Olyan jól belejöttem a blogírásba mostanában, hogy nem akarom elveszteni a lendületet, még ha ez azzal is jár együtt, hogy ha illusztrációt akarok, továbbítanom kell saját laptopról emailben, aztán telefonon Slacken átdobni magamank, és onnan beilleszteni- március óta ez az első "normál" munkanap, amit nem otthon töltök, és kicsit szét is vagyok esve miatta, szürreális volt reggel időben elindulni, és még az is feldob, hogy éppen egy másik íróasztalnál ülök, mint az elmúlt ~140 munkanapon (lakás-szittelek tesómnál, és várom a kéményseprőket).
Tegnap vettünk egy nagy levegőt, és beszéltünk a szomszéd énektanárral- nagyon-nagyon régóta esedékes lett volna, de könnyebb volt otthon passzív-agresszíven kiakadni azon, hogy minden hétvégén, ünnepnapon és este/délután a skálázását kell hallgatnunk a papírvékony falon át, és szép fokozatosan egyre későbbre és későbbre csúszik az órák vége. Szóval most átcsengettünk, aztán megint és megint, és legalább túl vagyunk rajta- nem sok értelme volt, szerinte vasárnap este 9-kor még teljesen normális, hogy hangosan énekel (meg amúgy is, miért nem bulizni készülünk éppen...), *nagyon* sokszor elmondtuk nagyon rövid időn belül, hogy mennyire zavaró, de nem úgy tűnt, hogy lesz változás.
Utána elég pocsékul éreztem magam, mintha a mi érveléstechnikánkon múlt volna, hogy mennyire nem értette a szempontjainkat, pedig amennyit lehetett, egyelőre megtettünk, és csak rosszabb lett volna, ha halogatjuk a szemtől szembe konfrontációt, és tovább nő a feszültség (ami fura, hogy mi minden egyes beszélgetését és telefonhívását kristálytisztán halljuk, neki hogy nem hallatszik át semmi a mi oldalunkról?). Nem tudom, mi lesz belőle, nagyon nem szeretnék másik albérletet vadászni, de az se oké, hogy nonstop otthon vagyunk, és a kettőből az egyik szobát nem tudjuk használni, mert folyamatos a zaj.
Mindegy, új hét, új lendület, válogathatok, hogy a bölcsességfog-műtét miatt parázok (T-3 nap...), vagy amiatt, hogy mennyire felkészületlennek érzem magam az egy hét múlva induló kódolós projekthez, esetleg amiatt, hogy az óriási pörgés miatt a munkában mikor felejtek el vagy hagyok ki valami fontosat, de akár végre megpróbálhatnék picit optimistábban is hozzáállni, és
- örülni annak, hogy csütörtök délutánra túl leszek egy olyan fogorvos-körön, amit nagyjából 10 éve halogatok, és ami elkerülhetetlen
- élvezni, hogy kipróbálhatok majd valami teljesen újat- ha nem is vagyok/leszek benne profi, ezt a projektben résztvevő többi ember is pontosan tudja, és biztos, hogy akkor fogok a legtöbbet tanulni, ha már élesben kell csinálnom
Amikor az énektanáros részhez értem, először azt hittem, szeretnél énekelni tanulni. :D
VálaszTörlésDe amúgy nem értem, a saját lakásán, ha tanít, rendezzen be egy hangszigetelt szobát. Ha meg ő énekel, menjen próbaterembe, szörnyű lehet ez, tényleg. :( de még jó, hogy nem skótdudán gyakorol...
Érdekes, hogy benne fel se merült a hangszigetelés mint megoldás, kíváncsi vagyok, ha mi fúrnánk este 8-kor, minden hétvégén, az se lenne-e nagy ügy... (mondjuk az is méltó bosszú lenne, ha az én éneklésemet kellene hallgatnia :D )
Törlésahhoz képest, hogy állandóan ezt hallgatjátok, meglepően higgadtan kezeltétek vele a helyzetet.. remélem, hogy azért elcsendesedik picit. amúgy éppen ezért pl. asszem füvet sem szabad nyírni vasárnap, mert az mások megzavarására alkalmas tevékenység.. mint a folyamatos skálázás, gondolom :)
VálaszTörlésPróbáltunk jófejek maradni, de egyáltalán semennyire nem jött át neki semmi abból, amit mondtunk... komolyan, ezen a ponton már kellemes változatosság lenne, ha egyszer csak fűnyírót kellene hallgatnunk hétvégén :)
Törlés