Tangle

 

Az első és legfontosabb dolog, hogy több, mint 2 hónapnyi várakozás után itt van, megszereztem: persze semmiféle értesítés nem volt, és a postán kicsit furán is néztek rám, hogy egy februári papírral próbálkozok, de aztán kiderült, hogy igen, ott van a puzzle náluk, és ide is adták (futottam egy extra kört az újraküldési díj kifizetésével, amiről én és az ügyintéző is megfeledkeztünk, de akkor már nem izgatott a várakozás, mert már karnyújtásnyi távolságra volt a csomag, és tudtam, hogy belátható időn belül elsétálok majd vele). Még nem kezdtem el kirakni, mert a puzzle-asztalomat egyenletesen borítják a stenciles és linós kellékek, de amint végeztem a sállal, már csinálom is (alig várom már, hogy felfedezhessem a kép részleteit, annyira szeretem az ilyen ezerszereplős, random dolgokkal telepakolt grafikákat :)

A textilminta-tervezésben is sikerült áttörést elérni, egy prémium Canva kellett hozzá csak, és digitalizáltam a mintákat, most végtelen verziót tudok belőlük összerakni, és rögtön nem érzem magam annyira elveszettnek így, hogy szabadon játszhatok az elrendezéssel. 

Hétvégén megint voltunk Tesco Discón, és bár most könnyebben össze tudtam kaparni magam az éjféli kezdésre (és B. is viszonylag lelkesen és önként jött), mégse sikerült igazán ráhangolódni (az se segített, hogy mióta hullámosan hordom a hajam, most először sikerült kifejezetten bénán megszárítani, bármit is csináltam, volt egy terület, ami egyenes maradt, fura). Oké, azért a Feldobom a követ jó volt együtt ordítani egy teremnyi emberrel, de ez csak megerősítette, hogy igazából Carson Coma-koncerten kellene lennem (legközelebb szeptemberben járnak majd Pesten, úgyhogy lehet, hogy az idei egy nap fesztiválozást köréjük próbálom majd szervezni, a tavalyi Bánkitónak is határozottan ők voltak a fénypontja). Ami kiborító, hogy egy pár órányi élő/hangos zenehallgatást se úszok meg fülzúgás nélkül, és az elsőre próbált zajcsökkentő füldugó (asszem, Alpine) hatásos, de elég durván rontja a hangminőséget- lehet, hogy rendelek majd egy Loop-ot, eddig arról hallottam a legjobbakat.

A másik hétvégi program, a Kertész, Moholy-Nagy, Capa-fotókiállítás a Szépművészetiben is alulmúlta az elvárásaimat (lehet, hogy igazából én vagyok a probléma), de még ezzel együtt is nagyon szeretem, hogy kezd rendszerré válni tenni a havi egy kiállítás, eddig idén 4/4, és az is jó, hogy B.-vel egy hullámhosszon vagyunk: a Technocool egyikünknek se volt annyira a szíve csücske, a Zohar-fotók igen, a márciusi Róma-Budapest nagyon (azóta is Aba-Novák-printet keresünk a nappaliba), és ez a mostani neki se jött be annyira. A következő célpont valószínűleg Szentendre és a Veszélyes csillagzat alatt, ha jól jön ki a lépés, össze is tudjuk majd kötni B. szülinapi hosszú hétvégéjével.