 |
| Dora Cavallo, Unsplash |
Úgy néz ki nálunk a hétvégi cserekereskedelem, hogy én varrok B.-nek egy menő, zsebes tokot az új munkahelyi laptopjának-billentyűzetének-egerének (és ha jól jön ki a lépés, egy Apple-logót is hímzek rá, csak előtte meg kellene tanulnom hímezni...de úgyis rajta volt a kreatív bakancslistámon), ő pedig ír nekem egy node-os API-t, amivel végre össze tudom rakni azt, amivel egész héten küzdöttem bent, mert az ottani backend egyelőre nem áll szóba a frontend-kódommal.
Már el is felejtettem, hogy mennyire szeretek varrni, pedig olyan jó figyelni, ahogy valami összeáll (és így, hogy van a körvágó, a kiszabott anyagdarabok is szinte pontosak, bár most csak téglalapokból kellett sokat csinálni, meg kicsit visszanézni, a hátizsák-varrós youtube-videóban hogy is volt a zseb... komolyan, szinte hihetetlen, hogy azt a hátizsákot valaha képes voltam megcsinálni).
Ilyenkor, ha leporolom a varrógépet, mindig megígérem magamnak, hogy folytatni fogom, de annyira végtelenül sok idő még a legegyszerűbb dolog is, ez a projekt is elvitte a hétvége nagyobbik felét, és még bőven nem végeztem (mindegy, ha nem lesz majd frontendes melóm, akkor megélhetek egyedi laptoptok-készítésből is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése