Tegnap szerettem volna ügyes és hatékony lenni, de a munkahelyi laptopomnak más tervei voltak, egyszerűen semmi nem futott normálisan, órákig tartott elindítani a projektet, és a viszonylag egyszerű plusz egy feladatról is kiderült, hogy sokkal bonyolultabb, mint amire számítottam. Addigra már annyira elegem volt, hogy tudtam, hogy vagy elvonulok kick-boxolni egy kicsit, vagy kihajítom a laptopot a másodikról, és az járt volna némi kellemetlen magyarázkodással (bár ha nekik kellene ezzel együtt élni már hetek óta, szerintem megértenék és együttéreznének akármilyen extrém reakcióval).
Összességében egész jó megküzdési módszereket választottam (bár attól még nem éreztem magam kevésbé pocsékul, csak nem törtem össze semmit a lakásban, akármekkora is volt a kísértés), segített a mozgás és segített az is, hogy csakazértis-alapon este 9-kor még leültem, hogy legalább a saját projektemmel tudjak előrelépni egy kicsit, így nagyon fáradtan, de azért sikerélménnyel zártam a napot. Annyi csak a gond, hogy megint egyre nehezebb és nehezebb felkelni és újrakezdeni azzal a tudattal, hogy vagy nyolc órányi sima haladás, vagy nyolc órányi értelmetlen csapkodás vár, és a pszichológus "Mi lehet a legrosszabb, ami történik?"-kérdésére most kb. 50-50% eséllyel tudnám mondani, hogy vagy kirúgnak próbaidő alatt, mert nem haladok a feladataimmal, vagy felmondok, mert képtelen leszek rávenni magam sorban a sokadik ilyen körre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése