Stuck

Leon Seibert, Unsplash

Asszem, nem a szeptember a kedvenc blogolós hónapom, hamarabb véget ér, mint hogy igazán visszarázódtam volna bármibe is; az írás is rákerült arra a szép hosszú listára, amin azokat a dolgokat tartom, amiket alapból szerettem csinálni, motiváltak, tartottak valamerre, most meg... meh. 

Mostanában majdnem minden ide tartozik, bár a felemás nyarat nagy nehezen, de sikerült elengednem, tudomásul vettem, hogy ősz van, jöhetnek a pulcsik meg az almáspiték (meg az új évad Bakeoff, ha végre sikerül időben elcsípnem a feltöltött részeket, mert Netflixen nyilván csak Amerikában elérhető). A bezártság ellen takarítással küzdök (ha már megint nonstop itthon kell maradnom, legalább ne legyen káosz körülöttem), a szorongás ellen jógával (mára meg is fájdult a csuklóm, pedig ezen kívül egész hatásos volt), szerencsére ezen a héten se pszichó, se fogorvos (mindkettő hasznos, mindkettő lemerít), és kicsit utolérhetem magam fejben. 

Nem tudom, mennyi ragad meg belőle, de próbálom jobban szűrni a tartalmat, ami körülvesz, főleg online- észrevenni, mikor mi merít le vagy szomorít el, mikor kell lecsuknom a laptopot, és elengedni az egészet pár órára, mi az, ami értékes, és amivel jó lenne többet foglalkozni- ez pl. egy olyan cikk, ami nagyon hasznosnak tűnik, ki is jegyzeteltem, és fél szemmel figyelem, mik azok a mikro-szokások, amik jól jönnének. Sok ilyenbe botlok, de hiába csillan fel a szemem, mindig a hétköznapi felhasználás a necces része, úgyhogy inkább próbálok lassabban haladni, de egyszerre csak egyvalamivel.