2020. december 30., szerda

Like a spider on an icicle

 


Mióta ittam egy pálinkát a torokfájásomra, nem megy ki a fejemből Miles Kane hangja (mi az összefüggés? nagyon jó kérdés), úgyhogy lehet, hogy ez az este a TLSP-koncertekkel fog eltelni, mert ha egyszer már elkezdtem, nehéz abbahagyni (Olso, Rock en Seine, egy kis Bowie, Cactus, plusz nem kiborulni, hogy Szigeten legalább egyszer én is ott lehettem volna...)

Egyébként ez volt a túlélési módszerem ma délelőttre is, amíg itt voltak B. szülei: irány a konyha, EYCTE max hangerőn, és egy bonyolult süti, amivel eltelik az ebédig hátralevő idő, és minimumra korlátozódik a beszélgetés, főleg a "valaki nagyon ki fog akadni"-témák lehetséges száma (bár gonosz vagyok, és Bill Gates-t én hoztam szóba, onnantól már csak hátra kellett dőlnöm, és elővenni a metaforikus popcornt). Úgy érzem, lassan készen állok egy kanapéra korlátozódó exkluzív szilveszteri builra- tavaly pont ugyanezt csináltuk, csak kicsit rosszabbul éreztem magam miatta (és lényegesen fáradtabb voltam), idén nem is kérdés, hogy lehet így is, sokkal alacsonyabbak az elvárásaink, és kisebb a kimozdulási kényszer.

És oké, szörnyű minőségben (azóta megtaláltam 720p-ben is), de már fent van Youtube-on a teljes 2016-os Sziget-fellépés is, még átgondolom egy kicsit ezt az "5 évet visszautazni a múltba"-kérdéskört, mert azt nem vettem eléggé számításba, hogy 2016-17 környékén hány bakancslistás koncertet pótolhatnék be... Nem lehetne úgy, hogy választok mondjuk 5 konkrét időpontot, amikorra visszalépek? (Persze ilyenkor kezdődnek a "ne találkozz önmagaddal, ne változtasd meg a múltad"-jellegű gondok, de talán megérné a kockázatot.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése