 |
| Anita Austvika, Unsplash |
Munkahelyi apróságok: nemrég elkezdtek passzív-agresszív kis üzenetek megjelenni Slacken a "hey guys"-ra reakcióként ("did you mean "hey gang?"), kiderült, hogy a HR-es állította be, mert nem csak pasik dolgoznak itt... és mondanám, hogy nem indokolt, de a legjobb kb. az szokott lenni, mint a mai meetingen is, hogy "hey guys... and girl...", de végül is együtt tudok élni vele.
És vicces, hogy ha éppen nem azon vagyok leakadva, hogy mennyire elfejeltettem emberekkel beszélgetni, milyen jó és random tud lenni egy sima "mit csináltatok hétvégén"-kör is (nem is tudtam, hogy az Arctic Monkeys épp Dél-Amerikában turnézik, és enyhén irigykedek arra a munkatársamra, aki a birkáját üldözte egy, a háza melletti réten a turisták közt, és gondolkodik rajta, hogy Dél-Afrikába költözik). Lehet, hogy csak annyi a trükk, hogy egyszerre két embernél többel nem szabad beszélni ... ami érdekes lesz péntektől, amikor az összes fejlesztő egy kupacban próbálja majd kijavítani az összes hibát a weboldalon, mielőtt élesedhetünk.
Ha minden jól alakul, ez lesz a háromkörös őszi külföld utolsó pontja- az elsőt, a csapatépítőt végül ellógtam, a másodikat, Berlint nem (bár őszintén megtettem volna, ha tudtam volna, tényleg képtelennek éreztem magam rá), és emiatt kevésbé tartok ettől a harmadiktól (bár azért ez péntek hajnalig még sokat változhat), de azért igazából már szeretnék túllenni az egészen. Akármennyire is elvadultam a két év alatt itthon, azért ilyenkor kezdődik a "milyen vállalható ruháim vannak egyáltalán" és "vajon vágassam le a hajam az egész előtt egy random vadidegen fodrásszal, vagy maradjon, amilyen most, lenőtt és formátlan, de legalább nem szörnyen fura"-jellegű vacakolások, meg a tudtat, hogy másokkal egy szobában kell aludni (Berlint lényegesen elviselhetőbbé tette, hogy a saját hotelszobámba vonulhattam vissza nap végén).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése