Dignity intact!

 

Keenan Constance, Unsplash

Harmadik oltás pipa, meglepően simán ment- a szombati hajnali 7-kor kelést próbáltam egy frissen sült croissant-al ellensúlyozni, és annyira jók voltak a fények, hogy teljesen belemerültem a fotózásba, mielőtt sikerült a rossz kórházba mennem (egymás mellett van a kettő, Szent István és László, de Google Maps-en mindkettő ugyanolyan néven fut). Utána már csak arra koncentráltam, hogy beessek valahogy a foglalt időpontig, ezért sikerült a regisztráción, egyeztetésen és tényleges oltáson is túlesnem, mire észrevettem, hogy bár a kabátomtól-pulcsimtól megszabadultam, a cuki fekete cicafüles sapkám rajtam maradt (az oltás utáni várakozáskor kifejezetten gyanakodva néztek rám a többiek, tételezzük fel, hogy ezért).

Annyira jó érzés volt kint lenni a valóságban (és annyira kevesen voltak az utcákon), hogy gondoltam, elbolyongok még egy ideig, fotózok pár környékbeli épületet, és ha 10-kor kinyit egy közeli kreatív bolt, veszek gessót (ez a videó győzött meg, hogy érdemes lenne kísérletezni vele), és akkor nem kell hetekig várnom, hogy ideérjen az online rendelés. Bolyongás közben amúgy sikerült elsétálnom a Zsófi által kommentben említett egyetemi szájsebészet mellett is, legalább már tudom, hogy nagyon közel van, bár remélhetőleg egyelőre nem lesz rá szükség...
Sikerült megvenni a gessót, de aztán hazaértem, eldőltem a kanapén, és csak aludni akartam (meg felkelni ebédelni, aztán aludni még egy kicsit). Az első oltás után elég durvák voltak a mellékhatások, a második után semmi, kíváncsi leszek, a Pfizer mit hoz össze, de jó lenne, ha legalább a junk journal-füzetig el tudnám vonszolni magam.

Az új munkahely meg... két hét után eljutottam odáig, hogy újra plusz-mínusz listát írok (de csak mert ha az érzéseimre hallgatok, akkor legszívesebben már odacsapnám az egészet, akkor is, ha tudom, hogy korai már most ilyen döntéseket hozni). Lehet sok mindent árnyalni, de ha a tényeket nézem, akkor van pár komolyabb red flag (például hogy kaptam egy olyan laptopot, ami konkrétan nem alkalmas a munkám elvégzésére, amit múlt csütörtökön jeleztem a főnökömnek, azóta semmi infó... vagy hogy van egy elég alapvető technikai problémám, amit bárhogy is próbálok, nem tudok megoldani- és senki más se a csapatból; vagy ha a kódról van szó, mindenki sóhajtozik, hogy mennyire bonyolult, és nekem kezdőként ezen kellene megtanulnom a kódnyelvet). Oké, home office, oké, év eleje, oké, legyek proaktív, de akkor is úgy érzem, hogy nem kellene már most ennyire nehéznek lennie. És a szubjektív extra réteg: a szakmai felettesem egyetlenegyszer se keresett, hogy egyébként mi újság, hogy alakulnak a dolgok.
Hagyok még időt, nyilván, de azért ha ezek nem kezdenek javulni, akkor nem hiszem, hogy ez az én helyem lenne- és érdemes lesz körülnézni, hogy milyen alternatív lehetőségek vannak még.