Hobbit cosplay

 

Davide Dalfovo, Unsplash

Van egy sötétzöld, mohaszerű anyagból készült kötött pulcsim, ami eredetileg a tesómé volt, és kicsit nagy rám - ha a kedvenc laza, karamellbarna szövetnadrágommal veszem fel (meg egy gombás vagy faleveles nyaklánccal), akkor tökéletes a hobbit-összhatás. Eredetileg nem voltam benne biztos, hogy tetszik, de mostanában főleg a nyűgös hétfőkön érzem, hogy többször nyúlok ez után a kombináció után, kicsit olyan érzés, mintha egy puha takaró lenne körülöttem, csak nem néz ki furán a Zoom-hívásokon.

Teljesen random ajánlott egy hangoskönyvet a scribd, amire még nem sikerült teljesen ráhangolódnom (kicsit lassan indul be a történet, és nagyon sok a két főszerereplő körüli családtag), de a két narrátor közül a srácnak olyan elképesztően gyönyörű hangja van (plusz új-zélandi akcentusa, ami mostanában az egyik kedvencem, ugyanabba a kategóriába tartozik a fejemben, mint a glasgow-i, annyira fura, hogy szerethethő), hogy újra és újra visszatérek hozzá. 
Azt hiszem, ha választhatnék egy Európán kívüli úticélt, ami bakancslistás, akkor az Új-Zéland lenne (van egy olyan érzésem, hogy nehezen tudnám meggyőzni a munkahelyem róla, hogy feltétlenül oda kell mennem konferenciára, saját zsebből pedig necces lenne fizetni a repjegyet, de majd egyszer hátha...)

Továbbra se leszek az Év Nagynénije (B.-nek volt egy olyan elmélete, hogy a húga kisbabájával kapcsolatban csak azért nem éreztem átható lelkesedést, mert nem vér szerinti családtag, viszont most a saját tesóm kislányával kapcsolatban sincs meg az a plusz faktor), viszont egy részterülete a kisgyerekekkel kapcsolatos dolgoknak, amire nagyon rá tudok kattanni, azok a szupermenő fa játékok- azt hiszem, ha nem kötne a realitás, mostantól ilyeneket gyártanék itthon, minél többféle részlettel és variációval, tökéletes pasztellszínekre festve.