 |
| William, Unsplash |
Eldöntöttük, hogy az augusztusi őrület után ez lesz az a hétvége, amikor Nem Csinálunk Semmit - úgy tűnik, csak ez kellett ahhoz, hogy elkezdjenek egymásra rétegződni a jobbnál jobb programok (hónapok óta tervezgetett Ivan and the Parazol, Jurij, Lemezpiac...), de kitartok, és itthon maradok. Nagyjából, mert az éttermet már nagyon intézni kellene az esküvőre, úgyhogy mindkét nap beülünk egy kinézett helyre, és ha minden jól alakul, jövő héten megpróbáljuk lefixálni az esküvői ebéd-helyszínt (szerencsére csak egy asztal kell, nem teljes étterem, és még csak nem is feltétlenül különterem, remélhetőleg így még nem vagyunk teljesen elkésve). Az ideális amúgy a Hemingway lenne/lett volna, pont 5 percnyi sétatávolságra a házzasságkötő teremtől, de egyelőre egy sima asztalt se tudok foglalni hozzájuk, gyanús, hogy ~1 évvel hamarabb kellett volna rá gondolni...
A tegnap próbált Marcello egyébként nem volt rossz (a Cézár-salátát majonézes öntettel csinálják, de a másik két rendelt kaja volt annyira finom, hogy ezt nagyjából ellensúlyozta, plusz a kettőnk családjából kombinálva se juta eszébe senkinek salátát enni rajtam kívül), és nagyon élvezem, hogy kiélhetem a rejtett étteremkritikusi álmaimat, meg utána részletesen elemezhetünk B.-vel. Volt egy kis összeakadásunk belőle, hogy a rendes esküvői ebédnek mennyire kötelező eleme a leves, de aztán meg tudtunk egyezni benne, hogy az eredeti minimalista tervet már így is túlteljesítjük, és valószínűleg a levesen már nem múlik semmi (finoman a szülőköszöntő ajándékot is próbáltam megfúrni, de azt nem sikerült, úgyhogy még kell valamit nézni, ami utána ott fog porosodni a szülők polcain az örökkévalóságig).
Tegnap este újra felpróbáltam a Ruhát, és bár feljönni határozottan feljön, azért bizonyos pontokon még szűkebb, mint szeretném, úgyhogy veszek egy konditerem-bérletet, visszatérek a Kalóriabázisra, és remélhetőleg szeptember végére már javul majd a helyzet (az eredeti tervek szerint már ezen a héten is jobban oda kellett volna figyelnem az evésre, de évek óta először utolért a parlagfű, végigtüsszögöm a napokat, és többször is felébredek miatta éjszaka... örülök, ha ébren tudok maradni, de másra nem maradt túl sok energiám).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése