2024. március 24., vasárnap

Controlled chaos

 


Azt hiszem, kicsit túltöltöttem a hétvégét - az 1.0-s tervek szerint szerettem volna sütni egy tesztkalácsot, hogy biztosra mehessek a kovászos verzióval is húsvétra (élesztősből a Street Kitchen-recept alapján tavaly szuper lett), és felhajtani a Budapest-pólóimat, mert az M-s és az L-es is legalább 10 centivel hosszabb, mint kellene. 

Ebből aztán az lett, hogy több okból is aktiválódott a régóta téli álmot alvó varrási kedvem: egyrészt mert kiakasztó, hogy mióta próbálok már sikertelenül fogást találni rajta, másrészt mert csütörtökön véletlenül tudtam ruhákat venni (oké, egy kardigánt és egy nadrágot, nem pedig sima felsőket, amiket eredetileg kerestem volna), és naivan azt hittem, hogy megtört az átok, de utána hiába jártam végig két plázát is, egyszerűen nincs olyan top, póló, felső, pulcsi... meg semmi más se, ami jó lenne.
Eddig mindig sikerült túlbonyolítva és fura sorrendben megtervezni, mit akarok varnni, úgyhogy most minimalista és célratörő volt a tervem:
- szükségem van egyszerű, egyszínű topokra
- ehhez szükségem van egy darab egyszerű top-szabásmintára
- bár elméletben át tudok alakítani egy "sima" szabásmintát nagyobb kosárméretre, de mint a mellékelt ábra mutatja, több, mint fél éve megakadtam vele, úgyhogy kell egy olyan szabásminta, ami gyárilag több kosárméretben kapható
- ha megvan ez a szabásminta, megvarrom játszós anyagból
- ha tényleg passzol, jól néz ki, tetszik, akkor rendelek sötét ősz-kompatibilis lenvásznat (szerencsére a méteráru-boltokban sokkal gyakoribbak ezek a színek, mint a sima ruhaboltokban), és megvarrom belőle

Persze sikerült már majdnem az első tényleges lépésnél (szabásminta-vadászat) elcsúszni, mert egyetlenegy olyan cég létezik, aki kifejezetten "curvy" vonalon mozog, náluk viszont a legkisebb méret, amiben az a bizonyos tökéletes, minimalista top megvehető, az a 12-es, ami pont eggyel nagyobb, mint ami nekem kéne. Nem baj, close enough, megvettem, letöltöttem, kinyomtattam, összelegóztam (a következő pdf-szabásmintát biztos, hogy elviszem majd A0-ban kinyomtatni, éveket vesztettem az életemből, mire a nyomtató hajlandó volt nyomtatni, és utána a 32 db A4-es lapból összeállt az a négy alkatrész, amire szükségem volt).
Ezzel együtt a kalácshoz se sikerült teljesen meggyőző receptet találnom, majdnem hagytam a fenébe, de aztán végül kettőre szűkítettem le a listát, és úgy döntöttem, hogy mindkettőt megsütöm, biztos, ami biztos. Így az estém kalácstészta-hajtogatással és A4-es lap-körbevágással telt, miközben a háttérben ment a Gentlemen, és este 10-re el is készültem.

Ma délelőtt kiderült, hogy vagy a recept nem az igazi, vagy az elkészítésbe csúszott valahol hiba, de a Kalács 1.0 gyakorlatilag egy édes, kovászos kenyér lett, úgyhogy nekiálltam a második verziónak - miközben kiszabtam és összevartam a topot (az órákon át tartó szabásminta-összeszerelés után ez már villámgyorsan ment, a körvágó minden pénzt megér), meg felhajtottam a Bp-pólókat, csak hogy legyen egy kis sikerélményem is. Itt már extrém fáradtnak és túlterheltnek éreztem magam (főleg, mert az egyik pólóból sikerült túl sokat vágni, és bár nem teljesen reménytelen a helyzet, azért nem lesz könnyű megmenteni), de aztán felpróbáltam a teszt-topot, és rögtön visszatért az életkedvem, bekövetkezett az a csoda, ami eddig soha: elsőre, igazgatás és átméretezés nélkül, ténylegesen passzolt rám, nem állt el sehol, nem lógott sehol... ilyen eddig még egyetlenegyszer sem volt. (Oké, lehetne rövidebb, de 156 centi vagyok, minden felső lehetne rövidebb, ezt a legegyszerűbb megoldani).

Ezek után még mindig végig kellett varrnom a Bp-pólók szegélyét, és megsütni a második kalácsot, plusz a régóta halogatott márciusi galérialátogatásra is a mai nap volt az utolsó esélyünk... úgyhogy nem mondom, hogy bármennyit is pihentem volna, de a kiállítás szuper volt (hivatalosan is Aba-Novák Vilmos az új kedvenc festőm), a Második Kalács már a sütőben (és a tészta állaga alapján most sokkal jobb eredményre számítok), hétfőn rendelem az anyagot a tophoz, és talán végre, először lesz egy olyan ruhám, amit én varrtam, és tényleg olyan, mint ahogy elképzeltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése