 |
| Salah Ait Mokhtar, Unsplash |
Hétfőn annyira tele voltam "végre megjött a puzzle"-endorfinnal, hogy elkezdtem intézni az évek óta tervezgetett második tetoválásomat (igazából már egy ideje megvan a pontos grafika, nagyjából az is, hogy melyik testrészre szeretném, és nemrég találtam valakit, akinek passzol hozzá a stílusa, csak halogattam a tényleges megvalósítást), és ma kaptam választ az e-mailre, úgy néz ki, történik a dolog :)) Az időpont amúgy egy elég nagy kérdés, mert a június eleji görög nyaralást szívás lenne friss tetoválást takargatva végigcsinálni, úgyhogy lehet, hogy június második felére halasztom az egészet - úgy néz ki, ez marad a sorminta, ötévente júniusban lesz egy új tetoválásom. (Lehet, hogy így korai volt elkezdeni a szervezkedést, de lehet, hogy a tetoválónak is kényelmesebb úgy, hogy nem sürgős és azonnal kell).
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog változtatni a képen, amit küldtem neki, és hogy hogy fog kinézni a végeredmény- ez most egy kicsit nagyobb és összetettebb minta, mint az első, bár azért még mindig nem annyira húzós, de az előzőt is megérte többször is csiszolgatni, mert most, évekkel később is olyan, hogy mindig elkap egy kis boldogság-hullám, ha ránézek.
Tegnap este a varrásra is rávettem magam (mindig ezek az utolsó utáni módosítgatások a legnehezebbek, utálom a már késznek mondható részt visszabontani, még akkor is, ha elkerülhetetlen) - ma már a tényleg-befejezett zöld topban jöttem a közösségi irodába, és nagyon élvezem, hogy saját készítésű ruha van rajtam (a hideg miatt elrejtve egy kabát, egy kardigán és egy sál alatt, de akkor is működik). Alig várom, hogy belekezdhessek egy második példányba is, elvileg már sokkal simábbnak és gyorsabbnak kellene lennie a folyamatnak (és használhatom hozzá a Barcelonából tavaly hazahozott anyagot!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése