...the nights are long, but the years are short when you're alive

Timur Can Şentürk, Unsplash

Ez a hét összességében nagyon-nagyon zsúfoltra sikerült: hétfőn munkakezdés mindkettőnknek, hét közben fejenként két nap az irodában, forgószék- és íróasztal-vadászat (B. most először vezetett furgont, ráadásul este és sötétben, plusz teljesen feleslegesen, mert feltételeztük, hogy a mömaxban *vannak* bútorok, de tévedtünk), pénteken szülinap és zseniális örömsütis mindenmentes torta reggelire, nap közben némi kiborulás az átláthatatlan kódrengeteg miatt, este pedig kipipáltam az első tételt a 22 for 2022-listáról a parfümmel (viszont a fekete farmer reménytelenebb, mint gondoltam, gyorsan beugrottam pár helyre, és rájöttem, hogy a fast fashion átlépett egy párhuzamos univerzumba, mióta legutóbb arra jártam, egyszerűen sehol semmi használhatót nem láttam). 

Szombaton pihenés helyett bútorvadászat #2, soroksári Ikea, délután bútorszerelés és junk journal-összerakás párhuzamosan (plusz a December Daily-füzet utolsó oldalára kollázs+szöveg), csavarhúzóért szaladgálás a környék összes kínai kisboltjába, este pedig elégedetten (és fáradtan) eldőlés az utolsó szelet tortával. Közben pedig megszületett B. húgának a kisbabája (kíváncsi voltam, egy napon lesz-e a szülinapunk, végül majdnem összejött :).

Ma pedig már tényleg jó lenne nem csinálni semmit, viszont ugyanilyen jó lenne készülni a jövő hétre, és nem csak túlélésre játszani (kaját rendelni például, vagy kicsit visszaszorítani a káoszt a lakásban). Jövő héten a durvuló vírushelyzet miatt mondjuk megint mindketten végig itthonról fogunk dolgozni- szerdán muszáj lesz elmennem fogorvoshoz, de ezen kívül nem nagyon akarok kimozdulni (így legalább a ruha-helyzet megoldása is ráér, amennyi a webkamerából látszik, azt össze tudom hozni a meglevőkből is).