Kivételesen ma végeztem volna hat előtt, de ki szeretném várni, hogy lefussanak a tesztek (egész délelőtt próbáltam megjavítani az egyiket, de még mindig 50/50, hogy eltörik-e), és az még legalább annyi idő, amíg megírom ezt a bejegyzést...
Még mindig rommá aggódom magam, ha egy "beszélgetős" meetingem van az új munkatársakkal, pedig 1. szükség van rá (amiatt is, hogy kicsit átmozgassam a teljesen berozsdásodott small talk-skilljeimet, és amiatt is, hogy egyszerre egy-két mondatnál többet tudjak beszélni angolul) 2. eddig még mindegyik jól alakult: a csapaton kívüliek (kettő inkább cégbemutatás volt, még az első hetekben, egy pedig félig-szakmai-félig-személyes) és a csapaton belüliek is, amik kicsit erőltetettnek tűnhetnek, mert az "ismerjétek meg jobban a munkatársaitokat" app sorsolt össze mindkettőjükkel, de ezen kívül egyébként viszonylag kevés a lehetőség a spontán 1v1 beszélgetésekre, a közös meetingeken pedig azért nagyrészt maradunk a munkához szorosabban kapcsolódó témáknál. Szóval, tartottam a kínos csendtől, de a vezető fejlesztővel és a backendes sráccal is villámgyorsan eltelt a fél óra, és voltak közös pontok (egy látogatás Budapesten, saját együttes tizenévesen, meg amúgy mint kiderült, programozónak lenni Brazíliában nem sokkal más, mint Magyarországon).
Azért még mindig hiányzik egy kicsit az, amilyen az előző munkahely a legjobb időszakban volt (meg az is, hogy legalább egy másik lány legyen a csapatban), ha nem is a mindennapi közös ebéd, de mondjuk heti egyszer nem bánnék egy közös sörözést (főleg ha variálnánk a helyszíneket, és néha Leuven-be ugranánk el, néha Spanyolországba, néha Brazíliába...)
Most már egyre inkább érzem, hogy sok volt ez a két év a hálószobánkba zárva, körül akarok nézni a környéken, és keresni egy szimpatikus közösségi irodát (heti egy-két alkalom nem annyira drága, bár az itthoni szuper monitor hiányozni fog, de összességében jót tenne már egy kicsit máshol tölteni a nap nagy részét).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése