I think of you more than you know

 

Villámgyorsan eltelt ez a hétvége, végre bejutottunk az azték szabadulószobába (... és ki is jutottunk, nagyon élveztem, bár nem mondom, hogy szervezettebbek lettünk volna, mint korábban, pedig most akartam letesztelni a tippeket, de annyira elkapott a hangulat, hogy nem jutott eszembe), szombaton kora reggeltől folytattam a linózást, és már tényleg printek borították a nappali minden vízszintes felületét, de mára befotóztam őket, és most éppen a Canvával küzdök, meg a digitalizálásukkal; a saját tervezésű póló már volt rajtam teljes egy alkalommal, de ennek örömére nagyon régóta először sikerült kicsit érdekesebben kombinálni a megjelenésemet a szokásos farmer-pólónál (ok, nincs "farmer" farmerem, de átlag 2 nadrágot variálok átlag 3-4 egyszínű felsővel az elmúlt jópár hónapban, szóval ihletem sincs az öltözködéshez).

Semmi, de semmi kedvem nincs újra dolgozni, múlt héten minden nap teljesen kifacsartan álltam fel a gép elől, és a tavalyi szinte teljesen elmaradt/végigstresszelt nyár után most ordít bennem valami, hogy egy percet se akarok bent a szobában, keretek közé zárva tölteni, menni akarok, érezni a napsütést a vállamon, csobbanni medencékben, új városokat felfedezni, MOST, mindent (oké, az se segít, hogy anya épp Párizsból küldözget képeket, ahová tesómmal ugrottak ki pár napra, és utána mennek tovább Marseilles-be...). Ezen mérsékelten javít, ha kiegyensúlyozottabbra szervezem a hétköznapokat, és belecsemépszek legalább egy kis kalandot, de összességében nem elég, elpárolgott a motivációm (és azzal is dolgoznom kell, ha nem akarok a saját agyamra menni, hogy miért érzem magam szörnyen, ha valamiben valaki látványosan jobb nálam- ez valószínűleg még az általános iskola csomó sérüléséből gyűrűzik tovább, de úgy érzem, két kategória van, és vagy én vagyok a legjobb, vagy nem vagyok elég jó, és szörnyű következmények lesznek).

Kicsit rácsúsztam Netflixen a Surviving Summer-re, csak mert a céges csapatépítő szörfhelyszín, és bár életemben nem csináltam még, elgondolkodtam rajta, hogy ki kellene majd próbálni... hát, a sorozat nem győzött meg róla, hogy ez nekem menne bármilyen formában, de a hangulata nagyon átjön. 

(Ja, és szolgálati közlemény: átállítottam a kommentelési szabályokat, ha valaki szeretne névtelenül írni valamit- vagy csak szivatja a blogger, mint engem is, és nem tud belépni a google-fiókjával-, hajrá, most már szabad a pálya :)