... és a háttérzene hozzá.
Szóval, mostanában éppen három elég nagy horderejű esemény történik/történt egyszerre:
- nem tudom már, hogy mennyit és mennyire konkrétan írtam erről, de még október legvégén volt egy elég nyomasztó és drámai "teljesítsetek jobban, ha a cég nem húzza be a nagy ügyfeleit, és lehetőleg minél hamarabb, az a ti hibátok"-meeting (és ráaádásul ez az üzenet nem is legfelülről jött, hanem a közvetlen felettesektől... oké, startup, szóval ez konkrétan két szintet jelent, ennél több nincs is, de akkor se mindegy), ami után irracionálisan szorongani kezdtem, sokkal durvábban, mint ami amúgy a szintén elég rossz helyzet alapján indokolt lett volna. Másfél héttel ez után volt egy közvetlen beszélgetésem a főnökömmel, ami után egy kicsit jobban kaptam levegőt (plusz úgy nézett ki, tőlünk függetlenül is jól alakul a nagy ügyfél-történet)
- múlt szerdán nagy nehezen eljutottam egy szűrővizsgálatra, amit amúgy úgy kellett kikönyörögni, mert 35 éves kor alatt nem annyira indokolt/ajánlott ... és múlt csütörtökön jött az e-mail, hogy találtak valamit, kell egy második kör
- és közben B. a próbahetét töltötte a munkahelye bécsi irodájának a csapatában, és pénteken azt mondták neki, hogy várják a fizuigényét, és utána tulajdonképpen mehet is át
- és, visszakanyarodva az első pontra, konkrétan péntek délután jött a bedobott kérdés a céges chatre arról, hogy az a kötelezően megszerzendő nagy ügyfél olyan feltételekkel szeretné használni az oldalt, aminek a töredékére készültünk, és még úgy is vannak teljesítményproblémák, de most ezt akarják, ASAP. Fejlesztők, ötleteljetek, hogy lehet ezt megvalósítani. (Az ilyesmi normál esetben a hetekig/hónapokig tartó feszített ütemű átírás lenne, semmiképp nem olyan nagyságrendű dolgokról van szó, ami egy-két ügyes trükkel megoldható. És van rá kevesebb, mint egy hetünk).
Úgyhogy pénteken nap végén ott ültem, képtelen voltam koncentrálni és őszintén nem is tudtam, mi miatt szorongok jobban, de közben B.-nek kellett volna segítenem kitalálni azt, hogy mennyi Bécsben egy albérlet, mennyi marad meg az én fizumból ottani adózás szerint, mennyit költünk havonta átlagosan, és ugyanez mennyire jönne ki osztrák árak mellett. B. persze végigrágódta az egész hétvégét, és nagy nehezen mondott egy számot hétfő reggel, amiről aztán hétfő délután a villámgyorsan megszervezett HR-es beszélgetésen kiderült, hogy sokkal-sokkal az ajánlható összeg fölött van (az amúgy külön kiakasztó, hogy fix sávok vannak, és B. nyilván kérdezte korábban is, hogy milyen limitek közt gondolkodjon, amire azt mondták neki, hogy ott egy kalkulátor, ami megmutatja a pesti vs bécsi árakat, számolja át, mennyivel lenne neki drágább ott az élet, és mondjon az alapján valamit.)
Itt igazából már nem az volt a kérdés, hogy hogy tudok mindent a levegőben tartani, hanem hogy mi eshet le és meddig - egyébként szuper megértőek voltak a munkahelyen, és a héten fiz. nélküli szabin vagyok (de belegondolni se akarok, mire megyek majd vissza hétfőn); és a tegnapi második körös vizsgálatig csak a legszükségesebbeket intéztem a külföld-tervezés rám eső részéből (írtam könyvelőknek, hogy a héten leülhetnénk-e beszélni). Tegnap megvolt a vizsgálat, és szerencsére nem is kellett 10 munkanapot várni, míg megjön az eredmény, úgy néz ki, rendben vagyok. Ez óriási megkönnyebbülés- lenne, ha nem lebegne ott a levegőben, hogy Bécsről döntenünk kell, ASAP várják a választ. Tegnap, nem meglepő módon még mindketten teljesen bizonytalanok voltunk, mostanra talán kezd kirajzolódni a válasz (amiről azt hiszem, lesz majd egy másik végtelenül hosszú bejegyzés).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése