Már hétvégén se volt túl jó kedvem, de akkor még ki tudtam magam mozdítani belőle, ami viszont teljesen odacsapott, az B. második oltása után történt (amin szerencsére teljesen simán túlvan, csak kicsit ki tudta faggatni a háziorvost- és hát az a rendszer, hogy nincs rendszer, nem látják előre, ki mikor jön, teljes a káosz. Szuper). Szóval reménykedhetek itt szép csendben, hogy sorra kerülök belátható időn belül, de minek.. és hát így egy év után most van az a pont, hogy bár objektíven semmi nem változott, tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok a körülményeim nagy része miatt, tudom, hogy eddig is bírtam/megldottam/kitaláltam/alkalmazkodtam, de akkor is, most szeretnék odavágni mindent, és menekülni a jól kitaposott napi rutinjaimból, mert végtelenül unalmas és klausztrofób és szorongató.
kitartás! szerintem sokunknak már a töke ki van. milyen jó is lesz majd pár év múlva egy jó borral a kezünkben visszaemlékezni és anekdotázni a mostani nyomorunkról:)
VálaszTörlés... bár már ott tartanánk... kitartás neked is, most a tavasz miatt hátha tényleg könnyebb lesz egy picit.
Törlés