 |
| Hector Bermudez, Unsplash |
Úristen, mennyire jó volt a tegnapi grunge tribute koncert! (És lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de most még a hajam is sokkal jobb volt, mint a múlt heti Tesco Discón.) Az Evermind-ot már láttam, és tudtam, hogy kb. mire számíthatok (a Linkin Parkkal holtversenyben a legjobb stresszkezelő módszer egy órán át Nirvana-dalokat ordítani), a Pearl Jam-tribute-együttest viszont most először, és kicsit tartottam is tőle (Eddie Vedder énekhangja azért nem tartozik a könnyen utánozhatók közé), de zseniálisak voltak, és egy csomó olyan dalt játszottak, amire mostanában csúsztam rá (az viszont durva, hogy azokat az albumokat, amiket tizenhat évesen hallgattam rommá, mint a Nirvana Bleach-e vagy a Nevermind, és a Pearl Jam-től a Ten, még most is kívülről tudom, az "új", pár éve hallgatott számaiknak sokkal, de sokkal kevésbé maradt meg a szövege).
Nem tudom, miért, más hely, normálisabb hangosítás, de most a zajcsökkentő füldugó is sokkal kevesebbet rontott a hangminőségen (és hallottam egy lányt panaszkodni mellettem, hogy brutál hangos, szóval jó döntés volt használni). Egyedül azt sajnálom, hogy a Daria-mintás toppal nem lettem kész estére, tökéletesen hozta volna a 90-es évek-hangulatot (sokszor szoktam sajnálni, hogy nem születtem 10-15 évvel hamarabb, legutóbb akkor, amikor olvastam egy cikkben, hogy a Nirvana egyetlenegyszer, még viszonylag ismeretlenül fellépett Pesten, amikor kb. fél éves lehettem). Remélem, a nyár közeledtével több lesz a jó koncert is, szeretnék valami nem-feldolgozásra is eljutni mostanában (bár a Fran Palermo most tűnt el új albumot írni, a Carson Coma kerüli Pestet, Middlemist Red pedig soha többet nem lesz, lehet, hogy itt az ideje megint keresni pár új kedvencet).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése