 |
| Omid Armin, Unsplash |
Hiába hétvége, ébresztőre keltem (bár egy perccel az után, hogy kinyomtam, elgondolkodtam rajta, álmodtam-e az egészet, és aludhatok-e még egy kicsit), reggeli előtt meditáltam, reggeli után portrét rajzoltam, aztán szuper céltudatosan nekiugrottam a mobilapp-készítő tutorialnak, amiről utána az egész napnak szólnia kellett volna, de... valamiért képtelen voltam tényleg belemerülni. Mindig ilyenkor jutnak eszembe a legjobb kreatív ötletek, hirtelen ellenállhatatlanul vonzó lesz a könyv, amit olvasok, és persze főzni meg bevásárolni is kellett, aztán hirtelen délután 5 lett, és szétstresszeltem magam azon, hogy nem haladok, és semmi kedvem akár csak egy percet is ezzel tölteni.
Az átmeneti időszak mindig nehezebb: újra vissza kell szoktatnom magam arra, hogy hétvégén is kódolással kell foglalkoznom, ráadásul teljesen új területbe belerázódni, ahol még nem érzem biztonságban magam, ezért a sikerélmény is jóval kevesebb, és nehéz megtalálni, mi lesz a fontos, miről kellene többet tanulni, és mi olyasmi, amire max. gyorsan rákeresek, ha esetleg előkerül. Eljött az a pont, amikor már annyira túlgondoltam, hogy inkább bezártam az oktatóvideókat, és kerestem valami kellemes, kezdőknek való jógát, hogy kicsit rendet rakjon a fejemben, és múljon a feszültség.
Működött, mindig működik (már csak az a kérdés, miért vagyok képtelen rendszeresen jógázni, amikor pontosan tudom, mennyire jót tesz), főleg azért, mert csend lett végre a fejemben, és túl tudtam lépni a szokásos maximalizmuson; de este sikerült is eljutnom addig a pontig, hogy úgy érzem, volt értelme a mai napnak, nem készítettem ki magam, de léptem előre, és most már végre meg tudom engedni magamnak, hogy pihenjek egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése