Büszke vagyok magamra, mert részt vettem életem első emlő tomoszintézisén (és csak kicsit kellett magyarázkodnom, hogy miért csinálom), viszont ma majdnem mehettem is vissza az orvoshoz, mert tegnap este sikerült beleszúrni/ráejteni a szuperéles új kést a bal kezembe (csak egy pici seb lett rajta, cserébe eléggé fáj, ha mozgatom a kisujjam). Nem is maga a sérülés a probléma (bár azért kifaggattam a medicoveres telefonos segítséget, szerinte is határeset), hanem az, hogy nem tudom rendesen használni a bal kezem, nagyon durva töröttkéz-flashback-kel jár, naponta többször kell tudatosan megnyugtatni magam, hogy amúgy minden oké, nincs vészhelyzet, nem kell ennyire befeszülnöm rajta.
A munka még továbbra is stresszes és kapkodós, szóval nem a tegnapi volt életem legjobb napja, de azért vannak benne kisebb fénypontok, például ez a mogyorókrém, vagy hogy a főnököm a múlt heti meetingünk után rákérdezett, hogy hogy vagyok azóta, javult-e valamit a helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése