Lighter

 

Jamie Davis, Unsplash

Újrakezdtük tegnap a terápiát, nagyon elfáradtam a célkitűző alkalom végére, és tisztán látszik, hogy mennyi mindennel kell dolgoznunk, de olyasmi érzés volt, mint egy nagyon kemény edzés, éreztem, hogy mennyire jót tesz, rövid és hosszabb távon is.

Folytatom a Tiny Habits-t, még mindig gyanúsan egyszerű a módszer, de ma végre már belefutottam egy példatörténetbe, amivel tudtam azonosulni, a "működnie kellene, elméletileg ezt akarom csinálni, mégis naponta találok újabb kifogásokat, hogy most éppen miért ne", és ki fogom próbálni azt az elemzési módszert, amit megoldásnak írt.

Végtelenül feldob, hogy hányan kitölötték a kérdőívet, naponta vállalhatatlanul sokszor frissítem az oldalt és nézegetem, ki mit írt, annyira köszi mindenkinek, aki rászánta az időt, nagyon érdekesek és sokszor mélyre menőek a válaszok. 

Szeretnék egy új tetoválást. 

with a little help...

 

John Schnobrich, Unsplash

Tavaly dec.31. délután volt, épp olvastam Aly szilveszteri blogbejegyzését, közben tesóm rámírt egy kísértetiesen hasonló problémával, és csak jobban és jobban megerősödött bennem, hogy elég sokan érzik még úgy, hogy nehézségek vannak a barát-téma körül, nem én vagyok az egyetlen ufó.

Tesómmal ötletelni kezdtünk, és úgy néz ki, van egy tervünk, ami talán javíthatna a helyzeten- viszont mielőtt belevágunk, szeretnénk véleményeket, történeteket, gondolatokat gyűjteni. Ha van kedvetek segíteni, töltsétek ki ezt a kérdőívet, minden visszajelzés jól jön ahhoz, hogy valami olyat építhessünk, ami tényleg hasznos lesz.

Stupid numbers

 

Roman Kraft, Unsplash

Tegnap végre szereztem egy okosmérleget, főleg mert szerettem volna, ha a mostani változtatásokhoz kapcsolódnak objektív mérőszámok, és tudom követni a fejlődést így is, nem csak érzésre. Ami jó, hogy most már van egy kiinduló állapot, amihez képest mérhetek, a rossz, hogy eddig sikeresen meggyőztem magam arról, hogy hiába vagyok 25-ös BMI körül, azért sokat mozgok, viszonylag jól kajálok, az izom-zsír aránynak nem kellene vészesnek lennie... és hát de. 

Oké, biztosan benne van az is, hogy lassan egy éve a lakásba vagyunk zárva, és tavaly az átlagos napi lépésszámom ezer környékén volt, de emellett évek óta nem voltam ennyire kevés kiló, szóval biztos lettek volna rosszabbak is az értékek... bár akkor talán hamarabb sikerült volna kezdeni vele valamit. Heti egyszer fogok ránézni, akkor remélhetőleg már lesz különbség, ha nem is drámai, és igyekszem tartani a sportot meg a vízivást, bár valószínűleg az lenne az igazi, ha a kalóriaszámolást is visszahoznám (a fehérje miatt is beszólt a mérleg, és gyanús is volt, hogy eltolódtak az arányok, de egy felület nélkül, ahol vezetem, amit naponta eszek, nehezebb észrevenni a mintázatokat).

Győzködöm magam, hogy ez csak egy pont az úton, és valószínűleg jó érzés lesz majd ehhez képest látni a változást, de most azért nem könnyű túllépni rajta. 

to rock or not to rock

 

Wes Hicks, Unsplash

Tegnap nagyon jó érzés volt végignézni a határidőnaplómban, melyik új szokással hogy sikerült haladnom- a napi legalább 3l vízivást minden nap sikerült betartanom, a napi 5000+ lépést pedig öt napon a hétből (+ a hét mindegyik napján meditáltam és írtam a hálacetliket, szóval ezek se estek ki, és összesen négyszer sportoltam, ami nagyon sokáig az elérhetetlen kategóriába tartozott, mostanában pedig már inkább ez az átlagos). Úgy néz ki, már kezdő-kísérletező szinten is hatásos a Tiny Habits, a héten folytatom is a könyvet.

Ami még mindig nehéz, az a gitározás. Azt vettem észre magamon, hogy sokkal hamarabb ülök oda a szintetizátor mellé gyakorolni, pedig abban aztán tényleg teljesen kezdő vagyok, lassabban és bizonytalanabbul haladok mindennel, és mégis...
Gondolkodtam rajta, és a gitár körül nagyon sok irreális elvárásom gyűlt fel, tizenévesen, amikor elkezdtem órákra járni, az volt a homályos elképzelésem, hogy minimális gyakorlással is látványosan jobbá kellene válnom, és folyamatosan azt éreztem, nem vagyok annyira tehetséges, mint a többiek a gitárcsoportomban (viszont nem is tettem bele azt a munkát, amivel tényleg jobb lehettem volna).
Mióta nem járok gitártanárhoz, kicsit elvesztettem az irányt, nem állt össze azóta se egy konkrét terv, ami mentén haladhatok- ennek a megoldása lehetne a Rocksmith, de azt vettem észre, hogy csak kerülgetem (valamelyik nap még azt is álmodtam, hogy koncertezünk két órán belül valamelyik fesztivál színpadán, és fogalmam sincs, mit fogunk játszani), és mégsem vágok bele.

Tegnap elvonultam a kisszobába egy NLP-könyvvel, és elkezdtem kibogozni a negatív gondolatokat, amik utánamnyúlnak, ahányszor csak gitározni szeretnék- hogy csak az időmet vesztegetem, hogy sose leszek igazán profi benne, hogy mások (...milyen mások? csak itthon szoktam játszani, ha egyáltalán) is azt gondolják, béna vagyok... és ezek helyett összerakni egy pozitívabb képet, valamit, ami felé szeretnék haladni. Meglátjuk, hosszú távon hogy válik be, de tegnap este leültem gyakorolni, és kifejezetten élveztem, akkor is, ha nem ment minden elsőre (...sőt). 

Kacsák és körömlakk

Tegnap végre kiszabadultunk egy kicsit otthonról, bár nem volt könnyű még sötétedés előtt odaérni az Orczy-parkba, de legalább rajtunk kívül leginkább csak kacsák voltak, levehettük a maszkot, termoszban vittünk kávét, és kalandozhattunk egy picit- nagyon régóta először elkapott a remény, hogy lesz majd a normálishoz közelebb álló is a helyzet, nem tudom, mikor, de lesz. 

Pénteken volt egy beszélgetésem a szakmai vezetőmmel, és teljesen váratlanul úgy néz ki, megoldódhat majd pár olyan probléma, ami miatt múltkor gondolkodni kezdtem, jó helyen vagyok-e, konkrétan sokkal kevésbé szorosan kellene együtt dolgoznom azzal a munkatársammal, akivel nagyon nehezen tudok (és úgy néz ki, szakmai szempontból izgalmas projektek jöhetnek, ami szintén nem árt, de amekkora megkönnyebbülés volt a gondolata is annak, hogy külön csapatba kerülünk a sráccal, abból elég egyértelmű, hogy ez a fő gond, nem a szakmai vonatkozás). A hír kevésbé jó része, hogy ezek még csak tervek, és valószínűleg nyár előtt nem valósulnának meg, bár most amúgy se tudnék nyugodtan állást keresni. 

Régebben szinte minden nap lakkoztam a körmöm, mostanában nehezen tudom rávenni magam, és gyorsan megunom, de most kaptam hozzá egy kis ihletet ebből a bejegyzésből, bár a saját színpalettám kiválogatását rendesen korlátozta, hogy a lakkjaim többségét 4-5 éve vettem, és már nincsenek túl jó állapotban.  Azért a maradékból is összeállt egy jó kis barna-narancssárga-homokszínű kombináció, bár arra csak később jöttem rá, hogy véletlenül sikerült az ajándékba kapott csokihoz igazítanom a színeket (és ami egyébként a legjobb cukormentes csoki, amit valaha ettem, annyira, hogy komolyan gyanakodni kezdtem, tényleg cukormentes-e, és ha igen, hogy csinálták).

Black squares with something shiny

 

Teljesen váratlanul felpörgött az art journal-facebook-csoport, nagyon sokan belevágtak egy száznapos kihívásba, ami extrémnek tűnik, de úgy döntöttem, legalább amíg tart az új, fekete füzet, én is megpróbálok lépést tartani, és mindennap alkotni valamit, ha nem is befejezni egy teljes oldalt. Mostanában úgyis elkapott a linómetszés, kezd egyre jobban kézre esni az új, menő linókés, és talán már látom, mennyivel jobb dolgokat lehet vele csinálni: 

... a jobb oldali írógép a tavalyi, ez volt a maximum részletesség, amit azokkal az eszközökkel el tudtam érni, a bal oldali pedig a tegnap esti. B. azóta már rendelt egy C64-et,  mert imádja a retró gépeket, szóval a következő kihívás megvan... 

Szeretném úgy csinálni az art journal-oldalakat, hogy mindegyiken van egy linóprint is, vagy a fekete oldalon háttérként, vagy más papírra nyomdázva és a kollázsba illesztve, mint itt is:

Nem biztos, hogy mind a 40 oldalra lesz időm/ihletem egyedi linó-mintát készíteni, és még kicsit jobban ki kell találnom a logisztikát, hogy a printeknek legyen legalább egy éjszakája megszáradni, mielőtt köréjük építem az oldal többi részét, de a látványvilág már kezd összeállni, és ha minden jól megy, ma megkapom a fekete tintát és a friss linólapokat, és akkor tényleg megállíthatatlan leszek :)

(tiny) first steps

 

Benjamin Faust, Unsplash

A Tiny Habits-könyvnek már viszonylag az elején ott van, hogy hogy próbáld ki a módszert, és bár vasárnap este 8 körül már nem jutott semmi jó eszembe, hétfőn ezekkel kezdtem:

- egy klasszikus BJ Fogg-féle "Ez egy jó nap lesz"-kijelentés, amikor felkelek
- meghallgatok egy dalt, amitől jó kedvem lesz, amikor reggel leülök a laptopom elé
- van egy vizesüveg az asztalomon, és ahányszor ránézek, iszok pár kortyot (és ha elfogy, rögtön újratöltöm, most az a cél, hogy a napi 2*1.5 l meglegyen)
- ha megnézem a telefonomon, hány lépést tettem meg aznap, és kevesebb, mint 5000, sétálok 10 percet a futópadon (a séta után megnézhetem anélkül, hogy újra sétálnom kelljen 10 percet, nem lesz belőle végtelen spirál)
Amit még hajlamos vagyok elfelejteni, az az elégedettség/megünneplése annak, ha megcsinálok 1-1 ilyen apróságot (pedig az a harmadik lépés), erre próbálok majd jobban figyelni, hogy tudatosuljon a sikerélmény. 

Vasárnap este megnéztük B.-vel A Titkot- valami csak ragadt rá a varázslóasszony anyukájától, ő eléggé hisz ebben a vonzás-témában, nekem meg akkorra már a fülemen folyt ki a self-help, úgyhogy csak azzal a feltétellel egyeztem bele, hogy gonoszkodhatok az elszálltabb/túlzásba vitt részeken.
Így valószínűleg kevésbé hatásos, de legalább jól szórakoztam, és utána klassz beszélgetés lett belőle (vannak olyan pontjai, amik egybevágnak azzal, amit most amúgy is próbálok csinálni, de nekem nagyon kimaradt az, hogy ha akarsz valamit, akkor nem árt tenned is érte, és nem csak ülni a kanapén jó gondolatokat gondolva, és várva a lehetőségeket... és allergiás vagyok arra a részére, hogy "ha valami rossz történik veled, azt te vonzottad be", meg hogy "a negatív érzéseket kerüld el messziről/cseréld le őket pozitívra", rengeteg munkám van benne, hogy egyáltalán hagyjam létezni a rossz érzéseimet/gondolataimat öncenzúra nélkül, fontos visszajelzések, és teljesen normálisak).