On the run

 

DNK Photo, Unsplash

Sok minden torlódott össze az elmúlt egy-két hétre, jók és rosszak vegyesen, közben próbálok visszatérni a normál hétköznapok ritmusához, meg nem elfelejteni azt, hogy néha a túlélés is bőven elég, nem kell a maximumot hoznom, ha amúgy fájok és elfáradtam, és sok labdát kell egyszerre a levegőben tartanom.  

Ha minden jól alakul, lesz egy plusz kódolós munkám októberre, amihez egy teljesen új társasággal kell együtt dolgoznom, és egy teljesen új területbe belerázódni addig, de valószínűleg rámfér már egy kis kizökkenés, mert megint úgy érzem, a munkahelyemen ugyanazokat a köröket futom újra és újra, ugyanazokkal a problémákkal. Ezzel együtt arra a pár hétre biztos, hogy semmi más nem fog beleférni a szabadidőmbe, és ez is olyasmi, amit ki akarok próbálni, de nem biztos, hogy hosszú távon tudom csinálni- viszont, minden hozzá nem értésemmel együtt is, a projekt nagyon tetszik, hátha ez ellensúlyozza majd, hogy be kell áldoznom érte a hétvégémet. 

Megszenvedtem ezzel a két bekezdéssel, de legalább addig se azon gondolkodtam, a ma délelőtti fogorvos mennyire lesz vészes a múltkorihoz képest...