytam a fenébe, de aztán végül kettőre szűkítettem le a listát, és úgy döntöttem, hogy mindkettőt megsütöm, biztos, ami biztos. Így az estém kalácstészta-hajtogatással és A4-es lap-körbevágással telt, miközben a háttérben ment a Gentlemen, és este 10-re el is készültem.

Ma délelőtt kiderült, hogy vagy a recept nem az igazi, vagy az elkészítésbe csúszott valahol hiba, de a Kalács 1.0 gyakorlatilag egy édes, kovászos kenyér lett, úgyhogy nekiálltam a második verziónak - miközben kiszabtam és összevartam a topot (az órákon át tartó szabásminta-összeszerelés után ez már villámgyorsan ment, a körvágó minden pénzt megér), meg felhajtottam a Bp-pólókat, csak hogy legyen egy kis sikerélményem is. Itt már extrém fáradtnak és túlterheltnek éreztem magam (főleg, mert az egyik pólóból sikerült túl sokat vágni, és bár nem teljesen reménytelen a helyzet, azért nem lesz könnyű megmenteni), de aztán felpróbáltam a teszt-topot, és rögtön visszatért az életkedvem, bekövetkezett az a csoda, ami eddig soha: elsőre, igazgatás és átméretezés nélkül, ténylegesen passzolt rám, nem állt el sehol, nem lógott sehol... ilyen eddig még egyetlenegyszer sem volt. (Oké, lehetne rövidebb, de 156 centi vagyok, minden felső lehetne rövidebb, ezt a legegyszerűbb megoldani).

Ezek után még mindig végig kellett varrnom a Bp-pólók szegélyét, és megsütni a második kalácsot, plusz a régóta halogatott márciusi galérialátogatásra is a mai nap volt az utolsó esélyünk... úgyhogy nem mondom, hogy bármennyit is pihentem volna, de a kiállítás szuper volt (hivatalosan is Aba-Novák Vilmos az új kedvenc festőm), a Második Kalács már a sütőben (és a tészta állaga alapján most sokkal jobb eredményre számítok), hétfőn rendelem az anyagot a tophoz, és talán végre, először lesz egy olyan ruhám, amit én varrtam, és tényleg olyan, mint ahogy elképzeltem.

My preciousss

 

Danny Greenberg, Unsplash

Életemben összesen nem bizonygattam ennyit, hogy nem vagyok robot+ töltöttem ki annyi captcha-t, mint az elmúlt másfél napban, amikor tízpercenként frissítettem a posta csomag-nyomkövető oldalát, csak azért, hogy újra és újra azt lássam, hogy szerda óta semmi nem változott (legalább Vecsésen volt a puzzle, és nem úton Németországba), de ma dél körül megtört a jég, a legfrissebb státusz "A küldemény szállítás alatt (ismételt kézbesítésre)", úgyhogy jövő hét elején talán már le is csaphatok rá.

Tegnap megvolt az első kresz-óra, viszonylag fájdalommentesen (bár az oktató kicsit túlbecsüli az előzetes tudásunkat, és a legolvashatatlanabb háttér+szöveg kombinációit használja a prezentációban, de legalább a kiírt időpontnál hamarabb végeztünk, és sokkal kevesebben vagyunk a csoportban, mint amire számítottam). Félelmetes belegondolni, hogy csak pár órányi elmélet meg egy vizsga választ el attól, hogy ténylegesen autóba kelljen ülnöm (azt megnyugtató volt hallani, hogy a többi résztvevő is aggódik emiatt).