Döntések

 

Ki tudna dolgozni, ha egy félkész portré *így* nézi, arra várva, hogy mikor lesz már befejezve...? (Még mindig nem tudok hajat rajzolni, még mindig azt hagyom utoljára, és a szemekkel kezdek, mert tulajdonképpen már ott eldől a hasonlóság is és az is, hogy életre kel-e a rajz, átjön-e az a hangulat, mint az eredeti fotón). 

Youtube-on sodródva sikerült belefutnom pár "ezeket a hibákat ne kövesd el", "így fejlődj a rajzolásban", "ezt tedd és ezt ne"-jellegű videóba, és villámgyorsan elbizonytalanítottak abban, amit épp csinálok (sose vagyok igazán messze attól, hogy megkérdőjelezzem, miért működik ez az egész, működik-e egyáltalán, van-e értelme ilyen sok időt kreatív vacakolásokra fordítani, még akkor is, ha az az eredmény, amit látok, valószínűleg a rengeteg ezzel töltött idő és gyakorlás eredménye).
Ma reggel eldöntöttem, hogy amíg be nem fejezem ezt a füzetet a 25 arccal, nincsenek tippek és trükkök és tutorialok, csak utána fogok elgondolkodni, merre tovább. 

Nagyon péntek van, és nagyon nyár, és elképesztően várom már az egy hétnyi szabadságomat, mert egyre kevésbé tudom még a látszatát is fenntartani annak, hogy csinálok bármi munka szempontjából hasznosat (egyébként csinálok, néha még élvezem is, de végtelen mennyiségű akaraterő kell hozzá, hogy odaüljek a kód föle).