 |
| Mike Petrucci, Unsplash |
Nagyon szürreális érzés, hogy 1 év 2 hónap teljes összezártság után B. hazament szülőket látogatni a hosszú hétvégére, én pedig maradtam, és napokig egyedül lehetek itthon úgy, hogy erre már évek óta nem volt alkalom... Nincsenek túl bonyolult terveim, szeretnék sütni egy quiche-t, behozni a lemaradásomat a 100 napos projekttel (ha a következő pár napban szorgalmasan rajzolok és ragasztok, van rá esély, hogy május végére tényleg meglesz a 100 oldalnyi art journal), valamelyik este tartani egy Gyűrűk Ura-maratont... és közben venni pár mély levegőt, egyedül lenni a gondolataimmal, kitapogatni, mennyire sikerült magam visszahozni a mélypontról, és hogy tudnám kicsit kiegyensúlyozottabbá tenni a napokat, legalább addig, amíg továbbra se történik semmi, amit igazán várni lehetne.
Jövő szerdán lesz meg az oltás+22 napom (=76% hatásosság), akkorra azért egy teraszon fröccsözést már nagyon szeretnék, és utána már kicsit szabadabban fogok mozogni, lehet, hogy még egy kávézóba is beülök a laptopommal dolgozni pár órát... remélhetőleg az irodába továbbra se kell majd bemenni, de azért egy kis változatosság nem lenne rossz.
eddig valahogy nem realizálódott bennem, hogy te mennyire is be voltál zárva, ami ÚRISTEN, nagyon nagyon durva, és hogy bírtad ki:DD
VálaszTörlésaz merült fel bennem, hogy - bár a saját barátod - minden nap egész nap együtt lenni valakivel azért nagyon húzós, és ez milyen hatással volt a kapcsolatotokra? el se tudom képzelni, hogy bírnám ki, akármennyire is szeretek valakit, akivel együtt lakom. főleg, hogy az utóbbi ~két év egyedüllétben az actual egyedül levés és magamra koncentrálás értéke új szintre emelkedett bennem.
remélem, az újranyitások segítenek feloldani majd ezt a bezártság-élményt
♥
Hát, valahogy meggyőztem magam, hogy sima ügy, bírom bármeddig, de azért már kezd repedezni... most az lesz majd izgalmas, hogy fejben valahogy átálljak arra, hogy biztonságos a külvilág (bár a Budapest Parkban már vannak elég használható programok, szóval valószínűleg rettegve, de ott leszek a Lithiumon :D )
TörlésBarátommal szerencsére mindketten olyan típusok vagyunk, hogy fejest tudunk ugrani a saját kis világunkba, nincs belőle sértődés, ha én reggeltől estig rajzolok, ő meg gépet épít a másik szobában, utána a nap végén van valamilyen közös-összebújós időszak is (meg az is nagyon sokat segít, hogy két külön szobából tudunk dolgozni). Azért most mindkettőnknek voltak nehezebb időszakai, de talán egyre jobbak vagyunk benne, hogy megbeszéljük, mire van szükségünk, mi az, ami zavaró, hogy lehet feloldani a konfliktusokat óriási dráma nélkül (nekem ez még mindig fura, annyira más mintákat hozok, de... gyakoroljuk). Nekem ő az, akivel a legnagyobb biztonságban érzem magam, szóval tudom vele próbálgatni az egészséges határhúzást, meg azt is, hogy ne ő legyen a bokszzsákom mindenféle negatív érzésért, csak azért, mert ő az egyetlen, aki itt van körülöttem. És bár vannak súrlódások, meg kicsit nehezebb beszédtémát találni így a vége felé, de... azért még bírjuk, azt hiszem :)
azta, ez nagyon érett dolog:O tök jó olvasni, hogy így meg tudjátok ezt oldani, szerintem nagyon sok embernek nem menne. az meg talán még jobban segít, hogy van két külön szobátok:)
Törléshuuu a Lithium nightot én is néztem, jó lenne kijutni rá *-*
Köszi, így utólag összefoglalva azért tisztább és átláthatóbb, menet közben vannak problémák vagy elcsúszások, de az irány jónak tűnik... és bár teljesen más témával járok terápiára, de sok minden áthozható belőle :)
Törlés