Múlt héten, amikor még nagyon read only-üzemmódban léteztem, de azért már próbáltam magam kirángatni a mélypontról, kétszer is átsétáltam az Orczy-kertbe, ami a természet+kevés ember legjobb kombinációja a környékünkön (és pont olyan messze van, hogy érezhető a kiszakadás a szokásos kis karantén-körből).
Elsőre még inkább stresszes volt az egész, kellett hozzá a második próbálkozás és a váratlan kora délutáni napsütés, meg az, hogy kikísérletezzem a tökéletes párásodásmentes maszk-elhelyezkedést (régi hiányzott ennyire a kontaklencsém...), és megtaláljam a leginkább pillanathoz illő zenét (azért a maszk mögött nagyon nevettem, amikor Alex azt énekelte, hogy "No one's on the streets/We moved it all online... as of March"), de másodjára már voltak jobb pillanatok, észrevettem az ősz végi színeket, az épületablakban tükröződő felhőket, és a szélben kavargó leveleket (fura, hogy amennyire nehezíti a mindfulnesst a telefonom általában, annyit segít ilyenkor a városban mászkálás közben észrevenni, hogy mi van körülöttem, ha csinálok róla pár képet).
Képzeld, pont ma sétáltam a Ludovika környékén és élveztem a képernyőmentes jelenlevést. Kicsit sajnálom, hogy arrafelé hírhedt utcák vannak és fényes nappal is mászkálnak fura alakok, pedig akár a jó helyi adottságai miatt egy egész élhető területe lehetne a fővárosnak.
VálaszTörlésIgen, ez a környék tökéletes keveréke a hangulatosnak és a félelmetesnek, még nem vagyok teljesen biztos így lassan egy év után, hogy mi tényleg veszélyes, és mi az, ami csak annak látszik, az albérletünk pont valahol a két terület határán lehet... A képernyőmentes jelenlétre irigykedek, nagyon elcsúsztam mostanában a digitális detoxaimmal.
TörlésHihetetlen zöld ez a fű ebben a fényben, mintha csak úgy oda lenne álmodva a színe. Nagyon szép! :)
VálaszTörlésUgye? Annyira mesekönyv-illusztráció-tökéletes színe volt ebben a fényben, hogy szerettem volna legalább ilyen formban magammal hozni
Törlés