Self

 

niklas_hamann, Unsplash

Végre ki tudtam aludni magam, és nem csak abban a ragacsos félálomszerű állapotban létezek, amikor csak próbálom valahogy végigcsinálni a napot a lehető legkevesebb elejtett vagy elfelejtett dologgal... és még így is érzem, hogy nem stimmelek, tele vagyok bizonytalansággal, kapkodással és halogatással, már megint csak egymásba folynak a napok anélkül, hogy tudatosodna, mennyi mindent kezdek vagy kezdhetnék velük. Nyáron ez különösen kiakasztó- legszívesebben minden pillanatba zsúfolnék valami élményt, ha nem is feltétlenül tengerparti utakat (bár az ellen se lenne semmi kifogásom), de legalább egy leterített pokrócról felhőnézegetést vagy egy lassan kortyolt jegeskávét egy hangulatos környékbeli kávézó teraszán... de fáradt vagyok és nyűgös és nem nagyon jutok ki a lakásból, semmiképp nem annyit, amennyit szeretnék (a vietnámi vacsit a kvízcsapattal már két napja halogatjuk, mert mindig pont indulás előtt kezd szakadni az eső). 

Ez a bejegyzés teljesen másfelé halad, mint eredetileg terveztem, de nem baj, megpróbálok visszakanyarodni valahogy. 

Nagyon sokáig szuper bizonytalan voltam minden saját magammal kapcsolatos pozitív tulajdonságban- nagyon vágytam rá, hogy visszatükröződjön mások felől valami belőlem, de próbáltam alkalmazkodni, és pont olyan lenni, amit feltételeztem, hogy a másik látni szeretne, ezért nem tudtam őszintén önmagam lenni, és általában az se, akit a másik elvárt volna.
Rengeteg időnek kellett eltelnie, amíg legalább én a saját oldalamon álltam- túl hosszú ideig elfogadtam azt, ha a másik fél szerint nem volt rendben, amit csináltam, és belenyugodtam, hogy igen, én vagyok a fura, igen, én rontom el (ehhez persze kellettek olyan emberek, akik szerint egyetlen mődon lehet csinálni dolgokat, és ha ettől eltérsz, veled nem stimmel valami). Mostanra legalább fel tudom ismerni, ha ez a helyzet, és jobban kiállni magamért, de még mindig nem könnyű. 

Pár éve részt vettem egy NLP-s Énkép-tréningen, és bár nem volt az az óriási áttörés, mint amire titokban egy picit számítottam, nagyon nagyot léptem előre a korábbi állapothoz képest (a könyvet már sokkal korábban megvettem, de az történt vele, mint a self-help könyvekkel általában, beleolvastam, megfogadtam, hogy végigcsinálom a gyakorlatokat, aztán valahol félúton abbahagytam). Az NLP-s módszertan segít abban, hogy megerősíts magadban olyasmit, ami szeretnél, ha része lenne az énképednek, de nem vagy elég biztos benne; és abban is, hogy beépíts új tulajdonságokat. Most, évekkel később visszagondolva arra, hogy mik azok, amikre koncentráltam, pont ezek a területek, amik rendben vannak, amivel haladni tudtam (kreativitás, aktív-sportos életmód, nyitottság...); és most kicsit megrekedve érzem magam, úgyhogy visszatérek a könyvhöz, leporolom a módszertant, és megnézem, mi az, amit még tudnék erősíteni magamban.