 |
| Claudio Schwarz, Unsplash |
Azért történtek dolgok április második felében is, bár inkább túlélő üzemmódban sodródtam, mint aktívan alakítottam volna őket. De! Összeszámoltam, egy 6 pontos hullámvasút (online regisztráció, háziorvos-hívogatás, NEAK-email, megint háziorvos-hívogatás, online Astra-időpontfoglalás, múlt pénteki eredménytelen sprint a Pfizerért) után ma reggel megkaptam végre az oltást... Eddig összesen 5 percig éreztem azt a megkönnyebbülést, amit gondoltam, hogy fogok, egyébként inkább a mostanáig összegyűlt stressz és tehetetlenség hullámzik tovább, valószínűleg lassan megint esedékes egy kicsit hosszabb szabi, hogy ki tudjak szakadni valamennyire (ha már a nyaram nagyobbik fele a második oltásra várva fog telni).
Úgy néz ki, összejöhet egy pluszmeló is a következő pár hétre, szóval ha szeptemberben, szeptemberben, de nagyon jó lenne egy klasszik, vízparton heverészős nyaralás is, amihez így legalább gyűlik a pénz (meg egy kis plusz életkedv, ha ezért áldozom be a hétvégéimet).
Kb. fél éve tartó nemvarrás után hirtelen felindulásból hétvégén megcsináltam ezt a ruhát (még karácsonyi ajándék volt a Make It Simple-könyv, azóta is csak lapozgattam és gyönyörködtem, de rendet raktam a szekrényben, és felbukkant egy még tavaly tavasszal rendelt anyag, amit pont fel tudtam használni valami komolyabbhoz is, és ez az overál volt a kedvencem). Nagyon laza, bő és teljesen más, mint a ruhák, amiket eddig hordtam, kell egy kis győzködés hozzá, hogy majd utcára is fel merjem venni, de összességében óriási sikerélmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése