Ajánló

 

Sergey Zolkin, Unsplash

Csak pár apróság, amit mostanában találtam, és szerettem:
- E.D. elképesztően alapos és hasznos blogbejegyzése a testedzésről, nagyon jól megvalósítható pontokkal (már szereztem is egy SMR hengert azóta, holnap keresek videót a használatáról)
- végigbólogattam, amit Teri írt a diétáról, vagyis főleg az indokokról, hogy hogy érez a testével kapcsolatban, és miért vágott bele, pont ugyanez (bár nem hiszem, hogy lenne önfegyelmem azt az étrendet követni, de azért próbálom úgy alakítani a saját kalóriáimat és makróimat, hogy működjön)
- és két INFP-videó; ha valaki esetleg ugyanez a típus, vagy csak érdekli a Myers-Briggs-téma, mindkét srác youtube-csatornáján nagyon jó tartalmak vannak ezzel kapcsolatban:
18 Things I Wish I Knew as a Younger INFP (Shermant már csak a hangszíne miatt is megéri hallgatni, mindegy, mi a téma, két mondat tőle, és érzem, hogy igen, minden rendben lesz) és 5 Signs You're Not An INFP (kicsit extrém szókinccsel, de azért követhető)

Right direction

 

Amilyen ez a hét volt, teljesen kiesett a fókuszból, hogy kevesebbet legyek gép előtt- és még ezzel együtt is találtam pár olyan változást, amik mintha beépültek volna. Ami a legmeglepőbb, hogy egy egyszerű 5 perces időkorláttal valahogy sikerült oldanom az insta- és tumblr-függőségemen, ma délután 5 körül jutott eszembe, hogy ma még nem is jártam ott, és igazából nem érzem, hogy hiányozna. Amikor mégis felnézek, általában már nem töltöm ki a teljes 5 percet, egyre ritkábban találok olyan tartalmat, amiben tényleg el tudok merülni, és a feleslges köröket elég jól kiiktattam.

A mobilomról is töröltem az appokat már hónapokkal ezelőtt, és most, hogy szerettem volna kísérleti jelleggel újra posztolni instára, nagyon nem esik jól a mobilfelület- akkor, egyszeri lendületből feltöltöttem három képet, és azóta se nagyon nyitottam meg, úgy tűnik, ez most egy ilyen "blog only" időszak, még mindig.

Facebook-on többet vagyok, mint eddig, egyrészt az art journal-csoport, másrészt a beszélgetések miatt, de szedtem le egy Chrome extension-t, ami teljesen eltünteti a hírfolyamot, így nem csak megígérem magamnak, hogy nem fogok ránézni, hanem ha akarnék, se tudnék, esélye sincs beszippantani. Nem mondom, hogy készen vagyok, még bőven van hova optimalizálni ezt az egész online töltött időt, de azt vettem észre, hogy minél konkrétabb szabályokat hozok, annál egyszerűbb tartanom őket, és kifejezetten tetszik az irány. 

Doing Things

 

Ez most nem az a sokáig alvós, kényelmes tempójú, töltődős-szemlélődős szabadság, mint mondjuk amilyen a karácsony körüli időszak volt, hanem kőkemény meló, de eléggé élvezem. Haladok a mobilapp-tutoriallal, szerencsére szimpi az oktató (hangja) és jó a leckék ritmusa, másfelesre emeltem a sebességet, és így simán át tudok venni mindent, amit egyszer már hallottam/használtam, de elfelejtettem, vagy csak jól jön hozzájuk valami kiegészítés/rendszerezés/háttér.
Annak idején, amikor belevágtam a Flutterbe, rögtön volt hozzá éles projekt is, úgyhogy sokkal többet és jobb tempóban felszedtem róla, mint most, de pont ezért a rendszerezés, szép kód, alapok egy része ki is maradt (lényegében meg kellett oldani, és nem az volt a fő szempont, hogy a legelegánsabban)- most ezt egyensúlyozom ki, hogy amikor eljutunk odáig, hogy íródhat a saját app, az valami olyasmi lehessen, amire tényleg büszke vagyok. 

Emellett pedig úszunk a post-it-tengerben, múlt hét végén tele volt velük a nappali padlója- elkezdtük kielemezni a kérdőíveket (<3 minden kitöltőnek), nagyon sok érdekes gondolat, igény, elvárás került elő, amiket izgalmas lesz összegezni.
Amikor pedig nem az appon pörgök, akkor haladok a 100 napos art journal-kihívással (volt egy-két mélypont, amikor nagyon fáradtan ültem már oda a füzethez, és még arra is nehezen tudtam rávenni magam, hogy a szövegeket összeszedjem), ma töltöttem fel a 25.-et, a negyede kész :), sétálok mindenfelé, hogy meglegyen a napi 5000 lépés (egyelőre még ennyit is szokatlan kint lenni, és kiakasztó, hogy mennyivel kevesebben hordanak maszkot, mint korábban), és kalóriát számolok, ami most valahogy nem tűnik annyira teljesíthetetlennek, mint eddig.
Fura, de nem nehéz tartanom a napi keretet, sőt, rájöttem, hogy igazából a sokkal mozgásszegényebb itthon töltött időszak alatt valószínűleg jóval kevesebb kaja is elég lenne, mint gondoltam volna (korábban 1500 alatt éhen akartam halni, most étkezések előtt kicsit jobban érzem, hogy ideje lenne enni, de igazából semmi extra). Próbálgatok új sportokat is, hétfőn jógáztam, szerdán futás után megnéztem egy 20 perces HIIT-et, ami miatt azóta is izomlázam van, valószínűleg megtartom heti 1-2 alkalomra (legalább megtanulom végre a fekvőtámaszt). 

Szóval, kipihentem magam? Egyáltalán nem. Ezzel együtt el tudnék viselni így egy hónapot vagy kettőt, de jövő héttől muszáj lesz elengednem ezekből a dolgokból párat, hogy a munka is beférjen valahová...  

Yay

 

(eredeti grafika, még több Batmannel: Pásti Nóra)

Ma elindultam itthonról maszk nélkül. Pár lépés után rájöttem, hogy valami nem stimmel, és még vissza tudtam fordulni érte, de akkor is, valószínűleg annyira feldobott a tavasz közelsége meg a tervezett parkban-padon-ülős-levesevős ebéd, hogy pár pillanatra kiesett a vírushelyzet, mint olyan... mondjuk nem tartott túl sokáig, túl hideg volt a padhoz, és túl nagy sor a levesesnél, de hoztunk hambit a Black Cab-ből, és még pár korty gyümölcsös sört is ittam hozzá, elég tökéletesen pénteki ebéd lett belőle így is.

Elképesztően utálom, ha egy dalból csak annyi van meg, hogy "woohoo"-val kezdődik (és nem a Song 2), és hosszas gondolkodás után max. még annyi, hogy feldolgozás, popzene, és talán brit indie... egész délután idegesített, de elcsíptem, ez volt, most már minden jobb. Már csak azt várom, hogy elfogyjon az utolsó feladatom, és nekiállhassak a gitár-linóprintnek (szerettem volna egyet, ami pont olyan, mint a saját gitárom, de sose sikerült jól eltalálni az arányokat, most meguntam, és nyomtattam belőle egy fotót kiindulási pontnak, így már annyira közel lesz, amennyire csak lehetséges). 

Next week

 

Úgy döntöttem, jövő héten szabadságra küldöm magam- elég lassú a tempó mostanában bent, de nem is túl motiváló, és úgy néz ki, a különmeló is tolódik bizonytalan jövőbeli időpontra, tökéletes az alkalom, hogy rákészüljek egy kicsit a projektre.
Így kényelmesen le tudom porolni a mobilapp-fejlesztős tudást, amit még ősszel begyűjtöttem, meg kicsit jobban utána tudok nézni annak, amire valószínűleg szükség lesz majd, de még nem csináltam eddig... meg persze kószálhatok nap közben a városban, utolérhetem magam mindenféle kreatívval (kitartóan gyártom az art journal-oldalakat, lassan már a füzet felénél tartok, de emellett más nem nagyon fér már bele), és ha stimmel az időjárás-jelentés, már elég tavaszi lehet az idő ahhoz, hogy megpróbáljak magamba szívni egy kis napsütést.
Fejben valamiért május környékére teszem azt az időpontot, amikorra mindketten kiszabadulhatunk itthonról (lehet, hogy ez túlzottan optimista, egyelőre csak B. kapott értesítőt a várható oltásról, én még eléggé a sor vége felé lehetek), és kell valami, ami addig is tartja bennem a lelket. 

Move me, baby

 

A Valentin-nap alaphangulatát elég jól megadta, hogy felugrottak B. szülei, négy óriás szemeteszsáknyi cuccal (főleg takarók meg egy kósza pizzasütő, ha valakinek szüksége van bármelyikre, szóljon!), utána a nagy vasárnapi ebédfőzés legvégére elment az áram... Szerencsére már majdnem teljesen kész volt a kaja, és ugyanaz a villanyerelő, aki tavaly a beköltözésünk utáni napon egyszer már megoldotta ugyanezt a problémát, fél órán belül itt is volt (most már rendesen elmentettem a telefonszámát, bár nem nagyon maradt a házban biztosíték, amit lecserélhetne...)

Mindenesetre nem állíthat meg minket se áramszünet, se raktárhelyiséggé változott hálószoba, itt este kádban ázás lesz és pezsgő, meg ez a masszázstömb.
(Utólagos tanulság: ne próbáljátok ezt a szívecskét adni blobjegyzés-címnek: <3, mert elszáll az egész HTML-hibával, és írhatjátok le még egyszer ugyanazt emlékezetből, kihagyva az utólag feleslegesen hosszúnak ítélt cukormentes gofriról szóló bekezdést). 

Maybe I was a little too wild in the 70s

 

Abderrahmane Meftah, Unsplash

Sokadik Tiny Habit, hogy munkanapokon a reggeli első meeting (9:30) előttig offline maradok- hétvégén úgy voltam vele, legyen 10 óra a határ, úgyis tovább alszok... csak ma sikerült felkelnem 7 körül, szóval végtelen hosszúságúnak tűnt a reggelem (a legjobb értelemben), és a tegnapi nagyon belemerülős tréningfeladat folytatásán kívül a legfrissebb art journal-oldalakkal is tudtam haladni (most nem megy az, ami a tavaly tavaszi kihíváskor, hogy szigorúan 1 nap- 1 befejezett oldal, egyszerre párhuzamosan csinálok többet is, és kevésbé naplójellegűek a szövegek rajta). 

Miközben betűket vadásztam a 73-as IM-ből, észrevettem, hogy az előző tulajdonos pirosra színezte az újság hátoldalán a toplistán David Cassidy nevét, akiről mostanáig nem is hallottam, de ez után nyilván muszáj volt megkeresnem az "I am a Clown"-t... meg utána akkor már a többi dalt is, ami szerepelt a listán. Szuper, hogy Alice Cooper az első (vannak ennél jobb dalai is, de asszem, csak 89-ben jelent meg a Trash, amit hallgatni szoktam tőle), de őt és a Jackson 5-ot leszámítva a többiek teljes mértékben ismeretlenek:

Mindenesetre fura elképzelni, hogy anya mondjuk akkor még csak kilencéves volt, de akár ő is elcsíphette ezeket, és hogy volt egy fiatal, aki ezt a konkrét újságot lapozgatta majdnem ötven évvel ezelőtt... 

Lighter

 

Jamie Davis, Unsplash

Újrakezdtük tegnap a terápiát, nagyon elfáradtam a célkitűző alkalom végére, és tisztán látszik, hogy mennyi mindennel kell dolgoznunk, de olyasmi érzés volt, mint egy nagyon kemény edzés, éreztem, hogy mennyire jót tesz, rövid és hosszabb távon is.

Folytatom a Tiny Habits-t, még mindig gyanúsan egyszerű a módszer, de ma végre már belefutottam egy példatörténetbe, amivel tudtam azonosulni, a "működnie kellene, elméletileg ezt akarom csinálni, mégis naponta találok újabb kifogásokat, hogy most éppen miért ne", és ki fogom próbálni azt az elemzési módszert, amit megoldásnak írt.

Végtelenül feldob, hogy hányan kitölötték a kérdőívet, naponta vállalhatatlanul sokszor frissítem az oldalt és nézegetem, ki mit írt, annyira köszi mindenkinek, aki rászánta az időt, nagyon érdekesek és sokszor mélyre menőek a válaszok. 

Szeretnék egy új tetoválást. 

with a little help...

 

John Schnobrich, Unsplash

Tavaly dec.31. délután volt, épp olvastam Aly szilveszteri blogbejegyzését, közben tesóm rámírt egy kísértetiesen hasonló problémával, és csak jobban és jobban megerősödött bennem, hogy elég sokan érzik még úgy, hogy nehézségek vannak a barát-téma körül, nem én vagyok az egyetlen ufó.

Tesómmal ötletelni kezdtünk, és úgy néz ki, van egy tervünk, ami talán javíthatna a helyzeten- viszont mielőtt belevágunk, szeretnénk véleményeket, történeteket, gondolatokat gyűjteni. Ha van kedvetek segíteni, töltsétek ki ezt a kérdőívet, minden visszajelzés jól jön ahhoz, hogy valami olyat építhessünk, ami tényleg hasznos lesz.

Stupid numbers

 

Roman Kraft, Unsplash

Tegnap végre szereztem egy okosmérleget, főleg mert szerettem volna, ha a mostani változtatásokhoz kapcsolódnak objektív mérőszámok, és tudom követni a fejlődést így is, nem csak érzésre. Ami jó, hogy most már van egy kiinduló állapot, amihez képest mérhetek, a rossz, hogy eddig sikeresen meggyőztem magam arról, hogy hiába vagyok 25-ös BMI körül, azért sokat mozgok, viszonylag jól kajálok, az izom-zsír aránynak nem kellene vészesnek lennie... és hát de. 

Oké, biztosan benne van az is, hogy lassan egy éve a lakásba vagyunk zárva, és tavaly az átlagos napi lépésszámom ezer környékén volt, de emellett évek óta nem voltam ennyire kevés kiló, szóval biztos lettek volna rosszabbak is az értékek... bár akkor talán hamarabb sikerült volna kezdeni vele valamit. Heti egyszer fogok ránézni, akkor remélhetőleg már lesz különbség, ha nem is drámai, és igyekszem tartani a sportot meg a vízivást, bár valószínűleg az lenne az igazi, ha a kalóriaszámolást is visszahoznám (a fehérje miatt is beszólt a mérleg, és gyanús is volt, hogy eltolódtak az arányok, de egy felület nélkül, ahol vezetem, amit naponta eszek, nehezebb észrevenni a mintázatokat).

Győzködöm magam, hogy ez csak egy pont az úton, és valószínűleg jó érzés lesz majd ehhez képest látni a változást, de most azért nem könnyű túllépni rajta. 

to rock or not to rock

 

Wes Hicks, Unsplash

Tegnap nagyon jó érzés volt végignézni a határidőnaplómban, melyik új szokással hogy sikerült haladnom- a napi legalább 3l vízivást minden nap sikerült betartanom, a napi 5000+ lépést pedig öt napon a hétből (+ a hét mindegyik napján meditáltam és írtam a hálacetliket, szóval ezek se estek ki, és összesen négyszer sportoltam, ami nagyon sokáig az elérhetetlen kategóriába tartozott, mostanában pedig már inkább ez az átlagos). Úgy néz ki, már kezdő-kísérletező szinten is hatásos a Tiny Habits, a héten folytatom is a könyvet.

Ami még mindig nehéz, az a gitározás. Azt vettem észre magamon, hogy sokkal hamarabb ülök oda a szintetizátor mellé gyakorolni, pedig abban aztán tényleg teljesen kezdő vagyok, lassabban és bizonytalanabbul haladok mindennel, és mégis...
Gondolkodtam rajta, és a gitár körül nagyon sok irreális elvárásom gyűlt fel, tizenévesen, amikor elkezdtem órákra járni, az volt a homályos elképzelésem, hogy minimális gyakorlással is látványosan jobbá kellene válnom, és folyamatosan azt éreztem, nem vagyok annyira tehetséges, mint a többiek a gitárcsoportomban (viszont nem is tettem bele azt a munkát, amivel tényleg jobb lehettem volna).
Mióta nem járok gitártanárhoz, kicsit elvesztettem az irányt, nem állt össze azóta se egy konkrét terv, ami mentén haladhatok- ennek a megoldása lehetne a Rocksmith, de azt vettem észre, hogy csak kerülgetem (valamelyik nap még azt is álmodtam, hogy koncertezünk két órán belül valamelyik fesztivál színpadán, és fogalmam sincs, mit fogunk játszani), és mégsem vágok bele.

Tegnap elvonultam a kisszobába egy NLP-könyvvel, és elkezdtem kibogozni a negatív gondolatokat, amik utánamnyúlnak, ahányszor csak gitározni szeretnék- hogy csak az időmet vesztegetem, hogy sose leszek igazán profi benne, hogy mások (...milyen mások? csak itthon szoktam játszani, ha egyáltalán) is azt gondolják, béna vagyok... és ezek helyett összerakni egy pozitívabb képet, valamit, ami felé szeretnék haladni. Meglátjuk, hosszú távon hogy válik be, de tegnap este leültem gyakorolni, és kifejezetten élveztem, akkor is, ha nem ment minden elsőre (...sőt). 

Kacsák és körömlakk

Tegnap végre kiszabadultunk egy kicsit otthonról, bár nem volt könnyű még sötétedés előtt odaérni az Orczy-parkba, de legalább rajtunk kívül leginkább csak kacsák voltak, levehettük a maszkot, termoszban vittünk kávét, és kalandozhattunk egy picit- nagyon régóta először elkapott a remény, hogy lesz majd a normálishoz közelebb álló is a helyzet, nem tudom, mikor, de lesz. 

Pénteken volt egy beszélgetésem a szakmai vezetőmmel, és teljesen váratlanul úgy néz ki, megoldódhat majd pár olyan probléma, ami miatt múltkor gondolkodni kezdtem, jó helyen vagyok-e, konkrétan sokkal kevésbé szorosan kellene együtt dolgoznom azzal a munkatársammal, akivel nagyon nehezen tudok (és úgy néz ki, szakmai szempontból izgalmas projektek jöhetnek, ami szintén nem árt, de amekkora megkönnyebbülés volt a gondolata is annak, hogy külön csapatba kerülünk a sráccal, abból elég egyértelmű, hogy ez a fő gond, nem a szakmai vonatkozás). A hír kevésbé jó része, hogy ezek még csak tervek, és valószínűleg nyár előtt nem valósulnának meg, bár most amúgy se tudnék nyugodtan állást keresni. 

Régebben szinte minden nap lakkoztam a körmöm, mostanában nehezen tudom rávenni magam, és gyorsan megunom, de most kaptam hozzá egy kis ihletet ebből a bejegyzésből, bár a saját színpalettám kiválogatását rendesen korlátozta, hogy a lakkjaim többségét 4-5 éve vettem, és már nincsenek túl jó állapotban.  Azért a maradékból is összeállt egy jó kis barna-narancssárga-homokszínű kombináció, bár arra csak később jöttem rá, hogy véletlenül sikerült az ajándékba kapott csokihoz igazítanom a színeket (és ami egyébként a legjobb cukormentes csoki, amit valaha ettem, annyira, hogy komolyan gyanakodni kezdtem, tényleg cukormentes-e, és ha igen, hogy csinálták).

Black squares with something shiny

 

Teljesen váratlanul felpörgött az art journal-facebook-csoport, nagyon sokan belevágtak egy száznapos kihívásba, ami extrémnek tűnik, de úgy döntöttem, legalább amíg tart az új, fekete füzet, én is megpróbálok lépést tartani, és mindennap alkotni valamit, ha nem is befejezni egy teljes oldalt. Mostanában úgyis elkapott a linómetszés, kezd egyre jobban kézre esni az új, menő linókés, és talán már látom, mennyivel jobb dolgokat lehet vele csinálni: 

... a jobb oldali írógép a tavalyi, ez volt a maximum részletesség, amit azokkal az eszközökkel el tudtam érni, a bal oldali pedig a tegnap esti. B. azóta már rendelt egy C64-et,  mert imádja a retró gépeket, szóval a következő kihívás megvan... 

Szeretném úgy csinálni az art journal-oldalakat, hogy mindegyiken van egy linóprint is, vagy a fekete oldalon háttérként, vagy más papírra nyomdázva és a kollázsba illesztve, mint itt is:

Nem biztos, hogy mind a 40 oldalra lesz időm/ihletem egyedi linó-mintát készíteni, és még kicsit jobban ki kell találnom a logisztikát, hogy a printeknek legyen legalább egy éjszakája megszáradni, mielőtt köréjük építem az oldal többi részét, de a látványvilág már kezd összeállni, és ha minden jól megy, ma megkapom a fekete tintát és a friss linólapokat, és akkor tényleg megállíthatatlan leszek :)

(tiny) first steps

 

Benjamin Faust, Unsplash

A Tiny Habits-könyvnek már viszonylag az elején ott van, hogy hogy próbáld ki a módszert, és bár vasárnap este 8 körül már nem jutott semmi jó eszembe, hétfőn ezekkel kezdtem:

- egy klasszikus BJ Fogg-féle "Ez egy jó nap lesz"-kijelentés, amikor felkelek
- meghallgatok egy dalt, amitől jó kedvem lesz, amikor reggel leülök a laptopom elé
- van egy vizesüveg az asztalomon, és ahányszor ránézek, iszok pár kortyot (és ha elfogy, rögtön újratöltöm, most az a cél, hogy a napi 2*1.5 l meglegyen)
- ha megnézem a telefonomon, hány lépést tettem meg aznap, és kevesebb, mint 5000, sétálok 10 percet a futópadon (a séta után megnézhetem anélkül, hogy újra sétálnom kelljen 10 percet, nem lesz belőle végtelen spirál)
Amit még hajlamos vagyok elfelejteni, az az elégedettség/megünneplése annak, ha megcsinálok 1-1 ilyen apróságot (pedig az a harmadik lépés), erre próbálok majd jobban figyelni, hogy tudatosuljon a sikerélmény. 

Vasárnap este megnéztük B.-vel A Titkot- valami csak ragadt rá a varázslóasszony anyukájától, ő eléggé hisz ebben a vonzás-témában, nekem meg akkorra már a fülemen folyt ki a self-help, úgyhogy csak azzal a feltétellel egyeztem bele, hogy gonoszkodhatok az elszálltabb/túlzásba vitt részeken.
Így valószínűleg kevésbé hatásos, de legalább jól szórakoztam, és utána klassz beszélgetés lett belőle (vannak olyan pontjai, amik egybevágnak azzal, amit most amúgy is próbálok csinálni, de nekem nagyon kimaradt az, hogy ha akarsz valamit, akkor nem árt tenned is érte, és nem csak ülni a kanapén jó gondolatokat gondolva, és várva a lehetőségeket... és allergiás vagyok arra a részére, hogy "ha valami rossz történik veled, azt te vonzottad be", meg hogy "a negatív érzéseket kerüld el messziről/cseréld le őket pozitívra", rengeteg munkám van benne, hogy egyáltalán hagyjam létezni a rossz érzéseimet/gondolataimat öncenzúra nélkül, fontos visszajelzések, és teljesen normálisak).