Ongoing chaos

 

Benigno Hoyuela, Unsplash

Ez a hetem kb. ugyanúgy folytatódott, ahogy a múlt hétvége telt, varrás és sütés és káosz (meg kivételesen a munkát is élveztem, bár nem az volt a fő fókusz, de régóta először volt egy olyan feladat, ami belemerülős flow-val járt, idén talán most először), bár azt hiszem, ha jobban lépésekre tudnám bontani a varróprojektet, és nem lennék ilyen türelmetlen, akkor kevésbé borítana el. 

A tophoz megjött a szép zöld lenvászon, amit elő is készítettem, de addig nem akarok belevágni, amíg nem vagyok igazán elégedett a mintával, és egyelőre még nem tartok ott (de már tényleg majdnem). A Springfield-ből a 12E/F méretű nem volt rossz, de az Upton ruha felsőrésze, amiből volt 10-es is, határozottan jobban passzolt, úgyhogy valahogy össze kellett legóznom a Springfield oldalvonalával (amin rövidítettem kb. 10 centit). Miután ez megvolt, kettészedtem a szűkítőt, mert emlékeztem régebbről, hogy kb. 5 centi szélesség felett ajánlott, és ezeken a mintákon legalább kétszer akkorák... úgyhogy mégse jött be a "csak letöltöm a mintát és megvarrom úgy, ahogy van"-terv, de most már nem adom fel. Ezen a ponton az eleje tökéletes, hátul a nyakánál eláll egy kicsit, de azt se bonyolult megoldani (szűkítővel úgy tűnik, kb. mindent meg lehet), úgyhogy már csak ez van hátra... pont a legrosszabbkor utazunk el.

A Kalács 2.0 finom lett, pont olyan foszlós és pihepuha, mint amilyet szerettem volna, úgyhogy tegnap sütöttem belőle egyet, amit magunkkal tudunk vinni a családi húsvéti hétvégére, B. pedig megcsinálta a sonkát, és a cavát is bekészítettük, így kicsit könnyebben el fog telni ez a pár nap (és szerencsére tesóm is ott lesz a környéken, úgyhogy egyszer vele is együtt tudunk ebédelni). Remélhetőleg klassz lesz az idő, tudunk majd nagyokat sétálni, és viszonylag minimális lesz a családi dráma, de előre sose lehet tudni.

Controlled chaos

 

Azt hiszem, kicsit túltöltöttem a hétvégét - az 1.0-s tervek szerint szerettem volna sütni egy tesztkalácsot, hogy biztosra mehessek a kovászos verzióval is húsvétra (élesztősből a Street Kitchen-recept alapján tavaly szuper lett), és felhajtani a Budapest-pólóimat, mert az M-s és az L-es is legalább 10 centivel hosszabb, mint kellene. 

Ebből aztán az lett, hogy több okból is aktiválódott a régóta téli álmot alvó varrási kedvem: egyrészt mert kiakasztó, hogy mióta próbálok már sikertelenül fogást találni rajta, másrészt mert csütörtökön véletlenül tudtam ruhákat venni (oké, egy kardigánt és egy nadrágot, nem pedig sima felsőket, amiket eredetileg kerestem volna), és naivan azt hittem, hogy megtört az átok, de utána hiába jártam végig két plázát is, egyszerűen nincs olyan top, póló, felső, pulcsi... meg semmi más se, ami jó lenne.
Eddig mindig sikerült túlbonyolítva és fura sorrendben megtervezni, mit akarok varnni, úgyhogy most minimalista és célratörő volt a tervem:
- szükségem van egyszerű, egyszínű topokra
- ehhez szükségem van egy darab egyszerű top-szabásmintára
- bár elméletben át tudok alakítani egy "sima" szabásmintát nagyobb kosárméretre, de mint a mellékelt ábra mutatja, több, mint fél éve megakadtam vele, úgyhogy kell egy olyan szabásminta, ami gyárilag több kosárméretben kapható
- ha megvan ez a szabásminta, megvarrom játszós anyagból
- ha tényleg passzol, jól néz ki, tetszik, akkor rendelek sötét ősz-kompatibilis lenvásznat (szerencsére a méteráru-boltokban sokkal gyakoribbak ezek a színek, mint a sima ruhaboltokban), és megvarrom belőle

Persze sikerült már majdnem az első tényleges lépésnél (szabásminta-vadászat) elcsúszni, mert egyetlenegy olyan cég létezik, aki kifejezetten "curvy" vonalon mozog, náluk viszont a legkisebb méret, amiben az a bizonyos tökéletes, minimalista top megvehető, az a 12-es, ami pont eggyel nagyobb, mint ami nekem kéne. Nem baj, close enough, megvettem, letöltöttem, kinyomtattam, összelegóztam (a következő pdf-szabásmintát biztos, hogy elviszem majd A0-ban kinyomtatni, éveket vesztettem az életemből, mire a nyomtató hajlandó volt nyomtatni, és utána a 32 db A4-es lapból összeállt az a négy alkatrész, amire szükségem volt).
Ezzel együtt a kalácshoz se sikerült teljesen meggyőző receptet találnom, majdnem hagytam a fenébe, de aztán végül kettőre szűkítettem le a listát, és úgy döntöttem, hogy mindkettőt megsütöm, biztos, ami biztos. Így az estém kalácstészta-hajtogatással és A4-es lap-körbevágással telt, miközben a háttérben ment a Gentlemen, és este 10-re el is készültem.

Ma délelőtt kiderült, hogy vagy a recept nem az igazi, vagy az elkészítésbe csúszott valahol hiba, de a Kalács 1.0 gyakorlatilag egy édes, kovászos kenyér lett, úgyhogy nekiálltam a második verziónak - miközben kiszabtam és összevartam a topot (az órákon át tartó szabásminta-összeszerelés után ez már villámgyorsan ment, a körvágó minden pénzt megér), meg felhajtottam a Bp-pólókat, csak hogy legyen egy kis sikerélményem is. Itt már extrém fáradtnak és túlterheltnek éreztem magam (főleg, mert az egyik pólóból sikerült túl sokat vágni, és bár nem teljesen reménytelen a helyzet, azért nem lesz könnyű megmenteni), de aztán felpróbáltam a teszt-topot, és rögtön visszatért az életkedvem, bekövetkezett az a csoda, ami eddig soha: elsőre, igazgatás és átméretezés nélkül, ténylegesen passzolt rám, nem állt el sehol, nem lógott sehol... ilyen eddig még egyetlenegyszer sem volt. (Oké, lehetne rövidebb, de 156 centi vagyok, minden felső lehetne rövidebb, ezt a legegyszerűbb megoldani).

Ezek után még mindig végig kellett varrnom a Bp-pólók szegélyét, és megsütni a második kalácsot, plusz a régóta halogatott márciusi galérialátogatásra is a mai nap volt az utolsó esélyünk... úgyhogy nem mondom, hogy bármennyit is pihentem volna, de a kiállítás szuper volt (hivatalosan is Aba-Novák Vilmos az új kedvenc festőm), a Második Kalács már a sütőben (és a tészta állaga alapján most sokkal jobb eredményre számítok), hétfőn rendelem az anyagot a tophoz, és talán végre, először lesz egy olyan ruhám, amit én varrtam, és tényleg olyan, mint ahogy elképzeltem.

My preciousss

 

Danny Greenberg, Unsplash

Életemben összesen nem bizonygattam ennyit, hogy nem vagyok robot+ töltöttem ki annyi captcha-t, mint az elmúlt másfél napban, amikor tízpercenként frissítettem a posta csomag-nyomkövető oldalát, csak azért, hogy újra és újra azt lássam, hogy szerda óta semmi nem változott (legalább Vecsésen volt a puzzle, és nem úton Németországba), de ma dél körül megtört a jég, a legfrissebb státusz "A küldemény szállítás alatt (ismételt kézbesítésre)", úgyhogy jövő hét elején talán már le is csaphatok rá.

Tegnap megvolt az első kresz-óra, viszonylag fájdalommentesen (bár az oktató kicsit túlbecsüli az előzetes tudásunkat, és a legolvashatatlanabb háttér+szöveg kombinációit használja a prezentációban, de legalább a kiírt időpontnál hamarabb végeztünk, és sokkal kevesebben vagyunk a csoportban, mint amire számítottam). Félelmetes belegondolni, hogy csak pár órányi elmélet meg egy vizsga választ el attól, hogy ténylegesen autóba kelljen ülnöm (azt megnyugtató volt hallani, hogy a többi résztvevő is aggódik emiatt). 

Chase

 

Giulia Bertelli, Unsplash

Még januárban rendeltem egy puzzle-t egy német cégtől, és mivel nagyon hosszú (28 napos) szállítási időt írtak, nagyjából el is feledkeztem róla. Most már azért kezdett gyanús lenni, hogy valami nem stimmel vele, mert se puzzle, se értesítés nem jött azóta - szerencsére nagyon jó az ügyfélszolgálat, pár órán belül válaszoltak az e-mailemre azzal, hogy február közepén feladták a csomagot, szóval már itt kellene lennie... sajnos amikor megnéztem a postaládát, meg is találtam a hetekkel ezelőtt bedobott értesítőt (nem tudom, hogy eddig hogy nem vettem észre), egy héttel ezelőttig lehetett volna átvenni a csomagot a legközelebbi postán.
Tegnap munka után az esélytelenek nyugalmával azért még benéztem a postára, és bár leráztak azzal, hogy már rég nincs náluk, azért azt mondták, hogy érdemes rákérdezni az ügyfélszolgálatnál, elhagyta-e már a csomag az országot, mert ha nem, vissza tudják küldeni (ha pedig igen, már megkértem az eredeti céget, hogy pls. küldje újra). Reggel viszonylag simán elértem egy ügyintézőt, és most már többet tudok a külföldről érkező "amorf csomagokról", mint valaha is szerettem volna, azért van rá esély, hogy még időben sikerült elcsípni (a rendszer szerint tegnap óta Vecsésen van), és már tudják a telefonszámomat, úgyhogy másodjára már hátha nem fogok lemaradni róla...

Közben elkezdtem hordani a Budapest-pólóimat (egyelőre teljesen jók, bár izgalmas, hogy a mosást mennyire bírják majd hosszabb távon), az ablakpárkányon már nő három különböző mikrozöld, és a múlt hét végén sikerült begyűjtenem egy kis ihletet az art journalhoz is a Múzeum körút antikváriumjaiból (eredetileg retró újságért mentem volna, és abból nem találtam igazán jókat, de vannak olyan múzeumi prospektusok, amiket imádok hazahozni a külföldi utakról).
A mostani munkahét teljes, ami elég fájdalmas, de tartja bennem a lelket, hogy jövő héten csak 3 napot kell dolgozni... és nagyon gondolkodok rajta, hogy beadjam-e a jelentkezést pár jónak tűnő álláshirdetésre (amikor nagyon rossz volt a helyzet, elkezdtem nézelődni, és csak fokozta a pánikomat, hogy nem találtam semmilyen használható remote lehetőséget, úgyhogy megígértem magamnak, hogy aktívan nem keresek, csak heti egyszer futom végig az ajánlatokat egy portálon, és csak akkor csinálok bármit is, ha tényleg minden szempotnak megfelelek... de most több ilyen is felbukkant). Ez a szokásos ördögi kör, szörnyen hangzik ilyen kifacsartan még próbafeladatokat írni meg interjúzni, de ha nem változtatok semmin, akkor ilyen rossz állapotban is maradok, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy varázslatosan rendeződne a helyzet... 

Február/március

 

Azt hiszem, ha hivatalosan is le akarom zárni a februárt, és elkezdeni a márciust, azt még most kell megtennem, mielőtt vége lesz...

A február nem volt túl jó hónap, egy elhúzódó torokgyulladás miatt szinte minden januári fejlődés újra elcsúszott (nem volt közösségi iroda, és nem volt rendszeres sport se, sőt, még jóga is alig), és a munkahelyi helyzet több szempontból is fokozódott. A lakást úgy-ahogy egyben tartottuk, de ebben se segített, hogy egy hetet leszámítva vagy én voltam beteg, vagy B. 

A jó dolgok:

- találtam egy szimpi fodrászt, és most rövid+hullámos a hajam, kezdem megtanulni a diffúzor használatát (ennek az egész göndör/hullámos haj-témának az árnyoldala, hogy mivel nagyon sokszor keresek ötleteket-javaslatokat-termékeket különböző social media-felületeken, ezért egyáltalán nem vagyok elégedett a hajammal, hiába hullámosabb, mint bármikor, mert nem a saját korábbi állapottal hasonlítom össze, hanem az online képekkel, amikhez képest nem elég szabályos és nem elég göndör és nem elég jó...)
- a lakásszépítés is halad- mostanra szoktuk meg, hogy van mosogatógépünk, és óriási a különbség, most van egy tiszta és használható konyhánk, és csak így érzem, mennyire korlátozott korábban. Lett új ágynemű és törölközőkészlet (meg B.-nek pár új eszköz, pl. akkus tisztítókefe)
- haladtam a bakancslistával is egy kicsit, kóstoltam egy új konyhát (hawaii), és egy kiállításon (Zohar, Mai Manó Ház) is voltunk
- nem engedtem el a 100 napos art journal-kihívást, sőt, tök jó linós hátterek készültek (a hagyományos print nagyon vacakolós tud lenni- akármilyen óvatos is vagyok, a fürdőszoba utána úszik a fekete linófestékben, és csak nagyon lassan szárad meg a kép, ha viszont Distress Oxide-tintapárnát használok, akkor a végeredmény kevésbé lesz élénk színű és tökéletes felületű, de végtelenül gyorsabban készen van és lehet rá ragasztani a kollázst)

A kevésbé jók:

- a "főzünk és nem rendelünk"-projekt és a "heti egy nagybevásárlás, nem mindennapos boltba szaladgálás"-projekt is csúszkált a betegségek miatt
- az autósiskolát is halogattam

Tervek márciusra:

- kimaxolt hosszú hétvégék- szabadnap 14.-re és 28.-ra, kirándulás Visegrádra és Alsótoldra
- autósiskola-beiratkozás és KRESZ-tanfolyam-kezdés
- befejezni a korfui nyaralás megszervezéséből a halogatott pontokat
- amikor csak nem szakad az eső, áttenni odakintre az ebéd utáni sétát; rendszeres biciklizés a környéken metró helyett (meg közösségi irodába, ha időben fel tudok kelni), rendszeres(ebb) kick-box és futás
- folytatni az ismeretlen konyhák felfedezését (ez már megvolt, Étterem Hét és Byblos, majd írok róla külön) és a havi 1 kiállítást (a Róma-Budapestet tervezzük)
- minimalizálni a munkahelyi stresszt, amennyire csak tudom
- minimalizálni a "ki se teszem a lábam a lakásból"-napokat

Ordering stuff online

 

Anirudh Janga, Unsplah

Ha minden jól alakul, akkor ma ez a három csomagom fog befutni:

- tálca, rost és magok a mikrozöldség-termesztéshez (amikor beköltöztünk ebbe a lakásba, ahol nem volt penész, de volt konyha természetes fénnyel, szinte rögtön megpróbáltam a csíráztatást, de aztán nehezebben ment, mint amire számítottam, és elég gyorsan félbehagytam... utána fűszernövényeket telepítettem az ablakpárkányra, ami szintén nem működött... ez most a harmadik próbálkozásom, a mikrozöldek kicsit stabilabbnak tűnnek, eszközeim is lesznek hozzá, és izgalmas magkeverékek is)
- egy kávés puzzle, amibe beleszerettem (nem adtam fel a használt puzzle-szerzést sem, folyamatosan figyelem őket Vinteden és a facebook-csoportban, de csak olyat szeretnék venni, ami nagyon-nagyon tetszik, és erre ott még nem igazán volt példa... és a sajátjaimtól se sikerült még megszabadulni, úgyhogy sajnos egyelőre csak bővül a gyűjteményem, bár még 10 alatt járok)
- Budapest-pólók innen (gyönyörűek, de a weboldal ellenem dolgozott, Linuxon három böngészőből eggyel se töltődött be normálisan, kölcsön kellett kérnem B. laptopját, hogy végig tudjam csinálni a rendelési folyamatot-  remélhetőleg megérte, és élőben is jól néznek ki. Sajnos itt is szerepel a "színárnyalatok eltérhetnek"-kötelező disclaimer, ami bármit jelenthet a szabad szemmel láthatatlan különbségtől a fel sem ismerhető színpalettáig)

... és tegnap végre, régóta tartó halogatás után beiratkoztam az autósiskolába is. Még mindig teljesen elképzelhetetlen, hogy valaha is vezetni fogok, de most már egy jelentős lépéssel közelebb kerültem hozzá, mint eddig bármikor. 

Hobbit cosplay

 

Davide Dalfovo, Unsplash

Van egy sötétzöld, mohaszerű anyagból készült kötött pulcsim, ami eredetileg a tesómé volt, és kicsit nagy rám - ha a kedvenc laza, karamellbarna szövetnadrágommal veszem fel (meg egy gombás vagy faleveles nyaklánccal), akkor tökéletes a hobbit-összhatás. Eredetileg nem voltam benne biztos, hogy tetszik, de mostanában főleg a nyűgös hétfőkön érzem, hogy többször nyúlok ez után a kombináció után, kicsit olyan érzés, mintha egy puha takaró lenne körülöttem, csak nem néz ki furán a Zoom-hívásokon.

Teljesen random ajánlott egy hangoskönyvet a scribd, amire még nem sikerült teljesen ráhangolódnom (kicsit lassan indul be a történet, és nagyon sok a két főszerereplő körüli családtag), de a két narrátor közül a srácnak olyan elképesztően gyönyörű hangja van (plusz új-zélandi akcentusa, ami mostanában az egyik kedvencem, ugyanabba a kategóriába tartozik a fejemben, mint a glasgow-i, annyira fura, hogy szerethethő), hogy újra és újra visszatérek hozzá. 
Azt hiszem, ha választhatnék egy Európán kívüli úticélt, ami bakancslistás, akkor az Új-Zéland lenne (van egy olyan érzésem, hogy nehezen tudnám meggyőzni a munkahelyem róla, hogy feltétlenül oda kell mennem konferenciára, saját zsebből pedig necces lenne fizetni a repjegyet, de majd egyszer hátha...)

Továbbra se leszek az Év Nagynénije (B.-nek volt egy olyan elmélete, hogy a húga kisbabájával kapcsolatban csak azért nem éreztem átható lelkesedést, mert nem vér szerinti családtag, viszont most a saját tesóm kislányával kapcsolatban sincs meg az a plusz faktor), viszont egy részterülete a kisgyerekekkel kapcsolatos dolgoknak, amire nagyon rá tudok kattanni, azok a szupermenő fa játékok- azt hiszem, ha nem kötne a realitás, mostantól ilyeneket gyártanék itthon, minél többféle részlettel és variációval, tökéletes pasztellszínekre festve. 

Weirdly proud

 

Brett Jordan, Unsplash

A mai nap (kicsit frusztráló) sikerélménye: megvan az 5 megfejtett Connections egymás után! Van, amikor tökéletesen, elsőre sikerül, van, amikor inkább csak tippelek, viszont az biztos, hogy számít a gyakorlás, kezdek ráérezni a logikájára (extra sikerélmény, amikor a lila, legbonyolultabb kategóriára jövök rá először) - és szomorú, hogy most pénteken volt a cégnél az utolsó napja annak a srácnak, aki a csapatépítős kvízt tartotta, és aki miatt egyáltalán megismertem az egész műfajt.

Az art journal-kihívással viszont elkezdtem csúszkálni, nincs már meg a napi 1 befejezett oldal, főleg mert kezd elfogyni az aktuális magazinkupacom (aminek a nagy részét tavaly ősszel vettem különböző reptereken), és nehezen találok utánpótlást. A környéken szinte minden igazi újságos bezárt, a Sparban nagyon lecsupaszították a kínálatot, és ha túl szeretnék lépni a Glamour-Joy-Éva-vonalon, akkor valahogy 6 előtt el kellene jutnom a Ferenciek terére A világsajtó házába, ami általában problémás. Szuper lenne még olyan használt/régebbi újság-forrást találni, mint amilyen a Mai Manó ház, ahol 8-10 évvel ezelőtti British Journal Of Photography-kra lehet lecsapni, de egyelőre nincs ötletem - lehet, hogy futok egy kört a Múzeum körút antikváriumaiban, és ha sehol semmi, rendelek pár régi IM-et Vateráról (de azért mindig jobb, ha vásárlás előtt személyesen is bele tudok lapozni).

Take a deep breath

 

Már pénteken elkezdtem ezt a bejegyzést, csak nem akartam elkiabálni, hogy lezajlott egy munkahét mindenféle hatalmas dráma nélkül... úgyhogy jól bent is ragadt. Most már leírhatom, hogy okés volt, ha kicsit fárasztó is, ami körülbelül 200%-al jobb, mint mostanában bármelyik hetem. Az is segített, hogy szerdán végre újra tudtam a közösségi irodából dolgozni (rengetegen voltak ott aznap, és ha nem lett volna extra segítőkész az irodavezető lány, nem lett volna se konnektorom, se monitorom, de még ezzel együtt is jót tett), és az is, hogy háromszor is jógáztam esténként, bár minden jótékony hatást sikerült lenullázni az új kreatív projektemmel- szeretnék linóból egy saját betűkészletet, ami azzal jár, hogy 24 kicsi kockát kell a megfelelő formájúra faragnom, egyelőre az O-ig jutottam, és bár nagyon jól néz ki, le fog szakadni a vállam. 

Egy ideje már kísérletezünk a házi készítésű, nem-mikró popcornnal (nincs mikrónk, és ez az egyetlen ok, amiért hiányzik néha, de mostanra már egész jól megy sima serpenyőben is), és most láttam egy videót, amivel remélhetőleg új szintre fogjuk emelni az egészet - ami klassz, hogy most bőven van estére sorozatunk, a Poker Face-t is szerettük, a Slow Horses első évada is bejött (és még van belőle kettő!), a Resident Alien-nél pedig a harmadik évadot elkezdve jöttünk rá, hogy a másodikat se láttuk végig, úgyhogy végre van választási lehetőség.

B. csak most kezd teljesen meggyógyulni a torokgyulladásból, úgyhogy egyelőre még kanapécentrikusak a közös programok, de remélhetőleg jövő héten már jobban kiszabadulunk a tavaszba - és amúgy is viszonylag fájdalommentes hét lesz, csak három napot dolgozok, csütörtökön pedig tesómmal kipipáljuk a második külföldi konyhát a listámról a Byblossal.

 

Long straight road right out of the cold

 

Nagyon durva, hogy még mindig találok felhasználható képeket (mint itt a koponya-rajz) a tavaly júniusban Helsinkiben felszedett újságokból... (lassan vissza kellene menni utánpótlásért).
Már megint esedékes egy hónapzárás/nyitás, de nem szeretem őket olyankor csinálni, amikor ennyire szét vagyok esve, mert kellett lennie valami jónak a februárban is... de egyelőre nem látom. 

Nagyjából kétnaponta döntöttem el, hogy most már *tényleg* nem fogok szorongani munkahelyi dolgok miatt, és ez után mindig történt valami, ami mégiscsak visszarántott, pénteken pl. már annyira, hogy 50%-ot adtam rá, hogy a nap végére nem lesz munkám (szó szerint egyik napról a másikra be lett vezetve a hétvégi ügyelet, bár egyelőre nem kötelezően, hanem mindenki eldöntheti, hogy tudja-e vállalni, de egy nagyon kicsi csapatról beszélünk, úgyhogy nem tudom, ez meddig marad így... mindenesetre az "instant felmondás"-listámon szerepel a hétvégi munkavégzés és az ügyelés is). Fejben nyilván sikerült nagyon előrerohannom, és a szombat nagy részében már azon szorongtam, hogy mennyire rossz most a munkaerőpiac, és amúgy se találnék egy másik remote állást, itthon fogok ragadni hónapokra, és nyilvánvalóvá válik, hogy teljesen alkalmatlan vagyok erre az egész programozásra... csak a szokásos. 

Ehhez képest ma elkezdődött egy (egyelőre) teljesen átlagos hétfő, és próbálom meggyőzni magam róla, hogy egyelőre kifújhatom a levegőt, aztán pedig lesz, ami lesz, ezeket a hullámzásokat úgyse tudom se megakadályozni, se irányítani.

Kicsit segít, hogy tegnap a Puskinban megnéztük a Tökéletes napok-at, nagyon jólesett hozzálassulni (bár sikerült a világ leghalkabb filmjére a világ leghangosabb snackjével beülnöm, úgyhogy csak nagyon taktikusan tudtam enni belőle, különben az egész picike moziterem tőlem visszhangzott volna), és a napsütéses-madárcsicsergős reggelek is dobnak egy kicsit a hangulatomon, bár túl sok időt még nem töltöttem odakint a tavaszban, de a következő hétvégére már csak meggyógyulunk mindketten, és akkor irány a Dunakanyar.