Uncharted

Nehéz most nem napról napra létezni, bár szorgalmasan számolom vissza, mikor ad az oltás végre egy viszonylag használható védettséget, de valószínűleg nem fogom tudni teljesen biztonságban érezi magam akkor se; és nagyon mélyről kellett magam visszahozni a múlt hét közepén. Valahol teljesen érthető, hogy az 1év+ bezártság és bizonytalanság jobban megvisel, mint amennyire hajlandó lennék elismerni, és most még apróságok is tudnak katasztrófának hatni, de azért félelmetes, hogy ha abba kell hagynom a mozgást, mennyi szorongás tör rám minden oldalról. A jó oldala ugyanez- újrakezdtem a sportot, és szinte egyik napról a másikra újra tudtam aludni, és nem kellett minden ébren töltött percemben olyasmin rágódnom, amire semmi hatásom nincs. Közben szép csendben jött és ment a blog első szülinapja- nem hittem volna, hogy ennyi ideig ki tudok tartani mellette, bár mostanában nincs annyira sok ihletem írni, de ez bármikor változhat. A varrás is teljesen háttérbe szorult tavaly nyár óta, és most mégis tele vagyok ötletekkel (azért lényegesen könnyebb lenne, ha nem nézegetnék finn textilboltokat zseniális anyagokkal, amiket utána nem merek megrendelni), és a legelső, koalamintás vászonból, amit még tavaly márciusban szereztem, most sikerült készítenem valamit... de legalább végre nem csak a fiókban porosodik. A projektmunka, ami két hete még viszonylag stabilan tervezhetőnek tűnt, egyre bizonytalanabb lett, és aztán el is párolgott a semmibe, de nem bánom, most valószínűleg jobbat tesznek a szabad hétvégék, mint a pluszpénz.