 |
| Benigno Hoyuela, Unsplash |
Ez a hetem kb. ugyanúgy folytatódott, ahogy a múlt hétvége telt, varrás és sütés és káosz (meg kivételesen a munkát is élveztem, bár nem az volt a fő fókusz, de régóta először volt egy olyan feladat, ami belemerülős flow-val járt, idén talán most először), bár azt hiszem, ha jobban lépésekre tudnám bontani a varróprojektet, és nem lennék ilyen türelmetlen, akkor kevésbé borítana el.
A tophoz megjött a szép zöld lenvászon, amit elő is készítettem, de addig nem akarok belevágni, amíg nem vagyok igazán elégedett a mintával, és egyelőre még nem tartok ott (de már tényleg majdnem). A Springfield-ből a 12E/F méretű nem volt rossz, de az Upton ruha felsőrésze, amiből volt 10-es is, határozottan jobban passzolt, úgyhogy valahogy össze kellett legóznom a Springfield oldalvonalával (amin rövidítettem kb. 10 centit). Miután ez megvolt, kettészedtem a szűkítőt, mert emlékeztem régebbről, hogy kb. 5 centi szélesség felett ajánlott, és ezeken a mintákon legalább kétszer akkorák... úgyhogy mégse jött be a "csak letöltöm a mintát és megvarrom úgy, ahogy van"-terv, de most már nem adom fel. Ezen a ponton az eleje tökéletes, hátul a nyakánál eláll egy kicsit, de azt se bonyolult megoldani (szűkítővel úgy tűnik, kb. mindent meg lehet), úgyhogy már csak ez van hátra... pont a legrosszabbkor utazunk el.
A Kalács 2.0 finom lett, pont olyan foszlós és pihepuha, mint amilyet szerettem volna, úgyhogy tegnap sütöttem belőle egyet, amit magunkkal tudunk vinni a családi húsvéti hétvégére, B. pedig megcsinálta a sonkát, és a cavát is bekészítettük, így kicsit könnyebben el fog telni ez a pár nap (és szerencsére tesóm is ott lesz a környéken, úgyhogy egyszer vele is együtt tudunk ebédelni). Remélhetőleg klassz lesz az idő, tudunk majd nagyokat sétálni, és viszonylag minimális lesz a családi dráma, de előre sose lehet tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése