2024. április 4., csütörtök

Magam elől rohanok egy akadálypályán

 

Soheb Zaidi, Unsplash

Hiába csak négynapos, ez a hét elég fájdalmas volt és lesz- teljesen okés volt a húsvéti hosszú hétvége amúgy, csak szuper fáradtan jöttünk haza, kicsit már elszoktunk attól a zajmennyiségtől, amit tíz felnőtt és egy kétéves össze tud hozni, az óraállítás már csak a cseresznye volt az 5:30-tól félóránként ébredős reggelek tetején. Azért egyszer túráztunk, egyszer tesómmal ebédeltünk (ez volt az egyetlen Bence családjától külön töltött program, de azért sikerült a végén ugyannanak az étteremnek a teraszán kikötnünk, ahová ők is beültek), esténként ittunk és Tabut játszottunk, nap közben meg szaladgáltunk a keresztlányunk után, aki egyébként egyre cukibb és okosabb (és B. szülei is sokkal aktívabban beleléptek a nagyszülő-szerepkörbe, amivel egyszerre lenullázódott a "nektek mikor lesz máár"-nyaggatások száma, úgyhogy nagyon tetszik az irány). 

Most pedig legszívesebben csak varrnék és textilfestenék, de a héten 4 KRESZ-órám is lesz, ebből egy péntek délelőtt, és kedden már az is kiderült, hogy lehet itthonról, online becsatlakozni, de az oktatók nem nézik különösebben jó szemmel (oké, tény, hogy nem is nagyon figyeltem oda). Ma pedig még túl kell esnem egy teljesítményértékelésen is, amihez semmi, de semmi kedvem, meg valamikor haladni a tényleges feladataimmal is... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése