Február óta ez az első hónap, hogy B.-vel mindketten teljes fizetést kaptunk... mondjuk költeni még nem mertem belőle (azt hiszem, egy kicsit túlbonyolítom ezt az egyéni vállalkozó-témát magamnak, most megkérdeztem minden kis hülyeséget a könyvelőtől, és csak majd ha válaszolt, akkor kezdem a pénzszórást... ), de tervek már vannak a hétvégére, utána pedig el kell kezdenünk kialakítani egy új rendszert (oké, remélhetőleg ez főleg annyi különbséget fog jelenteni, hogy végre elkezd rendesen gyűlni a félretett pénzünk, meg kicsit többet tudunk elmászkálni, de akkor is).
A Heartstopper-t (sorozatként) nem szerettem meg annyira, de most eléggé belemerültem egy másik Alice Oseman-(hangos)könyvbe, a Loveless-be, és ami még meglepőbb, hogy a főszereplő aro-ace lány fejében lenni mennyire hasonló volt ahhoz, ahogy tizenévesen a pasizást mint olyat megéltem (elméletben nagyon szerettem volna A Tökéletes Szerelmi Történet része lenni, gyakorlatban meg legszívesebben elmenekültem volna, ha történt bármi is. Azt hittem, ez csak azért van, mert zárkózott/fura/éretlen vagyok, velem nem stimmel valami, és ha jobban próbálkoznék, jobban bele tudnék simulni a "normálisba"... Az még mostanáig is stimmel, hogy csak ránézésre, ismeretlenül senkit se érzek vonzónak vagy szexinek- objektíven talán el tudom dönteni, ki milyen kategóriába tartozik, de *érezni* nem érzek semmit).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése