 |
| Duncan Shaffer, Unsplash |
Mostanában újra nagyon sok Platon Karataev-et hallgatok, sőt, tegnap még az egyik énekest is láttam egy pillanatra egy környékbeli kávézóban (csak utólag jöttem rá, hogy pont lemaradtam a könyvbemutatóról), és az szomorú, hogy idén még nem is voltam a koncertjükön. Hiányzik, hogy a Partért kiáltó dalait élőben is hallhassam (bár még mindig a második albumuk a kedvencem), annyira jó lenne, ha végre újra ott tarthatnánk (... vagy tarthatnék, nem tudom, hogy az emberek többsége elengedte-e már teljesen a járvány-témát), hogy a koncertre járáshoz nem kapcsolódik egy csomó szorongás meg rágódás, hogy végre úgy állhatnék az első sorban, hogy tényleg csak a zene érdekel, és semmi más. Utólag visszanézve az összes "kockázatos" dolog (aréna-koncert, fesztivál, Kobuci) rendben volt és megérte, de mindnél ott lebegett a háttérben a "mi lesz, ha...", ami azért valamennyit rontott az élményen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése