Hétfőn úgy döntöttem, hogy a szenvedés helyett sokkal konstruktívabb megoldás, ha veszek ki két nap szabit a lehető leghamarabbra (még akkor is, ha nincs belőle túl sok... decemberben még mindig mehetek fizetés nélkülire, ha úgy alakulna), akkorra betervezem az összes strandolást, amit csak szeretnék, és így addig talán kicsit jobban tudok koncentrálni a szürke hétköznapokra. Eddig egész jól működik, bár ma reggel pl. sokat segített átbiciklizni az épphogy ébredező 5.kerületen, és végre beülni egy közösségi irodába (nem vagyok kifejezetten hatékonyabb, mint a saját íróasztalomnál, de a szabadság-faktor nagyon tetszik).
Attól is jobb minden, hogy egyre több időt töltünk a közeli parkban, tegnap délután futás közben láttam három yorkie-babát sétálni, és a lent megevett gyros-vacsink közben újra találkoztunk velük (kajával a kézben könnyű népszerűvé válni a kutyák közt, rendszeresen felbukkant a padunk alatt egy szimatoló tacskóorr).
Odabent finoman igyekszem terjeszteni a magyar dolgokat, bár már a "jó étvágyat" is bonyolultnak tűnt kicsit a visszajelzések alapján, de minden sprintünket városokról nevezünk el, és az M betűnél a "Mosonmagyaróvár" kihagyhatatlannak tűnt (majd edzek a vezető fejlesztővel egy kicsit, mielőtt ki kell mondania a demónkon).
Anya+tesóm közben átmentek Marseilles-ba, és most onnan kapom a street-art képeket tőlük (lsd. szárnyas macska), meg a szebbnél szebb mintás textileket az ottani boltokból- most már muszáj lesz újrakezdenem a varrást, mert ezeket nem hagyhatom ki (csak le kell szűkítenem valahogy a kívánságlistámat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése