2020. december 22., kedd

Getting there

 

Racim Amr, Unsplash

Akármennyire is erőltetem, nem tudok egyszerre hatékony lenni és karácsonyra hangolódva kisimulni; így, hogy még a mai is munkanap, kénytelen vagyok holnapra halasztani az igazi rákészülést, mert most nem működik, akármilyen szögből is nyúlok utána. Legyen akkor a mai egy sima kedd, esetleg egy kis extra csillámos bronzszínű festékkel és egy-két lopva megevett szaloncukorral, így a szürkeség is elviselhetőbb, és a teendőlista is lényegesen rövidebb. 

Hosszú kihagyás után újra előkerült a linómetszés- valamiért elkapott, hogy karácsonyra szeretnék egy pár képet csinálni így, lehetőleg valamilyen fémszínű-csillámos festékkel. Előástam a cuccokat hozzá (és közben lomtalanítottam a már két fiókot elfoglaló kreatív raktárkészletem, megnyugtató, hogy évekre elég kenős ragasztóm van, meg vagy kétféle olyan ceruzakészletem, amivel végre meg kellene tanulnom bánni), és gyorsan kiderült, hogy a vágás még mindig elég jól megy, nem felejtettem el az egészet (és a vastag munkáskesztyű miatt a sérülések nagy részét is megúsztam), de a nyomdázás része továbbra is problémás, a bronzszínű festék, amihez nagy reményeket fűztem, használhatatlanul sűrű, és egyébként is, soha nem lesz tökéletes a lenyomat... Tegnap valószínűleg kicsit sokat lógtam instagramon, de legalább megvilágosodtam, hogy mit csináltam rosszul, ráadásul már jó hosszú ideje- és ki hitte volna, így már jó a festék, és majdnem tökéletes a végeredmény. 

Ma még próbálgatom egy kicsit (csak érjen már véget a munkaidő), és ha minden jól megy, holnapra fülbevalós szarvasok lesznek kiaggatva a lakásban mindenfelé:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése