Checking it twice

 

David Wright, Unsplash

Akármennyire is szerettem volna elkerülni, hogy a karácsonyi készülődésből egy végtelen to do-lista legyen, csak sikerült belecsúsznom, és ha már ez a része elkerülhetetlen, próbáltam legalább jól csinálni: pénteken váratlanul stresszmentesen tudtam venni csomagolópapírt, szombaton tartottam egy net-és-édesítő-detoxot (a cukormentes szaloncukor-kóstolást is sikerült mostanában túlzásba vinni, nem csak az online töltött időt, és mindkettőtől jó volt ellépni egy kicsit), így maradt egy csomó időm befejezni az egyetlen s.k. karácsonyi ajándékot, tegnap délután be is csomagoltam mindent, miközben szólt a Fran Palermo a bauxitbányából (ugyanúgy, ahogy a Platon Karataev új számai, a Crocodile Juice Bar is rákerült nálam az idei évet legjobban felidéző és legtöbbször újrahallgatott dalainak a listájára, és nagyon fura volt élőben hallani- annyira remélem, hogy már csak pár hónap választ el egy-két igazán szuper koncerttől). 

Ma reggel nem tudtam visszaaludni, inkább átugrottam a postára a saját karácsonyi ajándékomért- jellemző, hogy ha teljesen lazán veszem, és az se okozott volna különösebb drámát, ha csak valamikor januárban esik be, 3 nap alatt ideért a könyv Angliából (bár a postás meg se próbálta ideadni, pedig tényleg *mindig* itthon vagyunk, csak a cetlit hagyta itt róla), és még a kettőnktől közösen egymásnak adott társast is sikerült elhozni hétvégén (már csak a neve miatt is ki akarom próbálni ezer éve, ki ne szeretne karácsonyra robbanó cicákat...?), úgyhogy a Karácsony- Ajándékok szakasz pipa, most jön a Karácsony- Kaja. 

Nálunk nem az általában megszokott volt az ünnepi menü, anya csak ritkán engedett be halat a háztartásba, és csak akkor, ha ő előtte messzire menekülhetett a konyhától; egyikünk se volt odáig se a mákos, se a diós sütikért (nagymamám kakaós bejglije viszont azóta is hiányzik) vagy a töltött káposztáért, B. családjában viszont kihagyhatatlan a halászlé, és mindkét féle bejgliből van egy csomó.
Azóta már kialakult, hogy a kettesben töltött 24.-i vacsin tatár beefsteak az előétel (szigorúan étteremből), steak és B. apukájának a titkos receptje alapján készült fűszervaj a főétel, a tökéletes desszertet pedig csak tavaly találtuk meg: mindig is a kedvenc édességeim közé tartozott a profiterole, de korábban sose mertem vele itthon kísérletezni, pedig nem olyan nehéz, nagyon látványos lesz a végeredmény, és szuperül cukormentesíthető.  
Így, hogy nem utazunk sehová 25-én se, lesz egy online ebéd (és remélhetőleg a szokásos Scrabble is valamilyen netes formában) az én családommal, utána egy vacsi B. családjával (nagyon cuki, a nagymamája kapott egy tabletet, úgyhogy őt is próbáljuk rávenni, hogy csatlakozzon). 
Erre a két napra már jóval korábban írtunk egy bevásárlólistát, és szerencsére sikerült online megrendelni az alapanyagokat, 23-i kiszállítással a cukormentes bejgliket, 24.-én délelőtt pedig az étteremből előrendelt halászlé és tatár beefsteak is érkezik. Persze már gyűlik a lista, hogy mit hagytunk ki eredetileg, de remélhetőleg még bele fog férni egy kör bevásárlás, utána pedig már csak a lakásdíszítés és a karácsonyfa marad.

Az egyetlen aprócska problémám a karácsonyi hangolódással, hogy ma és holnap még dolgoznom kell, bár home office-ból, és a csapat nagy része már szabin van... nem hiszem, hogy extra hatékony leszek, de azért csak nem engedhetem még el teljesen. Az évtervezés következő felvonását így halasztottam a két ünnep közöttre, akkor már talán tisztábban fogok látni (bár mióta kijelentettem, hogy fogalmam sincs, milyennek szeretném 2021-et, azért pár óvatos terv már felbukkant, és egy január 4-én kezdődő tanfolyamra is jelentkeztem, úgyhogy végül is máris van mit várni, ami meglepő fordulat).