Ma a végtelen to do-listám egyik pontjaként megvettem ezt a könyvet- eredetileg az Együttérzés önmagunkkal-t akartam újraolvasni, mert amikor először találkoztam vele (hangoskönyvként a Scribd-on), nagyon hatásos és hasznos volt, de nem vittem át eleget a gyakorlatok közül a mindennapokba, és mostanra már nem is nagyon emlékszem rájuk, és így sokkal egyszerűbb lesz gyakorolni, hogy megvan visszaolvashatóan és követhetőbben a munkafüzet. Ami problémás lesz, az a már bevezetőben is megjelenő "Az önegyüttérzés gyakorlása kapcsán a leglényegesebb kérdés a következő: 'Mire van most szükségem?'. Ez a motívum végigfut az egész könyvön".
Pont a ma délelőtti meditáció közben/után jöttem rá, hogy amikor egyáltalán eljutok odáig, hogy feltegyem magamnak ezt a kérdést, is csak egy nagy kupac kérdőjel a válasz (oké, érthető, nagyon sok éven át teljesen le voltam kapcsolódva a saját szükségleteimről, persze, hogy nem találok vissza instant hozzájuk). A türelem valószínűleg segít, most azt próbálgatom, hogy felteszem magamnak a kérdést, és hagyok rá időt, hogy bármikor később is felbukkanhasson a válasz, hátha (egyelőre nem sok sikerrel), plusz nap közben próbálom kicsit tudatosabban végezni a teendőimet, figyelni, van-e valamire belső lelkesedés vagy tiltakozás, hátha így konkrétumokkal könnyebb.
Már kezdtem aggódni a kovászkezdeményekért, de délután megjelent mindkettőben pár tétova buborék- valószínűleg jó úton járnak, de lehet, hogy a 20 fokos lakás túl hideg nekik, ezért az eddigi pulcsi és takaró mellett most megkapják majd az elektromos lábmelegítőt is, és remélhetőleg holnapra aktivizálódnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése