 |
| Sven Mieke, Unsplash |
Hiányzik már a konditerem, meg a kinti futás is (bár tartok tőle, milyen lesz visszaállni rá), de azt hiszem, a karantén utolsó fél évét (meg B. vércukorszintjét) megmentette az, hogy még decemberben megvettem a futópadot. (Az meg még inkább, hogy miután januárban egyszerűen nem kapcsolt be, és valahogy visszaszenvedtük az alzának, az új, amit küldtek, egyelőre minden probléma nélkül működik).
Csak összehasonlításképp, idén az áprilisi átlagos lépésszámom 6000 volt, a májusi 6900, tavaly ugyanezek a számok 1100 és 2300 (igaz, akkor tartottuk a legdurvábban a karantént, tényleg heti egy séta volt az, amit még be mertem vállalni). És bár a tavaly nyár aktívabb volt, augusztusban a bölcsességfog körüli kínlódás miatt abbahagytam a futást, szeptembertől meg már megint nem nagyon mehettünk sehová. Aztán lett a futópad, stabilizálódott a sportolási mintám (egy nap kick-box, egy nap futás, egy nap szünet), és február óta újra próbálok napi adott lépésszámot összehozni akkor is, ha épp pihenőnap van, és egész nap itthon vagyok- 30-40 perc séta a futópadon (egy rész podcast vagy pár fejezet hangoskönyv) elég szokott lenni hozzá. Óvatosan viszem feljebb a napi limitet, februárban még az 5000-el is küzdöttem, most pedig már 7000 a cél, ami nincs olyan rettenetesen messze egy normál, irodában töltött munkanapomtól. A futás-adagom nem szokott annyira durva lenni (4*5 perc kocogás, köztük 1-1 perc séta), de legalább következetesen tartom, és rendszeresebben, mint eddig bármikor, most kb. 10 alkalom össze tud jönni egy hónapban, korábban, amikor ki kellett mennem hozzá a lakásból (még ha csak két perc sétára is van a legközelebbi kinti futópálya), ez nagyon ritkán sikerült. Oké, az élmény azért nem ugyanaz, mintha a Bikás-parkban vagy pláne a Margitszigeten lennék, de a vírus miatt ezt úgyis el kellett engednem egy időre (most pedig kitalálni hozzá a BKV-mentes logisztikát), stresszlevezetésnek így is jobb, mint szinte bármi más.
Remélhetőleg a lenti szomszédnak nem megy még az agyára, bár papíron csendes és direkt lakásba való, és a biztonság kedvéért két jógaszőnyeget is terítettünk alá- tippre a sétának nem kellene hallatszania, és a futásnak is csak minimálisan, meg próbáljuk este 8 után és hétvégén nem használni. Eredetileg azért (is) választottam ki ezt a fajtát, mert összecsukható (és összecsukott állapotban csak mininális helyet foglal), de gyorsan kiderült, hogy ha tényleg összecsukjuk használat után (a többes szám nem véletlen, van annyira nehéz, hogy leggyakrabban B.-t kértem meg rá), és a sarokba vonszoljuk, az nem tesz túl jót a padlónak. Arról nem is beszélve, hogy sokkal, de sokkal nehezebb rendszeresen használni, ha még a kinyitás-összecsukás (... helyére vonszolás, szőnyeg-hajtogatás) is része a folyamatnak minden egyes alkalommal. Beáldoztuk a nappaliban a kanapé m9götti sávot, amit amúgy se nagyon használtunk semmire, most ott áll, és bármelyik pillanatban használható. Összességében azért nekünk is rendesen alkalmazkodni kellett hozzá, nem volt zökkenőmentes, de most már nagyon hiányozna, ha nem lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése