 |
| Joakim Honkasalo, Unsplash |
Azért kicsit még mindig szét vagyok esve, ma robotpilótában végigcsináltam a reggelikészítés lépéseit, csak azt felejtettem el, hogy a vízforraló nincs bedugva, ezért 4 percig kellemesen langyos vízben áztattam a frissen őrölt kávét, és kezdhettem újra... de tegnap augusztus óta először futottam odakint (az első alkalom mindig kicsit belehalós, de azért ki lehetett bírni, a Haller park viszont nem volt jó ötlet, akármilyen hangulatos is a futópálya), és úgy tűnik, ez kellett ahhoz, hogy végre végig tudjam aludni az éjszakát.
És akármennyire is elveszettnek érzem magam az élet újraindulása miatt, azért váratlanul szuper fordulatok is jöttek. Régebben, minden előtt hetente jártunk kocsmakvízre, de ezt tavaly nemcsak a vírushelyzet miatt engedtük el (bár voltak online alkalmak, de azért annak bőven nem ugyanolyan a hangulata), hanem mert a kvízcsapat felének kisbabája született- és nagyon örültem nekik, de biztos voltam benne, hogy a csapat ilyen formában ennyi volt. Ehhez képest úgy néz ki, jövő héten újrakezdhetjük (nem tudnak mindketten jönni, de egyikük igen, és addig a másik vigyáz a babára), mindenki ugyanolyan lelkes, mint korábban. Ez az egyik, ami ad egy kis motivációt a jövő hetemhez, a másik, hogy hétfőn meglesz a rituális "új kezdet"-hajvágásom (ezen is indokolatlanul sokat gondolkodtam, de akármilyen értelmetlen is, a fejemben hozzákapcsolódott az új szakaszhoz, szóval miért ne, legyen újra rövid haj), a harmadik, hogy a közepesen lelkesítő koncertprogramok után (vagy ott tudok rajta lenni, de nem kedvenc, vagy szuper lenne, de megoldhatatlan) most végre tényleg van egy olyan is, amit már annyira régóta várunk, hogy egyszerűen nem opció, hogy ne legyünk ott -már begyűjtöttem az early bird-jegyet is.
Most pedig, akármennyire is péntek van, dolgoznom kellene egy kicsit, ebéd után pedig, szintén rituális újrakezdés, fogom a laptopom, és átvonulok majd a Daisukéba, hogy a kávézó-home office is ki legyen pipálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése