 |
| Patrick Federi, Unsplash |
Úgy érzem, hogy végtelen a to do-listám, és hiába pipálok ki minden egyes nap millió dolgot, csak gyűlik rá egy csomó újabb... Ezzel együtt haladnak is az események, a könyvelő eddig rengeteget segített, és most már hivatalosan is egyéni vállalkozó vagyok, plusz a munkahelyen megkaptam az első Igazi Kódolós Feladatomat (amit persze többszörösen túlgondolkodtam, de azért sikerült tegnap befejezni vele), és tegnap a pszichológussal sikerült a legfájdalmasabb családi témák egyikét érinteni úgy, hogy már közel se borultam ki annyira, mint korábban (ilyen helyzetekben annyira próbálok objektíven és tárgyilagosan mesélni az eseményekről, és még így is folyamatosan hallom a narrációt a fejemben, hogy "ennyire biztos nem lehetett rossz", "semmi nem ennyire fekete-fehér, biztosan én is tehetek róla, hogy így történtek dolgok", nagyon nehéz elengedni az örökös egyensúlyozást és maradni a saját nézőpontomban mindenki másénak az összehangolása helyett).
Mióta B.-vel végleg laptopot cseréltünk a hétvégén, nem találom a helyem, most egy gépen kellene valahogy léteznie a céges és a privát dolgaimnak, és nem tetszik, hogy mennyire egybefolynak (valószínűleg úgyis az lesz a vége, hogy veszek egy munkalapotopot, csak előtte jó lenne egy pár hónapig a félretett pénz egyensúlyba hozására költeni a fizetést). Az első munkahelyem szinte egyetlen pozitív hozadéka, hogy szemrebbenés nélkül fel tudok állni a gép elől pont 17:00-kor, és utána felé se nézni másnap reggelig, home office-ban is, de most egy kicsit nehezebb úgy, hogy csak a Slacket zárom be, és amúgy maradok ugyanott...
Viszont tegnap NoFluffJobs-on találtam egy érdekes kutatást a nőkről az IT területén- még nem olvastam teljesen végig, de érdekes látni pl. a Lengyelország és Magyarország közti különbségeket, és jó lenne tudni ugyanezeket más országokról is... vajon létezik olyan, ahol a női programozó nem ennyire unikornis?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése