2020. október 3., szombat

Lomtalanítás

 

Sebastian Bjune, Unsplash

A karantén egyik legnagyobb előnye eddig, hogy nagyobb lett a csend körülöttem, és így olyan gondolataimat is el tudom csípni, amik eddig tökéletesen a háttérben maradtak, de meghatározták azt, hogy érzem magam. Azokon a napokon, amikor mennem kellett az irodába, alkalmazkodni egész nap, kapkodni, ügyintézni, nem maradt energiám arra, hogy kihangosítsam azt, ami közben folyamatosan ott volt bennem, most viszont sokkal nagyobb a nyugi, sokkal kevesebb az intéznivaló, és tudok magamra figyelni úgy, ahogy tíz munkatárs vagy egy kupac vadidegen mellett képtelen lennék. 

Olyan helyzetekben, ahol az automatikus reakcióm az, hogy magamat hibáztatom (csak azért nem tudok kedves és együttérző lenni mindig és mindenkivel, mert nem vagyok elég jó ember, azért nem segítek olyannak, akinek egyszerűen már nem bírok többet, mert nem vagyok elég önzetlen, azért nem haladok a kódolással, mert nem értek hozzá, és túl buta vagyok, hogy átlássam), most hátra tudok lépni egy kicsit, és csak elgondolkodni azon, hogy miért is csinálom. Már azzal, hogy elengedem a hibáztatást, és próbálom megérteni, is sokkal kevésbé frusztráló és önbizalomromboló minden ilyen alkalom (amíg tudatosan kell rá figyelnem, egy kicsit fárasztó is, de hátha idővel már ez lesz a természetes).
Azzal, hogy kihangosítom az (egyébként általában teljesíthetetlen és abszurd) elvárásokat magam felé, könnyebb őket lecserélni valami olyanra, amivel előre tudok lépni, és nem csak magamat bántom vele, ugyanazokba a felesleges körökbe beleragadva.

Így visszanézve olyan, mintha egy picike lakást telezsúfoltam volna végtelen mennyiségű lommal, amit kerülgetnem kell, amik körbevesznek és csapdába ejtenek, de annyira megszoktam azt, hogy mindig is ott voltak, hogy fel se merült, szükségem van-e rájuk egyáltalán. A jó része az, hogy most már egyre jobban kezdenek körvonalazódni, és bár egyszerre nem tudok mindent kihajítani és nulláról kezdeni, azért egy-egy ilyen negatív berögződést már elkezdtem átalakítani, és minél jobb leszek benne, annál könnyebb lesz a dolgom a maradékkal. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése