Igazán nem tudom, miért gondoltam, hogy blogbejegyzést fogok tudni írni, ha még gondolkodni is csak alig... amilyen motiváltan indult a hét, annyira kifacsart vagyok mostanra, összeadódnak a több órás meetingek délutánonként (persze még mára is került egy az utolsó pillanatban...), a feszültség, mert nem haladok úgy, ahogy szerettem volna, és a nemalvás (nagyon tetszik a Severance, beszippantott a hangulata, de mióta elkezdtük nézni, 2/2 éjszaka voltak rémálmaim, talán nem most van itt az ideje).
Szerdán még azt hittem, hogy megtaláltam a megfelelő lifehack-et ahhoz, hogy tudjak koncentrálni, akkor is, ha angolul beszélünk olyan kódról, amit még nem nagyon ismerek, és nem elég csak okosan bólogatni, jó kérdéseket is kellene feltenni: egyrészt ebéd után lementem futni (nagyon büszke vagyok a 2*5 percre is, mert tavaly összesen kétszer futottam odakint, idén pedig még csak ez volt az első... viszont a teljesen üres futópályát abban a pillanatban elözönlötték az általános iskolások, ahogy elkezdtem bemelegíteni, és elég demotiváló, ha folyton tízévesek körözik le az embert), másrészt délután inni akartam egy turmixot, és valamiért jó ötletnek tűnt a reggel elkészült cold brew-ba keverni a fehérjeport (finomnak nagyon finom volt, vaníliás jegeskávé, csak kicsit túlpörögtem a rengeteg koffeintől). Ezzel együtt is sokkal elviselhetőbb meeting volt, mint előtte vagy utána bármelyik, de nem hiszem, hogy ma rá tudnám venni magam ugyanerre.
Végre visszatértem a hónapok óta hanyagolt junk journal-hoz, és most már kezdek rájönni, hogy lehet értelmesen befotózni belőle az oldalakat- jó lenne ezt befejezni, mielőtt/miközben haladok a másik kettővel tovább (úgy tűnik, kettő a felső határ, amennyire tudok koncentrálni egyszerre, de jobban szeretem, ha csak egy van éppen, egységesebb lesz az egymás után következő lapok stílusa).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése