Nem tudok nem a bölcsességfogamra gondolni, de... holnap az alaktalan félelem legalább kap egy konkrét körvonalat. Megint beleszerettem egy Inktober-rajzba ugyanannál a lánynál, akinél már az előző tetoválásom is így talált meg. Ma egy kivételével mindenki bement az irodába a csapatból- persze, nem volt kötelező, de azért durva, hogy tavasszal fel se merült a személyes találkozás, mostanra meg mintha senkit nem érdekelne az egyre durvább helyzet. Nem működök túl jó hatásfokon, de legalább fejben kicsit kevésbé pörgök bele a "mi lesz, ha"-szorongásspirálokba. Megdupláztam a töltőtollas portrék számát, de ez most nem tetszik annyira, mint az előző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése