Cheers

 

Aaron Burden, Unsplash

Nagyjából már el is felejtettem, milyen az, amikor begyorsulnak az események, és nincs időm gondolkodni-  de ma nagyon élvezem, hogy végre *történik valami*, haladunk a karácsonyi menü-előkészületekkel, reggel félálomban beugrott az első használható ajándékötletem (nagyon korlátozott a lista, hogy kiknek kell egyáltalán, és semmi kötelező, inkább csak gesztusértékű apróságok, amiket itthonról is meg tudok oldani, komolyabb bevásárlókörút kizárva), és ott vár a friss, ropogós futópad a nappaliban (összehajtható, most a kanapé mögött bujkál, de elég stabil, és nem nagyon hangos, le is gyalogoltam az első 40 perces adagomat, elképesztően elszoktam a mozgás minden formájától, mi lesz itt, ha visszaállok a futásra...?).

Tegnap este koccintottunk egy csomó mindenre, és mint kiderült, B.-vel elképesztően kijöttünk a gyakorlatból, másfél pohár pezsgővel sikerült magunkat bölcsészre inni; és így valamiért jobb vagyok a társasjátékokban (ahol teljesen érthetetlenek voltak a szabályok, ott a többieknek is, pedig amennyire tudom, ők lényegesen józanabbak voltak nálam). Egy kicsit szenvedett az online felület, de még mindig a társasozáy az egyik kedvenc közösségi karantén-tevékenységem, kb. 90%-ban hozza azt, amit egy élőben végigjátszott este. Ma este forralt borral és online Tesco Discóval folytatom, és közben arról álmodozok, hogy ezt az első sorból, nem egy képernyőn át hallgatom (hátha majd jövőre...)