Inbetween

 

Sajnos elég gyorsan kellett visszakapcsolnom a karácsonyi zenből a munkával töltött hétköznapokra-  nem elég, hogy 27. óta dolgoznom kell, de van egy csomó feladatom, és instant visszatért a korábbi stressz és túlterheltség is (plusz a teljesítményértékelésem is kedden volt, és fogalmam se volt, mennyire veszik itt komolyan/mire számíthatok, aztán persze a szokásos szétaggódom magam-> csupa jót mondanak, elégedettek velem kör volt). 

Annak ellenére, hogy eredetileg nem én akartam így, egész jól bevált az, hogy karácsony előtt voltam szabadságon egy hétig, sokkal nyugisabb volt így a készülődés, belefért egy csomó karácsonyra hangolódós program, és a vásárlást is letudtuk 3-4 nap alatt.
Az ünnepi főzést sikerült kicsit túlzásba vinni, bár a B.-vel közös bejglisütés volt az egyik kedvenc részem, és a B.-szülőknek készített Wellington is egész jól összeállt (plusz volt kifogásom, hogy miért töltöm a konyhában a látogatásuk időtartamának kb. a felét), de a harmadik napon már nagyon bántam, hogy tesómnak kenyérlángost ígértem előételnek, mert egyik karácsonyi vásárban se sikerült ennie- azért megcsináltam, de amikorra ő és anya ideértek, már leginkább csak eldőlni szerettem volna.

Azt még nem tudom, a szilveszter hogy fog kinézni így, hogy gyakorlatilag csak egy átlagos munkahét utáni szombat, lehet, hog a szokásosnál is minimalistábbra vesszük, de a következő hétvégén visszamegyünk Visegrádra megünnepelni a szülinapomat, úgyhogy azt most egy kicsit jobban várom.

Greetings

 

Stílusosan ez lett az art journal-füzet utolsó oldala (... amit még áprilisban kezdtem el, azt hiszem, nem idén készítettem a legtöbb AJ-oldalt), szóval boldog karácsonyt mindenkinek, én elvonulok fát díszíteni, ajándékot csomagolni, és offline maradni, amennyire csak tudok. 

Mindset

 

Mike Labrum, Unsplash

A tegnapi Dalfutár után akartam írni egy felháborodott bejegyzést (pedig a dal milyen jó lett...), de aztán reggel jógáztam, teljes zenben meg tudtam venni mindent a karácsonyi ebédekhez/vacsikhoz a Vásárcsarnokban (és a Steak shop is megvan még), egy csomó jó arc kutyát láttam, ilyeneket mutogat a youtube, Medea megválaszolta a karácsonyi kérdéseket... úgyhogy inkább elengedem.

Most pont úgy érzem, hogy tudok egyensúlyozni az itthoni bekuckózós kisimulás és a szuperhatékony készülődés közt (sőt, ma már a céges Slacket se nyitottam meg), holnaptól már B. is szabin van, és akkor kezdődik az "igazi" karácsonyi szünet (extra adag készülődéssel-szaladgálással, de extra adag kettesben-hangolódós programmal is), remélem, nem fog villámgyorsan eltelni az egész.

Merry and bright

 

Kira auf der Heide,Unsplash

Azt hiszem, mégiscsak kezdem érezni, ahogy az ünnepi hangulat közelebb és közelebb kerül - ez a meditáció amúgy ma délelőtt rengeteget segített (és később az Allee-ban is jól jött, hogy tudtam a csillogó fényekre koncentrálni ahelyett, hogy éppen ki furakodik mögöttem a mozgólépcsőn), meg persze az egész hétvége is, gyertyagyújtással és tervezgetéssel, végre visszakapott lemezjátszóval, fahéjillatú habfürdős kádban ázással és pre-karácsonyi társassal.

Talán még az ajándéktaláló skilljeimet is visszakaptam egy kicsit, legalábbis komolyan vissza kellett fogni magam az előre egyeztetett "egymásnak-nem-veszünk-semmit"-elv miatt, de megtaláltam a képregény-alteregóinkat és egy társast, amit lehet, hogy majd szülinapi ajándéknak fogok felhasználni, anyának pedig vettem is egy meglepetés-macskás könyvet, meg utána hozzá passzoló cuki csomagolópapírt. A szaloncukor-készleteket is feltöltöttem, és mostantól hanyagolom a nagyobb boltokat (esetleg a Vásárcsarnokba még elmerészkedek valamikor a hét második felében, de csak a Steak Shop miatt). 

Szép lassan a hét programja is összeáll, holnap szuper-exkluzív mini karácsonyi vásárt tartunk az erkélyen, sk. bejglivel, forralt borral és kenyérlángossal, aztán lesz még egy fürdő, egy reggeli jógaóra, egy "igazi" karácsonyi vásár, egy lemezbolt-látogatás és egy korizás, aztán pedig már itt is a huszonnegyedike...

Xmas Q

Múlt héten, amikor már tényleg semmi kedvem nem volt dolgozni, megpróbáltam keresni egy karácsonyi kérdéssort (valamiért decemberben mindig elkap a kérdéssor-töltögető hangulat), de nem igazán jött szembe semmi jó, úgyhogy írtam egyet. (Ha valakinek van kedve kitölteni/ szüksége van valami extrára a karácsonyra hangolódáshoz, nyugodtan csapjon le rá).

Deck the halls or something

 

Annie Spratt, Unsplash

Őrült sok volt a héten a munka, nagy a káosz, és bár sokat segített, hogy kedd reggel a pszichológusommal kibogoztuk/átkereteztük a kiborulásom mögötti negatív automatikus gondolatokat, azért megint úgy nézett ki az elmúlt 4 nap, hogy felkelés -> munka, meetingek és stressz -> agyatlan netezés -> fekvés (és pocsékul alvás... bár, nem annyira pocsékul, mint azelőtt, az orbáncfűtea működik).
Ami miatt haragszom magamra, az az, hogy a nagyon várt csütörtök esti jógaórát is lemondtam nem sokkal előtte, egyszerűen képtelen voltam összekaparni magam a kanapéról, de... ma reggel már sikerült úgy felkelnem, hogy közelebb érzem magamhoz az ünnepi zent, mint a feladatok miatti stresszelést (pedig azért még maradt mára is elég sok minden, de nem tűnik teljesíthetetlennek).

Ennek a projektnek megvannak a maga hátrányai (hogy lehet valamit január 1-i határidővel elvállalni...?), de amit szerettem benne, hogy valamennyivel többet beszéltem egy-két munkatársammal, nem csak munkával kapcsolatos témákról (ki hitte volna, hogy eljöhet az a pont, amikor élvezem a small talk-ot...), és még azt is sajnálom, hogy csak a belga irodában lesz IRL karácsonyi buli, semmi nemzetközi (bár B. karácsonyi partija úgy nézett ki, hogy ültek az irodában, meghallgatták a céges beszédeket, aztán közölték velük, hogy ha enni/inni szeretnének valamit, akkor lesznek szívesek hozni maguknak...). Mindenesetre ha a mai (munka)napnak vége, akkor áthangolódhatok kódolásról bejglisütésre, meg a maradék pár ajándék beszerzésére; szerencsére már összeállt a karácsonyi logisztika, 25-én B. családja jön hozzánk ebédre, 26-án délután pedig az enyém, és B. szép csendben a lakás dekorálását is elkezdte (én csak annyit veszek észre belőle, hogy megjelenik a lakás valamelyik pontján egy újabb boa vagy fényfüzér, de az összhatás egyre jobb).

A nosztalgia rétegei

 

Jasmin Chew, Unsplash

Kevés dologtól érzem magam annyira instant újra 16 évesnek, mint ha trapézfarmert veszek fel (oké, a Martens-bakancsomat Cat-re cseréltem, de a póló, ami rajtam van, olyasmi, amit már akkor is imádtam volna)...

... és kevés dolog tud úgy visszateleportálni az egyetemi időszakba, mint egy Frei-ben kávézni (csak ma ki kell hagynom a Cannes-i fagylaltkávét és a tortákat, ha nem akarok cukorsokkot reggelire, marad a sima americano).

Ma láttam LinkedIn-en, hogy valaki, akit velem egyszerre vettek fel az utolsó HR-es munkahelyemre, már 9 éve van ott- fura, hogy ugyanebben az időszakban (miután a cégen belül is kölcsönadtak két különböző cégnek) egyszer váltottam szakmát és háromszor munkahelyet - nem mintha megbántam volna, örülök, hogy az egész a mostani pozícióig vezetett, de azért volt egy csomó köztes időszak és bizonytalanság. Vajon ha egy helyen maradsz, ezeket akkor se lehet megúszni, vagy akkor tényleg annyira sima és egyszerű minden, mint kívülről nézve tűnik?

did i meet these potatoes before

 

Elijah Pilchard, Unsplash

Tegnap ébredés után csak egyvalamit szerettem volna, hosszú hetek kihagyása után frissen sült zabsütit enni reggelire, de... nem volt áram. És amellett, hogy emiatt teljesen szétesett a reggeli rutinom (és még egy kávét se tudtam főzni), éhgyomorra meg kellett hoznom egy csomó döntést (Csak nálunk van gond, vagy az egész házban/környéken? Elmúlik magától, vagy hívnunk kellene egy szerelőt ASAP? Szóljak a főbérlőnek, vagy intézzem én? Minél hamarabb cuccoljak át egy kávézóba, hogy tudjak haladni a sürgős-határidős feladatommal, vagy maradjak itthon megvárni a szerelőket?), úgyhogy az első fél órában csak elveszetten bolyongtam a nappali-konyha-fürdőszoba háromszögben, aztán elengedtem az egészet, megreggeliztem, és arra jutottam, hogy nem ússzuk meg a szerelőket. 

Óriási szerencsém volt, csak az első kiválasztott telefonszámról ráztak le azzal, hogy túl sok a munka és emberhiány és ma biztosan nem, a másodiknál már azt mondták, egy órán belül itt lesznek. Most már kicsit jobban megértettem, miért akart annyira egy szünetmentes tápot B., áramhiány ide vagy oda, wifi még volt vagy két órán át, egy kicsit tudtam haladni a kóddal (... és továbbra is folyton meglelpődök, hogy elég volt egyszer mondanom a főnökömnek, még hónapokkal ezelőtt, hogy mennyire stresszes vagyok egy feladat miatt, azóta rendszeresen becsekkol, megkérdezi, hogy bírom, a mostani határidős-kapkodós-meg kell mutatni ügyfélnek projekt kapcsán pedig a projektmenedzser is rámírt reggel csak azért, hogy ha túl nagy a nyomás, mindenképp szóljak, sajnálja, hogy ez most ilyen, ami... wow. Kicsit kényelmetlenül érzem magam az extra figyelemtől, viszont klassz, hogy tényleg számít az is, hogy vagyok, nem csak a teljesítmény).

Ami nélkül viszont most nagyon jól meglennék, az a teljesítményértékelő év végi beszélgetés, mert ha most őszintén meg kellene válaszolnom akár csak annyit, hogy elégedett vagyok-e azzal, amit hozzátettem a csapathoz... csak annyit tudnék mondani, hogy fogalmam sincs. A rengeteg egyéb szorongás azzal járt együtt, hogy teljesen elhangolódott a belső irányjelzőm a problémák nagyságával kapcsolatban, plusz egy csomószor csak arra volt energiám, hogy odaüljek a gép elé, arra már nem, hogy extra erőfeszítéseket tegyek vagy magasabb szintre lépjek fejlesztőként. Megtettem, ami tőlem telt? Igen. Az, ami az én 100%-om volt, kívülről/objektíven nézve lehet, hogy csak 60%? Simán. Tudtam volna jobban csinálni? Nope. (És tudtam volna kevesebbet stresszelni olyasmin, amiről utána kiderült, hogy simán megoldódik? Igen). Szóval ez még egy érdekes kör lesz, de remélhetőleg csak karácsony után/jövőre.

Bits and pieces

 

Wonderlane, Unsplash

... a.k.a random dolgok, amik önmagukban túl rövidek lennének egy blogposzthoz:

1. végre megvan az idei Spotify Wrapped, a zenehallgatással töltött idő nagyságrendileg ugyanannyi, mint tavaly (39.000 vs 36.000 perc), és akár meg is lepődhetnék, hogy a War on Drugs lett a kedvenc együtesem, de az idei évnek egyértelműen az I Don't Live Here Anymore volt a háttérzenéje (a legtöbbet hallgatott dal viszont Deep Glaze). Ja, és továbbra is szuperváltozatos a zenei ízlésem:

(... nem, nem tudom, a negyedik helyen álló "Hollywood" pontosan mire utal, ha csak nem arra, hogy tavasszal rácsúsztam az Encanto dalaira).

2. véget ért a Taskmaster 14. évada (igen, addig fogok írni róla, amíg ki nem alakul/rám nem talál egy lelkes magyar rajongótábor, B.-t már sikerült megtérítenem), szokás szerint nagyon megszerettem őket, az nyert, akinek szurkoltam, és ettől teljesen függetlenül Fern Brady is the rightful queen; de ezzel együtt is csak még egyértelműbbé vált, hogy az új-zélandi 2. évadot soha semelyik nem fogja tudni felülmúlni.

3. nem vettem semmit a Black Friday környékén, és büszke vagyok magamra, de két dolognál volt nagy a kísértés:

- a Mobilfoxtól már van egy telefontokom, és nagyon szeretem, de akartam valami télibb hangulatút a trópusi növények mellé- és rájöttem, hogy saját képpel is el tudják készíteni, már lelkesen válogatok a kollázsok között, hogy mi elég mobiltok-alakú

- ez a póló tökéletes lenne, ha még a gonosz multiknál dolgoznék (és/vagy a webkamerában látszana belőle bármi is)

... de ez és ez is nagyon cuki, ha valaki szeretne 34 dollárt pólóra költeni, és utána szétdobni a szállítási költséget, szóljon :)

4. tegnap este ott ragadtam a netflixes Snack vs Chef előtt, de csak extrán elkezdett hiányozni a Gourmet Makes-sorozat, ami ugyanezt az "alkossuk újra a chipseket és csokikat" koncepciót használta, csak sokkal szerethetőbben

Head is a flame (cool with it)

 

Kelli McClintock, Unsplash

12.01: karácsonyi hangulat 0/10
Még azt se igazán akarom elhinni, hogy már december van, hagyjuk már ezt az egészet, mire lesz koszorúnk, megint gyújthatjuk meg rajta rögtön mint a négy gyertyát...

12.02 délelőtt: 4/10
Megpróbáltam magam végre ráhangolni a télre, úgyhogy a szabadnapom délelőttjét (azért is szeretem ennyire a mostani munkahelyem, mert akármennyire sürgős-határidős feladatom van a jövő hét közepére, amikor rákérdeztem, hogy ennek ellenére kivehetek-e egy nap szabit, az volt a reakció, hogy simán, persze) a koripályán körözve töltöttem, aztán hazafelé még pont útbaesett a Vörösmarty tér, és végigsétáltam a Váci utcán (és a saját szememmel is láttam, hogy a Philanthia szupergiccses-fantasztikus karácsonyi kirakata tényleg nincs többé...)

12.02. este: 2/10
Olyan szempontból mégiscsak érzem a decembert, hogy fizikai fájdalmat okozott kirángatni magam a pihepuha takarók alól, és már sötétben elindulni a  talira az ex-munkatársakkal, ami aztán nagyjából felesleges körnek is bizonyult- ahová beültünk, ott akkora volt az alapzaj, hogy a közvetlenül mellettem ülővel is csak emelt hangon tudtam beszélgetni, 1-2 óra után kezdett elmenni a hangom, és akikkel jó lett volna újra felvenni a fonalat, pont a hosszú asztal teljesen ellentétes végén voltak, de: hazafelé még pont be tudtam ugrani a szinte teljesen kihalt Aldiba, és hozni két dobozzal a kedvenc marcipános cukormentes szaloncukromból (az egyik ment a karácsonyi raktárkészletbe, a másikat viszont szemrebbenés nélkül megettem a kanapén).

12.02. késő este: -2/10
B. anyukájának sikerült az eddigi viszonylag visszafogott karácsony körüli logisztikát feloldhatatlan csomóvá bogoznia (tudtam én, hog a "majd beugrunk valamikor szilveszter körül, nem kell túlbonyolítani" túl szép, hogy igaz legyen), elalvás előtt egyszerre stresszelhettem azon, hogy mennyire kevés idő van hátra az évből a munkahelyi feladatok befejezésére, és azon is, hogy bármit is csinálunk, valaki tutira meg fog sértődni, hogy miért nem hozzá mentünk dec. 25.-én/26.-án.