Légszomj

 

FilterGrade, Unsplash

Képtelen vagyok kipihenni magam, és képtelen vagyok visszarángatni a hangulatomat abból a mínuszból, ahová augusztus óta belecsúszott. Nem tudom meglátni a jó dolgokat, legyenek azok kicsik vagy nagyok, megkérdőjelezem azt is, ami eddig működött, mert nem lehet, hogy valami a változatosság kedvéért simán menjen... Most még csak a saját agyamra megyek vele, de holnaptól jönnek a munkanapok újra, a bezárkózás, az egyre kevesebb napsütés, és lehet, hogy nem rosszabb lesz, csak ugyanilyen, de most még ez is túl soknak tűnik. Próbálok türelmes lenni magammal, kis lépésekben visszatalálni, egyszerre egy szobát rendberakni, egy feladatot felírni a to-do listára és utána kipipálni, csak pár órára kiszakadni a jövő miatti aggódásból... és jövő héten kideríteni, hogy a pszichológusommal milyen formában tudjuk majd folytatni, mert hiába próbálom ezt most kibogozni, csak egyre mélyebbre ásom magam vele.