plan plan plan

 

Alexander Schimmeck, Unsplash

Közeledik az év vége, lassan kezdenek befutni az évtervezők- mindkettőt nagyon szeretem, de... amikor jobban belegondolok, már az idei év megtervezése is borult tavaly decemberben, a költözés miatt túlságosan kifacsart voltam ahhoz, hogy egyáltalán belevágjak, és először csak januárra söpörtem át minden ilyesmit, aztán szépen ki is maradt az egész.
Lehet, hogy nem is baj, így is fel-felbukkannak nem felhasznált koncertjegyek, nem véglegesített évforduló-ünneplő-külföldi-utak, üresen hagyott határidőnapló-oldalak, egy csomó minden emlékeztet arra, hogy mi nem tudott megtörténni- és legalább ennyi olyan dolog van, amire sose számítottam volna, és mégis belefért az idei évbe, új hobbik, nagy önismereti kanyarok, rendberakott területek... szóval idén összességében mégse lenne olyan rossz valamilyen módon végiggondolni, mit sikerült mégiscsak elérni, és főleg azt, hogy merre tovább.

Az elmúlt pár héten nagyon allergiás lettem minden önismereti témára, cikkre és feladatra, de szerencsére ahogy múlik a túlterheltség, úgy jön vissza a motivációm, és bár a bekuckózás és gondolataimba mélyedés max. úgy tud megtörténni, ha átülök az egyik kanapéról a másikra, azért szeretnék belekezdeni valamilyen összegzésbe. Már csak amiatt is, hogy ne csak túlélés lehessen ez a tél, ne csak kibírni próbáljam azt, ami nagyon korlátozott, és már az újdonság varázsát is elvesztette, és ne csak ismételni próbáljam azt, ami tavasszal bevált, de lehet, hogy most nem a legideálisabb.
Ha legalább odáig eljutnék gondolatban, hogy mit szeretnék (azon kívül, hogy kimenni a lakásból...), mi fontos annyira, hogy a nehezített pálya ellenére is megpróbálkozok vele, és mi az, amihez pont most lettek ideálisak a körülmények és szűnt meg a figyelmemet elterelő háttérzaj, ha legalább körvonalaiban el tudnám képzelni az időszakot, ami következik... talán úgy jobban élvezném a belassult decembert és a karácsonyi pihit is.